5 talált cikk az áfa , ellenérték , juttatás , számla , fedezet kifejezésre

Kérdés: Egy Magyarországon letelepedett gazdasági társaság építési, építési-szerelési szolgáltatások nyújtásával, komplett ingatlanberuházások generálkivitelezésével foglalkozik fővállalkozóként. A társaság tranzakciói jellemzően belföldi fordított adózás alá esnek. A generálkivitelezési projektek közül a 191/2009. Korm. rendelet alapján több esetben is kötelező építtetői fedezetkezelő bevonása. A társaság többnyire olyan projektekben vesz részt, amelyek több hónapig elhúzódó beruházások. A felek az építési-szerelési munkák ellenértékeként egy fix összeget határoznak meg, amelyet a megrendelő az építési periódus alatt több részletben – egy meghatározott fizetési ütemterv szerint – térít meg a társaság által kiállított előlegbekérők, illetve számlák alapján. A kormányrendelet értelmében [7. § (2) bekezdés, 20. § (2) bekezdés] – fedezetkezelő bevonása során – a kifizetéseket a fedezetkezelő a teljesítésről (részteljesítésről) kiállított teljesítésigazolás alapján teljesíti. A kormányrendelet 12. §-a (2) bekezdésének l) pontja szerint "a vállalkozó kivitelező feladata az Étv. 40. §-a (1) bekezdésében és 43. §-a (2) bekezdésében foglaltakon túlmenően fővállalkozó kivitelezőként az építési műszaki ellenőr vagy eltérő megállapodás esetén az építtető által kiadott teljesítésigazolásnak és a teljesítésigazolás alapján a szerződés szerinti teljesítésről (részteljesítésről) kiállított számlának az építtető, valamint építtetői fedezetkezelő közreműködése esetén az építtetői fedezetkezelő részére történő eljuttatása". A kormányrendelet 20. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy "az építtetői fedezetkezelő a teljesítésigazolásban megjelölt összegről kiállított számla alapján, a teljesítésigazolásban elismert ellenértéket a rendelkezése alá helyezett fedezetből a fővállalkozó kivitelező részére köteles – a (4) és (6) bekezdésekben meghatározottak figyelembevételével?- fizetési határidőn belül kifizetni". Bár az idézett rendelkezések csak teljesítés/részteljesítés esetén írják elő teljesítésigazolás kiállítását, a gyakorlatban a fedezetkezelők minden pénzügyi teljesítés tekintetében – így előlegek esetén is – valamilyen alátámasztó dokumentációt várnak el a felektől a tekintetben, hogy a kivitelezés a szerződés szerint halad. Tekintettel arra, hogy az előlegfizetési konstrukciók esetében nem történik teljesítés/részteljesítés, ezért teljesítésigazolás sem kerülhet kiállításra. Áthidaló megoldásként a gyakorlatban a felek egy úgynevezett "confirmation of payment" (a továbbiakban: igazolás) dokumentum kiállításában egyeztek meg, melyet a társaság állít ki, és a műszaki ellenőr írja alá. Az igazolás kiállítására azon okból kerül sor, hogy a felek írásos bizonylatban rögzítsék az előlegszámla kiállíthatóságának tényét, azaz hogy szerződésszerűen haladnak az építési munkálatok. Amennyiben a felek előlegfizetésben állapodnak meg, a felek az igazolást nem teljesítésigazolásként értelmezik, és az igazolást a fedezetkezelői online rendszerben sem tüntetik fel. Azon építési projektek kapcsán, amelyben fedezetkezelő is bevonásra kerül, befolyásolja-e a fenti, a műszaki ellenőr által aláírt igazolás a felek által előlegként megállapodott és értelmezett kifizetések előlegkénti kezelését?

Kérdés: 2013 decemberében uniós projekt keretében eszközbeszerzés történt szállítói finanszírozással. A beszerzés a folyamatban levő beruházás állományára került az eszközanalitikában és a főkönyvben is, pénzforgalom nélküli beszerzésként. A beszerzéshez kapcsolódó a 2013. évi közbeszerzési tanácsadó díja, ami utófinanszírozású, az analitikában és a főkönyvben is, a folyamatban levő beruházás állományára, míg a számla a 39262 (utólagos finanszírozású nemzetközi támogatási program forgalma) főkönyvi számlára került. 2014. évi nyitáskor a beszerzés a közbeszerzéssel együtt az analitikából a főkönyvbe a befejezetlen eszköz beruházásra, míg a közbeszerzési tanácsadó díja a 39262-ról a 36515 (egyéb adott előlegek) főkönyvi számlaszámra került a rendező mérleg szerint. Melyik főkönyvi számlával szemben kell kivezetni az elő­leget 2014. évben, amikor az Irányító Hatóság átutalja az utólagos finanszírozású számla összegét, mert a beruházásra már rákerült a fentiek szerint 2013. évben?

Kérdés: Intézményünk önállóan gazdálkodó költségvetési intézmény, áfaalany. Bevételeink: tárgyi adómentes bevételek, adóköteles bevételek, működésre átvett pénzeszközök (OEP-támogatás, munkaügyi központ közhasznú foglalkoztatottak támogatása), közvetített szolgáltatások bevételei, intézményfinanszírozás. A közvetített szolgáltatások főként energia- és telefondíjak továbbszámlázása, melyet intézményünk nem tud kiküszöbölni. (Egészségügyi központ épületében a vállalkozó háziorvosok felé történő közös energiamérők, közös telefonvonal miatti továbbszámlázás.) Az Áfa-tv. 38. § előírja, hogy amennyiben az adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás végzésénél a termékértékesítéshez, szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó előzetesen felszámított adó összege maradéktalanul nem különíthető el, az el nem különíthető adó összegét az arányosítás szabályai szerint kell megosztani levonható és le nem vonható részre. Működésünket biztosító önkormányzati támogatást, (intézményfinanszírozást) nem címkézetten kapja intézményünk. Az adóköteles bevételeinket és közvetített szolgáltatásainkat azonban teljes mértékben elkülönítetten (külön szakfeladaton) kezeljük. A költségvetésből és a költségvetési beszámolóból világosan kitűnik, hogy az adóköteles bevételeink fedezik az ehhez kapcsolódó kiadásainkat (beleértve a személyi juttatásokat, járulékokat, továbbá az adóköteles tevékenység szakfeladatára osztott központi irányítás kiadásait is), vagyis az adóköteles tevékenységünkhöz intézményfinanszírozás nem kapcsolódik. A közvetített szolgáltatásainkhoz természetesen szintén nem kapcsolódik önkormányzati támogatás. A fentiek ismeretében kérem, szíveskedjenek tájékoztatni, hogy intézményünkre nézve kötelező-e az arányosítás szabályait alkalmazni. Ha igen, a közvetített szolgáltatásokat hogyan kell szerepeltetni a levonási hányad meghatározásakor. Kérem, szíveskedjenek a levonási hányadot meghatározni egy konkrét példa alapján: - közvetített szolgáltatások bevételei nettó: 3 000 000 beszedett áfája:600 000 közvetített szolgáltatások kiadásai nettó: 3 000 000 befizetett áfája:600 000 - adóköteles tevékenységünk bevételei nettó: 8 300 000 beszedett áfája:2 169 000 Adóköteles tevékenységünk kiadásai nettó: 8 000 000 [főként személyi juttatások, járulékai, ezért a levonható áfa éves szinten (arányosítást nem alkalmaztuk) csak 87 000] befizetett áfája:2 169 000 - működésre átvett pénzeszközök:33 000 000 - intézményfinanszírozás: 56 000 000 - tárgyi adómentes bevételeink:14 000 000

Kérdés: 1. Központi költségvetési intézményként működő kutatóközpont vagyunk. Kiegészítő jellegű tevékenység keretében ellenérték fejében rendszeresen értékesítünk saját előállítású diagnosztikumokat (anyagokat), valamint kutatással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtunk. Az eladási árakat saját hatáskörben az önköltségszámítási szabályzatban rögzítetteknek megfelelően állapítjuk meg. Az önköltség képzésénél – közvetlen anyagféleségeken kívül – értelemszerűen számolunk a felmerült bérek és járulékaik összegével is. Ez utóbbiak forrása azonban a fenntartótól (FVM) érkező állami támogatás, amely alapvetően a kutatási csoport állami feladatainak ellátására szolgál. A kiegészítő tevékenységet a szabad kapacitás kitöltéseként végzik az adott kutatási csoportok, és a munkaidő megközelítéséből valójában nem elkülöníthető, hogy a munkaidő mely részében végzik az ún. állami alapfeladatot, és melyben az ún. értékesített diagnosztikumokat. A termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ráfordításait – az illetményeken kívül – és bevételeit a számvitelben elkülönítetten kezeljük, s a kiszámlázott bevételek utáni áfát befizetjük. Kérdésünk arra vonatkozik, hogy az említett bevételekből vásárolt anyagféleségek után felszámított áfát teljes mértékben levonhatjuk-e, vagy az arányosításba kell bevonni, és csak az arányszám alapján lehet azt visszaigényelni? 2. Tevékenységéből adódóan ugyancsak rendszeresen végez az intézet kutatási szolgáltatást ún. alvállalkozói, együttműködői szerződés alapján. A szolgáltatásról számlát állít ki, és a bevétel áfatartalmát értelemszerűen megfizeti. Kérdésünk ugyanaz, mint az előbbiekben részletezett, vagyis visszaigényelhető-e maradéktalanul az e bevételből vásárolt anyagféleségek áfája az adott feladat tételes analitikus nyilvántartását feltételezve? 3. Külföldi partnerekkel megkötött szerződések alapján licencet – hasznosítási díjbevételt – kap az intézmény. Ennek előzménye az intézet által kifejlesztett és a külföldi által használt szellemi termék, tudományos technikai szakértelem, az ún. "know-how", amelynek felhasználásával a külföldi fél saját országában árbevételhez jut, és annak megállapodás szerinti mértékét átadja az intézetnek. Helyesen járunk-e el, ha a teljesítés helyét külföldinek tekintjük, és ebből adódóan a külföldi fél fizeti meg az adót? Továbbá az érkezett bevételekből történő vásárlások áfáját teljes mértékben visszaigényelhetjük, vagy arányosítani kell?

Kérdés: 1. Intézményi dolgozók (pedagógus, takarító, karbantartó, gazdasági vezető stb.) hogyan részesülhetnének adómentesen munkaruha-juttatásban?2. Három- és többgyermekes szülők gyermekének étkezési normatív támogatása (50 %) áfaköteles-e, számlát kell-e kiállítani az intézménynek vagy támogatásként kell lekönyvelni?Az 1001 Ft/fő gyermekenként járó étkezési támogatás áfaköteles-e?