31 talált cikk a szabadság , rendelkezés , munkavállaló , munkanap kifejezésre

Kérdés: Egészségügyi szolgálati jogviszonyban, részmunkaidőben (heti 8 órában foglalkoztatott, heti 1 alkalommal dolgozó) dolgozónak jár-e a 2 nap közeli hozzátartozó halála miatt munkavégzés alóli mentesülés? Ha igen, akkor hogyan kell ezt kiadni a részére? A szabadságát órában tartjuk nyilván.

Kérdés:

Költségvetési szervünk alkalmazottja távmunkában látja el a feladatait.
Az alábbi esetek kapcsán hogyan kell az igazolás nélkül elszámolható költség összegét meghatározni?
a) A munkavállaló a hónapban 10 teljes munkanapon távmunkavégzés keretében végzett munkát, míg 10 munkanapon fizetett szabadságon volt.
b) A munkavállaló a hónapban 10 teljes munkanapon a munkáltató székhelyén végezte a munkáját, 5 teljes munkanapon távmunkavégzés keretében végzett munkát, míg a fennmaradó 5 munkanapon munkaidejének felében a munkáltatója székhelyén, másik felében távmunkavégzés keretében végzett munkát.
c) A munkavállaló a hónapban 10 teljes munkanapon távmunkavégzés keretében végzett munkát, míg 10 teljes munkanapon a munkáltató székhelyén végzett munkát. Ezenfelül a munkáltató által elrendelt, a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidőben (szombati nap) távmunkavégzés keretében végzett munkát összesen 6 óra időtartamban.
d) A munkáltató és a munkavállaló részmunkaidőben állapodtak meg, a napi munkaidő az általános teljes napi munkaidő fele. A munkavállaló valamennyi munkavégzéssel érintett napja teljes egészében távmunkavégzéssel érintett nap.

Kérdés:

1. Egészségügyi szolgálati jogviszonyba szeretnénk felvenni egy dolgozót, heti 6 órás részmunkaidőben foglalkoztatva (ezt a 6 órát heti egy napon dolgozza le). A részére járó szabadságokat hogyan kell helyesen kiírni, illetve számolni? Órában kell nyilvántartani? Mi lenne a törvényes módja? 2. Egészségügyi szolgálati jogviszonyban, 40 éves szolgálati elismeréshez beszámítható-e az egyéni vállalkozóként vagy más vállalkozási formában végzett (ugyancsak orvosi) tevékenység?

Kérdés: Közalkalmazott munkavállalóink 24/48 órás beosztással dolgoznak. Előző évről jelentős mértékű szabadságuk maradt bent, mivel ők nincsenek a hét minden napjára beosztva. Hogyan kell helyesen eljárni?

Kérdés: Teljes munkaidős közalkalmazott orvos a heti munkaidejét 4 nap alatt dolgozza le: hétfő 10 óra, kedd 8 óra, szerda 9 óra, csütörtök 10 óra. Mennyi szabadság illeti meg napban és órában? Szabadsága napján mennyi óra távollétet rögzítsünk neki?

Kérdés: Milyen mértékben kell csökkenteni a szabadságot táppénz alatt?

Kérdés: Hogyan változnak 2013. augusztus 1-jétől az egy órára járó alapbér és a távolléti díj számításának szabályai? Amennyiben valaki részére rendkívüli munkavégzést rendel el a munkáltató, hogyan kell kiszámolni a rendkívüli munkavégzés ellenértékét? Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadásánál kétféleképpen is lehet majd számítani a szabadságot, a régi módszer szerint és órában is?

Kérdés: Segítségüket szeretném kérni távolléti díj számításával kapcsolatban. Általános, 8 órás munkarend esetén, havibér mellett lehetséges-e, hogy ha olyan hónapban megyek szabadságra, amelyben 174-nél kevesebb a ledolgozandó munkaórák száma, akkor kevesebb pénzt kapok, mintha dolgoznék, tekintettel arra, hogy az egy napra eső távolléti díj az alapbér osztva 174-gyel és szorozva 8-cal? Abban a hónapban, amikor szabadságra megyek, az alapbért és a távolléti díjat is 174-gyel való osztással állapítják meg? Így egyes hónapokban "kevésbé éri meg szabadságra menni". Ha ez jelenleg így van, várható-e jogszabály-módosítás? A havi alapbér megállapításánál is alkalmazni kell a 174 órával történő osztás szabályát?

Kérdés: A Munka Törvénykönyvének módosítása alapján szabadság a munkában töltött idő alapján jár. A 115. § (2) bekezdése rögzíti, hogy mi minősül munkában töltött időnek. A kérdésünk az lenne, hogy a felmondási idő alatti munkavégzés alóli mentesítés idejére jár-e szabadság, mivel ez alatt az idő alatt már nincs tényleges munkavégzés?

Kérdés: Hivatalunk köztisztviselője 2010 márciusában keresőképtelenné vált, és csak május elején tudott újra munkába állni. Keresőképtelensége az alábbiak szerint alakult: március 29-től április 14-ig betegszabadságon (13 nap), majd azt követően április 15-től május 9-ig (25 nap) táppénzen volt, május 10. napján állt munkába, így véleményünk szerint a Ktv. 49/F. § (2) bekezdése alapján a neki járó cafeteriajuttatást csökkenteni kell, mivel ebben a 30 napot meghaladó időtartamban sem illetményre, sem átlagkeresetre nem volt jogosult. Dolgozónk egy munkajogász által megerősítve más álláspontot képvisel: szerinte a betegszabadság idejére illetmény illeti meg, csak csökkentett összegben [mivel a Ktv. 71. § (3) bekezdése szerint ahol jogszabály távolléti díjat említ, ott illetményt kell érteni, az Mt. 137. § (3) bekezdése szerint pedig a betegszabadság ideje alatt a távolléti díj 70%-a jár], álláspontunk szerint azonban az, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás alapja a távolléti díj (illetmény), még nem teszi azzal azonossá. Hasonló a helyzet a táppénz esetében is, mivel a táppénz alapja általában az átlagkereset, így véleménye szerint részesült olyan juttatásban, amely szerint a cafeteriajuttatásait nem kellene csökkenteni. Kérdésünk a fentiek alapján, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás illetménynek vagy a táppénz átlagkeresetnek minősül-e, mivel ezekben az esetekben nem csökkenthető a cafeteria kerete? Szintén a fenti eset kapcsán dolgozónk (és munkajogásza) kifogásolja a cafeteriajuttatás csökkentésének számítási metódusát. Mi az egész évre járó juttatást osztottuk egynapi összegre, és szoroztuk meg a keresőképtelenség teljes időtartamával (42 nap) – amibe minden napot beleszámítottunk, függetlenül attól, hogy a betegszabadságnál csak munkanapra és fizetett ünnepre jár pénz –, míg szerintük legfeljebb a 30 napon felüli időszakra jutó (12 nap) összeggel lehetne a juttatást csökkenteni. Álláspontunkat a Ktv. 49/F. § (2) bekezdésének azon szófordulatával támasztjuk alá, hogy az "azon időtartam vonatkozásában, amelyre illetményre vagy átlagkeresetre nem volt jogosult" szövegrész a 30 napos feltétel bekövetkeztével a teljes időtartamot kiveszi a juttatásra jogot adó időszak alól, tehát nem köti ahhoz, hogy a pl. betegszabadság számításánál a hétvégékre nem jár juttatás.