3 talált cikk a bevallás , munkavállaló , költség , jövedelem , költségvetési szerv kifejezésre

Kérdés: Bentlakásos intézmény – költségvetési szerv, idősotthon – vagyunk, közel 500 fő gondozottal és 250 fő munkavállalóval. Rendelkezünk saját konyhával. A lakóinknak napi ötszöri étkezést, munkavállalóinknak munkahelyi étkezést biztosítunk. A bejövő nyers- és alapanyagszámlák áfatartalmát az áfatörvény szerinti arányosítási módszerrel igényeljük vissza, tekintettel a munkahelyi étkeztetésre, amelyet 27% áfával számlázunk. Dolgozóink önköltség alatti áron vehetik meg az ebédet, ez számlázásra kerül, és az ellenértéket levonjuk a munkabérből. Az önköltségi bruttó ár és a dolgozói bruttó ár különbözetét jövedelemként számfejtjük, figyelembe véve az Szja-tv. 5. §-ának (4) bekezdése és a 7. § (1) bekezdése w) pontjának előírásait. A szokásos piaci ár alatt adjuk az étkezést, az ebéd előállítási (önköltségi) árát csak részben téríti meg a dolgozó, így jövedelemként az önköltségből meg nem térített részt számoljuk el. Szükséges a jövedelemként elszámolt összeg áfatartalmának bevallása és megfizetése? Jelen esetben kell-e, és ha igen, akkor hogyan kell alkalmazni az Áfa-tv. 66. §-ának (2) bekezdése szerinti szokásos piaci árra vonatkozó részt?

Kérdés: Költségvetési szervünk a cégtelefonra vonatkozó törvényi rendelkezést az alábbiak szerint értelmezi: 1. A magánhasználatról nem vezetünk nyilvántartást, ebben az esetben a telefonszolgáltatással kapcsolatos kiadás 20%-a számít adóköteles bevételnek (mint természetbeni juttatás), amely után költségvetési szervünk – mint kifizető – megfizeti a közterheket (54% szja, 3% munkaadói járulék, 11% eü-járulék, 18% nyugdíjjárulék). 2. A magánhasználatról nyilvántartást vezetünk (intézményünknél a telefonkészüléken külön kódot kell használni a magán- és hivatali beszélgetéseknél), ebben az esetben két választási mód lehetséges, véleményünk szerint: a) A magánhasználatról nyilvántartást vezetünk a forgalomarányos kiadások tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadások magáncélúhasználat-értékének meghatározásával. A magánbeszélgetések összegét nem számlázzuk ki a munkavállalók felé, hanem költségvetési szervünk megfizeti az Szja-tv. szerinti (mint természetbeni juttatás után) 54% szja + járulékokat tárgyhót követő hó 12-éig. b) A magánhasználatról nyilvántartást vezetünk a forgalomarányos kiadások elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadások magáncélúhasználat-értékének meghatározásával. A nyilvántartás szerinti összegeket kiszámlázzuk a munkavállalók részére. Ekkor az Szja-tv. értelmében a kifizetőnek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége. A közvetített szolgáltatással kapcsolatban az Áfa-tv. szerint keletkezik adófizetési kötelezettségünk (tárgyhót követő hó 20-áig). Kérjük szíves állásfoglalását, hogy választhatjuk-e – mint költségvetési szerv – a 2/a pontban leírt módszert, és nem ütközik-e a 217/1998. (XII. 30.) "az államháztartás működési rendjéről" szóló kormányrendelet (Áht-vhr.) 57. § (12) bekezdésével, mely szerint: "A költségvetési szerv szellemi és anyagi infrastruktúráját magáncélra, meghatározott feladat elvégzésére igénybe vevő számára a költségvetési szerv köteles térítést előírni a felhasználás, illetve az igénybevétel alapján felmerült közvetlen és közvetett költségek figyelembevételével." Továbbá a 2/a pontban megfogalmazottak szerint a magánszemélynek szerepeltetni kell-e a személyijövedelemadó-bevallásában a magánbeszélgetésként kimutatott összeget (mint adóköteles bevételt), vagy a kifizető nyilatkozik a munkavállaló felé, hogy a magáncélú beszélgetés után megfizette a törvény által előírt közterheket?

Kérdés: Költségvetési szerv vagyunk, közalkalmazottakat foglalkoztatunk. A közalkalmazotti bértábla alapján számított bér számos munkavállalónknál nem éri el a minimum-járulékalapot. Esetükben is bejelentést kell tennünk, vagy mivel a bérüket törvény állapítja meg, minket nem terhel ez a kötelezettség?