5 talált cikk a munkaviszony , nyugdíj , szabadság , társadalombiztosítás , megszűnés kifejezésre

Kérdés: 1973. 10. 08-tól van folyamatos munka­viszonyom mint közalkalmazott. 2011. 12. 31-ig megszerzett szolgálati időm 38 év 97 nap. Úgy értesültem, hogy a 40 éves jubileumi jutalom 1974. augusztus 1-jétől számolandó. Mikor mehetek el nyugdíjba, hogy megkapjam a 40 éves jubileumi jutalmat?

Kérdés: Intézményeinkben több közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott hölgy nyugdíjba vonulna a 40 éves munkaviszony megléte jogcímén 2012-ben. Költségvetés készítése folyik, ehhez szeretném tudni, hogy mennyi a felmentési idejük (a Kjt. 33. §-a alkalmazható 2012-ben is?), az őket megillető szabadság kiadása mikor esedékes? Szabadság jár a felmentési időre is? Jubileumi jutalom kifizetésének időpontja a munkában töltött utolsó nap? Ez esetükben a felmentési idő utolsó napja?

Kérdés: Hivatalunk köztisztviselője 2011. május 11-én tölti be a rá irányadó nyugdíjkorhatárt. Köztisztviselői jogviszonya ennek megfelelően május 10-én szűnik meg. A felmentési idő következtében az utolsó munkában töltött nap január 10-e. (8 hónap felmentési idő illetné meg, 4 hónap alól a törvénynek megfelelően mentesíti a munkaadó.) A munkaviszony megszüntetése a dolgozó kérése alapján történik, arra való hivatkozással, hogy kéri a nyugdíjazását. Ugyanakkor a nyugdíjtörvény változása miatt a nyugdíj megállapítását csak 2011. május 11-én kérheti (megszűnt a visszamenőleges hatállyal kért nyugdíj-megállapítás), vagyis a felmentési idő utolsó napján, 2011. május 10-én még nem minősül nyugdíjasnak. A kérdés az, hogy a dolgozónak jár-e a végkielégítés, hiszen a Ktv. 19. §-a értelmében csak az nem jogosult végkielégítésre, aki a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. Hivatalunk álláspontja az, hogy mivel a dolgozó maga kérte a felmentését, így felmentési idő, jubileumi jutalom, szabadságmegváltás megilleti, ám végkielégítés nem.

Kérdés: Köztisztviselő besorolása a munkakönyve alapján 1970. 11. 20-tól megtörtént, ezen idők közszolgálati időként elismerésre kerültek. Időközben szolgálati idő elismerése révén a nyugdíjigazgatóság 1970. II. 20-át megelőzően is mutatott ki 1967-től évente változóan ledolgozott napokat (25, 4, 27, 77 napok). Ezeket is figyelembe kell venni a besorolásnál és a 40 éves jubileumi jutalom számításánál? A köztisztviselő 2 évig egy TSZ-nél pénzügyi ügyintéző volt. Ez a jubileumi jutalom szempontjából munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak (szövetkezeti tagsági viszony) számít?

Kérdés: Hivatalunk köztisztviselője 2010 márciusában keresőképtelenné vált, és csak május elején tudott újra munkába állni. Keresőképtelensége az alábbiak szerint alakult: március 29-től április 14-ig betegszabadságon (13 nap), majd azt követően április 15-től május 9-ig (25 nap) táppénzen volt, május 10. napján állt munkába, így véleményünk szerint a Ktv. 49/F. § (2) bekezdése alapján a neki járó cafeteriajuttatást csökkenteni kell, mivel ebben a 30 napot meghaladó időtartamban sem illetményre, sem átlagkeresetre nem volt jogosult. Dolgozónk egy munkajogász által megerősítve más álláspontot képvisel: szerinte a betegszabadság idejére illetmény illeti meg, csak csökkentett összegben [mivel a Ktv. 71. § (3) bekezdése szerint ahol jogszabály távolléti díjat említ, ott illetményt kell érteni, az Mt. 137. § (3) bekezdése szerint pedig a betegszabadság ideje alatt a távolléti díj 70%-a jár], álláspontunk szerint azonban az, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás alapja a távolléti díj (illetmény), még nem teszi azzal azonossá. Hasonló a helyzet a táppénz esetében is, mivel a táppénz alapja általában az átlagkereset, így véleménye szerint részesült olyan juttatásban, amely szerint a cafeteriajuttatásait nem kellene csökkenteni. Kérdésünk a fentiek alapján, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás illetménynek vagy a táppénz átlagkeresetnek minősül-e, mivel ezekben az esetekben nem csökkenthető a cafeteria kerete? Szintén a fenti eset kapcsán dolgozónk (és munkajogásza) kifogásolja a cafeteriajuttatás csökkentésének számítási metódusát. Mi az egész évre járó juttatást osztottuk egynapi összegre, és szoroztuk meg a keresőképtelenség teljes időtartamával (42 nap) – amibe minden napot beleszámítottunk, függetlenül attól, hogy a betegszabadságnál csak munkanapra és fizetett ünnepre jár pénz –, míg szerintük legfeljebb a 30 napon felüli időszakra jutó (12 nap) összeggel lehetne a juttatást csökkenteni. Álláspontunkat a Ktv. 49/F. § (2) bekezdésének azon szófordulatával támasztjuk alá, hogy az "azon időtartam vonatkozásában, amelyre illetményre vagy átlagkeresetre nem volt jogosult" szövegrész a 30 napos feltétel bekövetkeztével a teljes időtartamot kiveszi a juttatásra jogot adó időszak alól, tehát nem köti ahhoz, hogy a pl. betegszabadság számításánál a hétvégékre nem jár juttatás.