17 talált cikk az elszámolás , számla , kötelezettségek , jóváírás kifejezésre

Kérdés: Az önkormányzat közvetlen az Uniótól, illetve társintézménytől kap működési célú támogatást. A 38/2013. Korm. rend. H) 1. c) pontja alapján a támogatási szerződés szerinti teljes támogatást előírjuk követelésként (T09652 – K0041) a szerződés kelte szerinti MNB-árfolyamon. A támogatás jóváírásakor a T33 – K36791-et könyveljük a beérkezéskori MNB-árfolyamon. A tárgyévi teljesült kiadással megegyező rész kerül előírásra a tárgyévi bevételre B65 rovatra, illetve levételre a 36791-ről.
1. Szükséges-e előírni a szerződés szerinti teljes összeget követelésként?
2. A tárgyévben nem teljesült bevétel részét szükséges-e elhatárolni?
3. Kell-e értékelni a követelésként felvitt összeget?
4. Fenti kérdésekkel kapcsolatban milyen könyvelési lépések szükségesek?

Kérdés: A településen lévő iskolában – a korábbiakban kialakult gyakorlat szerint, az önkormányzat megbízása alapján – az iskolatitkár helyben szedi be az étkező gyermekektől az étkezési térítési díjakat. Mindenki készpénzben fizet, a térítési díj összegéről (kézi) nyugtát állítunk ki. (A nyugtás beszedésen egyelőre nem szeretnénk változtatni, ha nem szükséges.) Az így beszedett térítési díjakat az iskolatitkár a postán, csekken feladva befizeti az önkormányzat bankszámlájára. Így az önkormányzatnál bevételként a bankszámlán jelenik meg. Úgy véljük, hogy ez az eljárás nem helyes, mert a banki jóváíráshoz nem kapcsolhatók nyugtás, készpénzes tételek. Helyesebb lenne úgy, ha az összegyűjtött térítési díjak összegét az önkormányzat házipénztárába fizetné be az iskolatitkár (illetve innét kerülne feladásra a postán)? Amennyiben a házipénztárba fizeti be, akkor maradhat-e a pénztár bevétele, vagy mindenképpen be kell fizetni a bankszámlára?

Kérdés: Egy Magyarországon letelepedett, belföldön adóalanyként nyilvántartásba vett társaság, amelynek fő tevékenységi köre a nehéziparban használatos gépek és berendezések, valamint ezek tartozékainak az értékesítése, a tevékenységi körének bővítése céljából üzletág-átruházási szerződést kötött az egyik partnerével (a továbbiakban: átadó), melynek keretében megszerezte az átadó alumíniumiparban használatos gépek, eszközök forgalmazásával kapcsolatos üzletágát (a továbbiakban: üzletág), amely magában foglalja az alumíniumiparban használatos gépek, eszközök forgalmazásához szükséges berendezéseket, egyéb eszközöket, készleteket. Az átruházás részeként a társaság átvette az átadónak az üzletághoz kapcsolódó összes vevői, szállítói és egyéb szerződésben fennálló szerződéses pozícióját (a továbbiakban: szerződések) az abban foglalt jogosultságokkal és kötelezettségekkel együtt. A fentieken túl a társaság megszerezte az üzletághoz kapcsolódó szellemi alkotásokat, know-how-t, üzleti titkot, technológiát és adatbázist is. A társaság átvette az üzletághoz kötődő és az átadó által harmadik személyektől az üzletág-átruházási szerződés megkötését megelőzően történt termékbeszerzésekkel vagy más ügyletekkel kapcsolatos és az üzletág-átruházási szerződésben felsorolt fizetési kötelezettségeket is (a továbbiakban: tartozások). Bizonyos vagyonelemek azonban nem kerültek átadásra, ahogy az üzletág működtetésében részt vevő négy munkavállaló közül is csak két munkavállalót vett át a társaság. A fenti tényállással kapcsolatosak az alábbi kérdéseink:
1. Helyes-e az a megítélés, mely szerint a tranzakció keretében átruházásra került vagyonelemek összessége az Áfa-tv. 259. §-ának 25/A. pontjában meghatározott üzletágnak minősül, mely minősítést nem befolyásolja, ha bizonyos – az üzletág további működtetéséhez nem szükséges – vagyon-elemek nem kerültek átadásra?
2. Helyes-e az a megítélés, mely szerint a fenti esetben teljesülnek az Áfa-tv. 17. §-ának (4) és 18. §-ának (1)–(2) bekezdéseiben foglalt feltételek, ezért a tranzakció az áfa hatályán kívüli üzletág-átruházásnak minősül, amellyel kapcsolatban az átadónak nem merül fel számlakibocsátási kötelezettsége, és elegendő az ügylet elszámolásához számviteli bizonylatot kiállítania?
3. Helyes-e az a megítélés, mely szerint, amennyiben az átadó áfás számlát bocsátott ki az áfa hatálya alá nem tartozó üzletág-átruházásról, akkor az átadónak gondoskodnia kell a kiállított áfás számla érvénytelenítéséről és ezzel egyidejűleg egy számviteli bizonylat kiállításáról?

Kérdés: Ha van az önkormányzatnak 2016. évi nyitó egyenlege 500 000 E Ft kincstárjegyben és 1?040 000 E Ft lekötött betétben, akkor a 2016. év végi elszámolás hogyan alakul az évközi gazdasági események hatására?
Kincstárjegy: nyitó E: 500?000 E Ft, vásárlás: 700?000?E Ft, eladás: 200 000?E Ft, év végi záró E: 1?000?000?E?Ft (gazdasági esemény hatása -500?000?E Ft)
Lekötött betét: nyitó egyenleg: 1?040?000 E Ft, vásárlás: 400?000 E Ft, eladás: 1?440?000 E Ft, záró egyenleg: 0 Ft (gazdasági esemény hatása 1 040 000 E Ft).
A nyitó egyenlegeket, mint az előző évi maradványban szereplő összegeket, 2016. évben teljes egészében felhasználásként le kellett könyvelni, amely bevételi rovaton szerepel. A 2016. évi gazdasági események együttes hatása 540?000 E Ft, benne van a nyitó egyenlegben és a tárgyévi eredményben is. Így a maradvány kimutatott összege 540?000 E Ft-tal nem egyezik meg a tényleges pénzkészlettel (a tényleges pénzkészlet kevesebb 540?000 E Ft-tal). A KGR nem fogadja el a 2015. év végén ugyanezen helyzet miatti tranzakciós könyvelést, ahol a pénzkészletet tudtuk egyeztetni. A maradványt miért szükséges teljes összegben felhasználásként könyvelni?

Kérdés: Visszakaptunk a Kincstártól 20 000 Ft forgó-tőkét. Lekönyveltük a T 331 – K 3654 kontírt, de így mínuszos egyenlege van a forgótőkeszámlának. A 38/2013. NGM rendeletben a T 3654 – K 3511/3518 tétel szerepel kapcsolódóként, de a 3511-hez könyvelni kellene a költségvetési számvitelbe is, amit ha megteszünk, az eltérést okoz a Kincstártól kapott bevételek teljesítésének egyeztetésénél. A nettó finanszírozást kellene ezzel az összeggel korrigálni? Ha igen, hogyan, milyen könyvelési tételekkel?

Kérdés: Európai uniós forrásból intézményünk (központi költségvetési szervként) vissza nem térítendő támogatásban részesül, melynek befejezési és pénzügyi teljesítési határideje 2017. 06. 30.
A támogatási szerződés alapján intézményünk a támogatás teljes összegét támogatási előleg formájában megigényelte, a leutalás is B1603, illetve B2503 ERA kódokon érkezett. A kapott támogatási előleget teljes összegében – a felhasznált résztől függetlenül – a költségvetési számvitel szerint a 0916, illetve 0925 főkönyvi számlákon, míg a pénzügyi számvitel szerint a 922, illetve 923 főkönyvi számlákon számoltuk el. Helyesen jártunk el? A fel nem használt összeget a költségvetési számvitelben a kötelezettségvállalások között mutatjuk ki. A fel nem használt összeget kapott előlegként ki kell-e mutatnunk? Az első kifizetési kérelem 2017-ben kerül benyújtásra, a mérlegkészítés időpontjáig nem várható annak jóváhagyása, így a teljes felhasznált összeghez sem lesz jóváhagyott kifizetési kérelem. Problémánk, hogy ha bevételről előlegre átkönyveljük, akkor az év végén nem lesz meg a fedezete a kötelezettségvállalásainknak.

Kérdés: Kérdés: Az önkormányzat európai uniós pályázat kedvezményezettjeként 2016-ban 1,1 milliárd Ft támogatásban részesült. A projekt 4 év futamidejű. A szerződés aláírásra került, a projekt költségvetését elfogadták. A támogatási összeg 2016-ban, előlegként, 100%-ban leutalásra került az elkülönített számlára. 2016-ban a mérföldkövekhez kapcsolódó kiadások pénzügyi teljesítése megtörtént, azonban nem tudható, hogy a kifizetési kérelem elfogadása 2016-ban megtörténik, vagy 2017-re áthúzódik. Ezekben az esetekben hogyan kell a költségvetési és pénzügyi számvitelben (előirányzat, követelés, kötelezettség, időbeli elhatárolás) szerepeltetni ezen bevételt (előleg) és kiadásokat?

Kérdés: 2015. évben a KEOP 5.6.0-12-2013-0018 “Komplex energetikai fejlesztés”, valamint a TIOP 3.3.1/A-12/2-2013-0014 “a kormányablakokat befogadó ingatlanok komplex akadálymentesítése” elnevezésű projektek esetében sajátos helyzet alakult ki az időbeli elhatárolás elszámolásánál. A fenti két projekt európai uniós forrásból 100%-ban támogatott volt, viszont a teljes támogatás összege 2015. év végéig ténylegesen nem érkezett meg bankszámlánkra, hanem a projekt zárását követően 2016-ban. A problémát az okozza, hogy a beruházások 2015-ben befejeződtek, de a projekt költsége 2015-ben uniós forrásból csak részben kerültek megtérítésre, így a különbözetet a kormányhivatal saját költségvetéséből előlegezte meg. A TIOP-3.3.1 projekt esetében 2015. december 20., a KEOP-5.6.0 projektnél 2015. december 31. a fizikai megvalósítás dátuma. Mindkét esetben a projekt zárása 2016. év elején történt meg, tehát 2016-ban érkezett meg a kormányhivatal saját költségvetéséből megelőlegezett összeg. A 2016. évre áthúzódó, Európai Unió által meg nem térített támogatás összegét 2015-ben követelésként előírtuk, amely szerint pénzügyi számvitelben bevételként (9-es számlaosztály) elszámolásra kerültek, azonban elhatárolásra nem került sor, mert a pénz pénzforgalmilag csak 2016-ban érkezett meg a bankszámlánkra. Fentiekből adódónak a projektek teljes költségének összege nem egyezik meg az elhatárolt bevétel (támogatás) összegével, ugyanis a 2016-ban utólag megérkezett támogatás összegét – melyet 2015-ben a kormányhivatal a projektekhez megelőlegezte – 2016-ban már működési kiadásokra kívánja felhasználni.
Az elhatárolás feloldásánál a projektekhez tartozó eszközök után elszámolt értékcsökkenés teljes összegével lehet-e számolni, vagy csak az összes költség és a 2015. december 31-ig megkapott (és elhatárolt) támogatás összegének arányában történhet a feloldás, annak ellenére, hogy a projekt 100%-ban támogatott?

Kérdés: Önkormányzatunk egy olyan társulást tart fenn, melyhez egy forintszámla és két devizaszámla kapcsolódik. A forintszámlát egy takarékszövetkezetnél, míg a két devizaszámlát egy banknál vezeti önkormányzatunk. A projekt már lezárult, a devizaszámlákat megszüntetni még nem lehet. A forintszámláról havonta utalás történik a devizabankköltségek fedezésére. A takarékszövetkezet a bankkivonatán szerepelteti az előjegyzett jutalékot és az átváltási árfolyamot. A bank a devizaszámla-kivonaton csak a jóváírt deviza összegét tünteti fel, az árfolyamot nem. Intézményünk a napi MNB-árfolyamon váltja át az adott devizát. Első kérdésem ezzel kapcsolatosan az lenne, hogy helyes-e, ha az MNB-árfolyamot használjuk, vagy az adott hitelintézet napi árfolyamán kellene rögzítenünk a jóváírást? A takarékszövetkezet által átutalt forintösszeg több, mint a devizaszámlán jóváírt utalás. Ezt az árfolyam-differenciát hogyan kellene kimutatni a könyvelésben?

Kérdés: Európai uniós támogatást (MVH-pályázat) kellett visszafizetnünk. Hogyan kell könyvelni, melyik rovatra? Az idegen pénzeszközöket kell-e könyvelni és hova? Hol találunk a költségvetés tervezéséhez alkalmas (Excel) táblázatot, illetve rendeletmintát?