7 talált cikk az ellenérték , szerződés , számla , áfa levonása , adófizetés , költség kifejezésre

Kérdés: Egy Szlovákiában letelepedett, flottakezeléssel kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtó társaság szolgáltatási szerződés keretében kezeli a jellemzően szállítmányozással foglalkozó ügyfelek flottáit.
1. A társaság által megvásárolt úthasználati díj az ügyfelek részére történő továbbszámlázás során járulékos szolgáltatásként beépül a flottakezelési szolgáltatás adóalapjába, így a társaság egyetlen, összetett szolgáltatást nyújt ügyfelei részére. A Héa-irányelv 44. cikkének szabályaival összhangban a társaság által nyújtott flottakezelési szolgáltatás teljesítési helyét a szolgáltatást igénybe vevő adóalany letelepedési helye határozza meg, azaz jól gondoljuk, hogy a társaságnak nem merül fel Magyarországon áfakötelezettsége az úthasználati díj közvetítésével összefüggésben?
2. A társaság az útdíjat saját nevében, de az ügyfelek részére fizeti meg, és azt flottakezelési szolgáltatása keretében továbbszámlázza ügyfelei részére. Helyesen látjuk, hogy az Áfa-tv. 125. §-a (1) bekezdésének d) pontja, illetve a 247. § (3) bekezdése alapján a társaság jogosult az útdíjon felszámított áfa visszaigénylésére?
3. A társaság előző pontban említett áfa-visszaigénylési jogosultságát nem befolyásolja, ha az ügyfelek részére kiállított számlákon "flottakezelési szolgáltatás" kerül feltüntetésre (mely magában foglalja a továbbszámlázott úthasználati díjak összegét is), azaz nem szükséges külön utalni a számlán az úthasználati díj áthárítására?
4. Amennyiben mégis szükséges a számlán utalni az útdíj áthárítására, elegendő-e a számlán csupán annak tényét jelezni, hogy a flottakezelési szolgáltatás ellenértéke tartalmazza az úthasználati díjat is, vagy azt külön sorban, konkrét értékkel kell szerepeltetni?

Kérdés: Egy 100 százalékban önkormányzati tulajdonú társaság a nagyközönség számára ingyenesen látogatható kulturális vagy sportrendezvényeket szervez. Az ingyenes rendezvényekkel kapcsolatban közvetlenül felmerült költségek áfatartalma levonásba helyezhető-e akkor, ha a társaságnak a rendezvénnyel összefüggésben kizárólag a szponzori díjakból van áfaköteles bevétele?
A társaság önállóan vagy a tulajdonos önkormányzat által szervezett kulturális, illetve sportrendezvény társszervezőjeként rendezett eseményeken értékes tombolanyeremények sorsolását tervezi. A?nyereménytárgyak egyedi értéke esetenként elérheti, fődíj esetén pedig meghaladja a 70?000-80?000 forintot. A tombolatárgyakat vállalkozások ajánlják fel. A tombola darabját 500-800 forintért fogják árulni. A sorsoláson elhangzik a vállalkozás neve, illetve a rendezvényen a vállalkozások elhelyezhetik szóróanyagaikat, reklámtáblájukat. A felajánló nevének említése a sorsoláson, illetve a szórólapok, reklámtáblák elhelyezésének engedélyezése reklámszolgáltatásnak minősül? Ha igen, akkor társszervezés esetén mind a társaságnak, mind az önkormányzatnak számlakibocsátási kötelezettsége keletkezik. A feleknek ebben az esetben milyen értékben kell számlázni, illetve tombolatárgyak átadása tekinthető-e a reklámszolgáltatás ellentételezésének? Ha a reklámszolgáltatást a piaci értéken kell kiszámlázni, akkor a nyereménytárgyakat átadók is piaci értéken fogják kiszámlázni, tekintettel az Áfa-tv. 66. §-ának rendelkezésére?

Kérdés: Intézményünkben (központi költségvetési szerv) az EU társfinanszírozott operatív programok (TIOP és ÉMOP) befejezési határideje meghosszabbításra került 2015. 12. 31-ig. A projektekben a kivitelezői számlák szállítói kifizetésűek voltak, a módosítást követően pedig utófinanszírozottak lettek. A 2015. 10. 31-ét követő kiviteli számlákra, fordított áfára a támogatási szerződés szerinti támogatás 100%-ban megelőlegezésre került november elején. Az intézmény a megelőlegezett támogatást az Áht. 20. §-a szerint vissza nem térítendő támogatásként számolta el B16, B25 rovatokra. A közreműködő szervezet a 2015. 12. 31-ig benyújtott, de a fordulónapig még el nem fogadott összegről egyenlegközlőt küldött, amiben kéri az érintett összeg támogatási előlegből eredő, kötelezettségként való visszaigazolását. Megítélésünk szerint az egyenlegközlőt az intézmény nem igazolhatja vissza, hiszen a könyveiben 2015. 12. 31-én ilyen jogcímen kötelezettség nem szerepel. Helyesen járt-e el az intézmény a támogatás elszámolásakor, illetve ezzel összefüggésben jogszerűen tagadja-e meg a KSZ által kiküldött egyenlegközlő aláírását?

Kérdés: A 2014. április 29-én megjelent 3686. kérdéshez kapcsolódóan szeretnék kérdezni. A kérdés arra vonatkozott, hogy az intézmény saját költségvetése terhére újítja fel az önkormányzat tulajdonában lévő épületet, és ezt hogyan tudja az önkormányzat mint tulajdonos aktiválni? A válaszadó azt írja, hogy adójogilag és számvitelileg is kezelhetőbb lenne, ha a kivitelező közvetlenül a tulajdonos önkormányzatnak számlázná a felújítást, annak kiadásait az önkormányzatnál terveznék meg. Vegyünk egy konkrét példát. Az önkormányzat tulajdonában van a konyha épülete, amelyben a közétkeztetési feladat ellátása történik. A közétkeztetési feladat ellátására a képviselő-testület az általa alapított intézményt jelölte ki, amely feladat az intézmény alapító okiratában szerepel. Az intézmény költségvetésében kerülnek megtervezésre a konyha üzemeltetésével kapcsolatos bevételek és kiadások, szükség esetén az épület felújításához, korszerűsítéséhez szükséges előirányzat is, amely feladatok ellátásához intézményfinanszírozást kap. Az intézmény áfaalany, nincs önálló gazdasági szervezete, pénzügyi, számviteli feladatait a polgármesteri hivatal látja el. Mivel önálló jogi személy, külön adószáma van, végzett adóköteles tevékenységei miatt az áfakörbe bejelentkezett. Ha az intézmény a konyha épületének felújítását külső vállalkozóval elvégezteti, a felújítással kapcsolatban felmerült kiadások után előzetesen felszámított áfát az intézmény levonhatja. Hogyan alakul az áfa elszámolása az intézmény által történő felújítás esetén, illetve ha az önkormányzat mint tulajdonos újítaná fel az épületet (aki áfakörbe tartozik, azonban nem ő látja el az étkeztetési tevékenységet)?

Kérdés: Az önkormányzat kizárólagos tulajdonában lévő ingatlant a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (továbbiakban: Nvtv.) 3. §-a (1) bekezdésének 19. bd) alpontjának megfelelően 100%-os tulajdonában lévő gazdasági társasága részére vagyonkezelésbe adná annak érdekében, hogy a társaság az ingatlan teljes körű felújítását követően az ott kialakításra kerülő lakásokat bérbeadás útján hasznosítsa. A felújításhoz szükséges fedezet egy részét a 2012/21/EU bizottsági határozatnak megfelelő támogatásként adná az önkormányzat. A másik megoldási lehetőség, hogy az önkormányzat saját hatáskörben a teljes fedezet biztosításával valósítaná meg az építési beruházást, és azt követően adná vagyonkezelésbe a lakásokat magában foglaló ingatlant. A fenti konstrukciókkal kapcsolatban az alábbi adójogi kérdések merültek fel:
1. Az Mhötv. 109. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint az önkormányzat rendeletében foglaltak alapján a vagyonkezelésbe adás történhet ellenérték fejében vagy ingyenesen. A vagyonkezelői jog ingyenes alapítása esetében keletkezik-e áfafizetési kötelezettség, ha igen, mi lesz annak alapja?
2. Az Mhötv. 109. §-ának (6) bekezdése alapján a vagyonkezelő a vagyon felújításáról, pótlólagos beruházásáról legalább a vagyoni eszközök elszámolt értékcsökkenésének megfelelő mértékben köteles gondoskodni, és e célokra az értékcsökkenésnek megfelelő mértékben tartalékot képezni. Amennyiben a vagyonkezelői jogot visszterhesen alapítják a felek, és annak ellenértékét az Mhötv. 109. §-ának (6) bekezdésén túli beruházásban határozzák meg, úgy keletkezik-e áfafizetési kötelezettség, ha igen, mi lesz annak alapja?
3. Amennyiben a vagyonkezelő – idegen tulajdonban lévő ingatlanon végzett beruházásként – valósítja meg az építési beruházást, akkor az azzal kapcsolatos áfát visszaigényelheti-e?

Kérdés: 2011-től az áfára általános szabályok szerint bejelentkezett önkormányzat, amely bérbe­adás és tárgyieszköz-értékesítés szempontjából is áfás, vállalkozó orvosnak térítésmentesen adja bérbe a rendelő épületét (az orvosi ellátás alaptevékenységhez kapcsolódik), és közvetített szolgáltatásként az ingatlanhoz kapcsolódó közüzemi díjakat áfásan továbbszámlázza. Helyes-e az ingyenes bérbeadás ebben az esetben? Az ingyenes bérbe­adásnak van-e áfavonzata? Ha az ingyenes bérbe­adás az alaptevékenységhez kapcsolódás miatt elfogadható, az önkormányzat a rezsiszámlák áfáját visszaigényelheti-e, valamint továbbszámlázáskor mi a helyes eljárás?

Kérdés: Önkormányzatunk meglévő piacépületet bontott le, a földterület felét értékesítette, ezzel összefüggésben az áfát megfizette. A földterület másik felén új piacot kívánunk létesíteni. A piacépület a polgármesteri hivatal könyveiben kerül nyilvántartásba. A kivitelezői szerződéseket a polgármesteri hivatal kötötte, így a számlák annak nevére érkeznek. Az önkormányzat átszervezése folytán az eddig a polgármesteri hivatalhoz tartozó, azzal egy gazdálkodási egységet alkotó – önállóan működő költségvetési szerv – Városüzemeltetési Szolgálatot önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervvé alakították át 2011-ben. A Városüzemeltetési Szolgálat fogja a piacon a bérleti díjakat (adóköteles) és egyéb bevételeket beszedni saját nevében, a bevételek a saját költségvetésének bevételeit fogják képezni. A piacépület a polgármesteri hivatal könyveiben kerül aktiválásra, de az intézmény részére térítésmentesen át kell adni, mert biztosítani kell a vagyont az önkormányzati feladatellátáshoz. A beruházás során felszámított áfa levonásba helyezhető-e, illetőleg az ingyenes átadás miatt felmerül-e adófizetési kötelezettség?