35 cikk rendezése:
31. cikk / 35 Önkormányzati konyha felújítása
Kérdés: Egy önkormányzat bérleti díj elengedésével felújítást végeztetett egy gazdasági társasággal, ami bérli a konyháját. A gazdasági eseményt pénzforgalom nélküli tételként, egyező összegű számlázással kívánják megoldani. Az önkormányzat adószáma 2-es. Hogyan történik a kompenzációs ügylet áfájának könyvelése, elszámolása, rendezése?
32. cikk / 35 Hitelképesség megállapítása
Kérdés: A 46/2009. (XII. 30.) PM rendeletben előírtak szerint a K-11-es beszámolótáblázat 25. számú űrlapja "A helyi önkormányzatok adósságot keletkeztető Ötv. 88. § (2) bek. szerinti éves kötelezettségvállalásának (hitelképességének) felső határa" sorai és kitöltési útmutatója véleményem szerint nem teljesen egyértelműen fogalmazza meg a hitelképesség megállapításához szükséges információkat.
Az előző év(ek)ben keletkezett, tárgyévet terhelő fizetési kötelezettség (12-20. sorok) kitöltése során nem értelmezhető a 13. sor adatigénye, mivel a hosszú lejáratú kötelezettségekből a tárgyévet terhelő összeget a rövid lejáratú fizetési kötelezettségként kell minősíteni, bemutatni, elszámolni. Amennyiben a teljes hosszú lejáratú hitel még hátralévő teljes összegét kell bemutatni, akkor a hitel összege teljesen felborítja a számítást, hiszen csak egyévi bevétellel szemben lehetne kimutatni a hátralévő hitelösszeget.
A 14. sorban a tárgyévet megelőző évben felvett rövid lejáratú hitelek adatait kellene kimutatni. Problémát okoz, hogy a számviteli törvény szerint rövid lejáratú kötelezettségnek kell minősíteni – többek között – az egy üzleti (költségvetési) évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsönt, tehát amelyet abban az évben – december 31-e előtt – kell visszafizetni, amelyben a hitel felvételre került. Amennyiben a likvid hitelt nem kell ideszámítani, akkor minden éven belül visszafizetendő hitelt likvid hitelnek lehet minősíteni, és nincs adat ehhez a sorhoz. Az éven túli hitel nem rövid lejáratú hitel! A rulírozó hitel viszont inkább hosszú távú hitelnek nevezhető, hiszen a bank felé a rendelkezésre álló díjat folyamatosan kell fizetni, akár folyósítja a hitelt, akár nem. Amennyiben sor kerül a rulírozó hitel folyósítására, akkor annak a visszafizetése akár több éven keresztül is gördülhet, a folyamatos felvét és visszafizetés miatt. Viszont itt gond, hogy mely összeget kell bemutatni. A rendelkezésre álló hitelkeretet, vagy épp az adott pillanatban (december 31-én?) kimutatott, felhasznált hitelösszeget kell kimutatni?
A 18. sorba csak azokat a garancia- és kezességvállalásból származó fizetési kötelezettségeket kell beírni, amelyek nemcsak mint kötelezettség merültek fel, hanem mint pénzforgalom, biztosan megjelennek a könyvekben. Az egyezőség csak így állhat fel a mérleg hivatkozott sorával. Így viszont a valós, vállalt kötelezettség nincs bemutatva!
A 20. sor szállítói tartozások során is csak a számlával és nemcsak szerződéssel alátámasztott kötelezettséget kell kimutatni, bár a folyamatos szerződések számla nélkül is fizetési kötelezettséget eredményeznek. Ugyanakkor a ki nem fizetett számlák ellenértékének fedezete lehet a pénz (előirányzat)-maradvány is, és nem biztos, hogy azt a tárgyévi saját bevételből kell fedezni.
A táblázat nem tartalmazza teljeskörűen azokat a kifizetési kötelezettségeket, amelyeket a saját bevétel terhére vállalt a költségvetési szerv, csak azokat, amelyeket elvileg a saját bevételéből kellene fizetnie. Így egy saját bevételi forintot többször is elkölthet az önkormányzat, hiszen a táblázat adata – a gazdálkodásra jogosult képviselő-testület felé – azt sugallhatja, hogy hitelképes az önkormányzat.
Az előző év(ek)ben keletkezett, tárgyévet terhelő fizetési kötelezettség (12-20. sorok) kitöltése során nem értelmezhető a 13. sor adatigénye, mivel a hosszú lejáratú kötelezettségekből a tárgyévet terhelő összeget a rövid lejáratú fizetési kötelezettségként kell minősíteni, bemutatni, elszámolni. Amennyiben a teljes hosszú lejáratú hitel még hátralévő teljes összegét kell bemutatni, akkor a hitel összege teljesen felborítja a számítást, hiszen csak egyévi bevétellel szemben lehetne kimutatni a hátralévő hitelösszeget.
A 14. sorban a tárgyévet megelőző évben felvett rövid lejáratú hitelek adatait kellene kimutatni. Problémát okoz, hogy a számviteli törvény szerint rövid lejáratú kötelezettségnek kell minősíteni – többek között – az egy üzleti (költségvetési) évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsönt, tehát amelyet abban az évben – december 31-e előtt – kell visszafizetni, amelyben a hitel felvételre került. Amennyiben a likvid hitelt nem kell ideszámítani, akkor minden éven belül visszafizetendő hitelt likvid hitelnek lehet minősíteni, és nincs adat ehhez a sorhoz. Az éven túli hitel nem rövid lejáratú hitel! A rulírozó hitel viszont inkább hosszú távú hitelnek nevezhető, hiszen a bank felé a rendelkezésre álló díjat folyamatosan kell fizetni, akár folyósítja a hitelt, akár nem. Amennyiben sor kerül a rulírozó hitel folyósítására, akkor annak a visszafizetése akár több éven keresztül is gördülhet, a folyamatos felvét és visszafizetés miatt. Viszont itt gond, hogy mely összeget kell bemutatni. A rendelkezésre álló hitelkeretet, vagy épp az adott pillanatban (december 31-én?) kimutatott, felhasznált hitelösszeget kell kimutatni?
A 18. sorba csak azokat a garancia- és kezességvállalásból származó fizetési kötelezettségeket kell beírni, amelyek nemcsak mint kötelezettség merültek fel, hanem mint pénzforgalom, biztosan megjelennek a könyvekben. Az egyezőség csak így állhat fel a mérleg hivatkozott sorával. Így viszont a valós, vállalt kötelezettség nincs bemutatva!
A 20. sor szállítói tartozások során is csak a számlával és nemcsak szerződéssel alátámasztott kötelezettséget kell kimutatni, bár a folyamatos szerződések számla nélkül is fizetési kötelezettséget eredményeznek. Ugyanakkor a ki nem fizetett számlák ellenértékének fedezete lehet a pénz (előirányzat)-maradvány is, és nem biztos, hogy azt a tárgyévi saját bevételből kell fedezni.
A táblázat nem tartalmazza teljeskörűen azokat a kifizetési kötelezettségeket, amelyeket a saját bevétel terhére vállalt a költségvetési szerv, csak azokat, amelyeket elvileg a saját bevételéből kellene fizetnie. Így egy saját bevételi forintot többször is elkölthet az önkormányzat, hiszen a táblázat adata – a gazdálkodásra jogosult képviselő-testület felé – azt sugallhatja, hogy hitelképes az önkormányzat.
33. cikk / 35 Elismert követelés
Kérdés: Napközi otthonos óvodánk főzőkonyhával rendelkezik, és igény esetén vendégétkezést is biztosít. Az elmúlt években az étkezési térítési díjak megfizetése utólag történt, hó végén. Ez azt eredményezte, hogy folyamatosan voltak hátralékos étkezők, akik nem fizették meg az étkezési térítési díjat. A mai napig is van néhány személy, akik viszonylag nagy összegű tartozást halmoztak fel. Az étkezési térítési díjak befizetése készpénzben történt az óvodában, melyről az élelmezésvezető készpénzes számlát állított ki. A nem fizető egyének esetében az elfogyasztott ételekről analitikus nyilvántartást vezetnek, ahonnan az elfogyasztott adag, valamint a fizetendő összeg kigyűjthető. Az óvoda önállóan működik, de nem önállóan gazdálkodik, az önkormányzat van megbízva a gazdálkodással. A követelések kimutatása a mérlegben (önkormányzat mérlegében) elismert vevői tartozás esetén lehetséges. Mi tehát a teendő, hogyan lehet "elismertetni" a tartozásokat a vevőkkel? Nyilatkoztatni kell az elfogyasztott étellel – dátum, összeg feltüntetésével – kapcsolatban? És ha nem ismeri el, illetve nem reagál a vevői elismerő nyilatkozatra, mi a teendő? Mi a teendő akkor, ha az illető külföldön dolgozik, tehát egyáltalán nem elérhető (itthoni tartózkodása bizonytalan)? Az elismerő nyilatkozatok megelőzik a felszólító levelet, vagy függetlenek egymástól?
34. cikk / 35 Étkezési térítési díjak
Kérdés: Önkormányzatunk a szociális étkezők részére más önkormányzat által működtetett konyháról vásárolja meg az ebédet. Az igénybe vevők normatív támogatással csökkentett intézményi térítési díjat fizetnek. Egyes jogosult rászoruló személyek részére további kedvezményt biztosítunk, illetve vannak, akik teljesen térítésmentesen kapják az ebédet. Milyen könyvelési tételek kapcsolódnak a beszerzés, a díjbevétel, illetve a támogatás (normatív és önkormányzat által nyújtott) főkönyvi elszámolásához?
35. cikk / 35 Önkormányzat áfa-visszaigénylési joga
Kérdés: Önkormányzatunk 2006 szeptemberében részletvételre értékesített több tulajdonában álló ingatlant, mellyel kapcsolatosan kb. 10 millió forint áfafizetési kötelezettsége keletkezett, amit meg is fizetett. 2007-ben azonban a szerződés módosult, melynek következményeként az önkormányzat tulajdonában maradt az eladásra kínált ingatlanok egy része, így számlahelyesbítésre került sor, és 2 millió forinttal csökkent a fizetendő adó összege. Az önkormányzat ezen összeget a vevő tartozásába elszámolni nem tudja, hiszen ezt az összeget az állam javára a törvényi rendelkezés alapján befizette. Ez az áfa viszont az ingatlaneladás csökkentése miatt már nem olyan befizetés, ami mögött az állam jogos követelése állhatna. Önkormányzatunk részéről ez az ingatlanértékesítés egyedi volt, és a közeljövőben (5 éven belül) a meglevő tulajdoni érték figyelembevételével hasonlóra nem lehet számítani. De csak jövőre tervezünk olyan értékesítést, melynek kapcsán a bevallásban a negatív fizetendő áfa, illetve annak alapja pozitívra változna, és azt 4 millió Ft-tal meg is haladja. Idén tehát nincs olyan tevékenységünk, melyből származó bevétel elegendő lenne ahhoz, hogy 2007-ben a visszaigénylés árbevételalapon megnyílna. Tudomásunk szerint tárgyieszköz-beszerzés alapján lehetne még az áfát visszaigényelni, de nem vagyunk tisztában azzal, hogy a fenti ügyletünk minősíthető-e annak. Hogyan kaphatjuk vissza azt az áfaösszeget, amelyre már jogszerűen nem tarthat igényt az állam?
