4 talált cikk a fenntartó , költség , járulék , személyi juttatások , nyilvántartás kifejezésre

Kérdés:

Egy költségvetési szerv speciális, jogutód nélküli megszűnésével kapcsolatosan a megszüntető okiratban többek között az alábbiak szerepelnek:
– A költségvetési szerv megszüntetésének módja: Jogutód nélküli megszűnés az Áht. 11. §-ának (5)–(7) bekezdése szerint.
– A költségvetési szerv megszüntetésének oka: az adott költségvetési szerv fenntartói jogát egy közérdekű, közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítvány által fenntartott felsőoktatási intézmény gyakorolja 2023. 07. 01. dátummal, így annak költségvetési szervi jogállása megszűnik. A költségvetési szerv által ellátott közfeladat ellátásával kapcsolatos jogok és kötelezettségek az általános jogutód alapítványra szállnak át.
– A kötelezettségvállalás rendje:
A megszűnő költségvetési szerv által vállalható kötelezettségek köre és mértéke: a 2023. évre jóváhagyott költségvetésben szereplő kiemelt előirányzatok körében, a részére jóváhagyott 2023. június 30-án fennálló módosított előirányzat (személyi juttatások és járulékai, dologi és beruházási kiadások) erejéig.
A megszűnő költségvetési szerv általi kötelezettségvállalások határideje: 2023. június 30. A fentiek alapján a záró beszámoló elkészítéséhez az alábbi kérdésekre szeretnénk választ kapni:
1. Előirányzatok kezelése: kell-e az előirányzatokat – bevételi és kiadási – a teljesítés szintjére csökkenteni, vagy maradhat a 2023. 06. 30-án fennálló módosított előirányzat szintjén?
2. Kötelezettségvállalás: ki kell vezetni az előzetes kötelezettségvállalásokat – 2023. II. félévére, illetve a +3 évi kötelezettségvállalásokat –, vagy továbbra is kimutathatóak a záró beszámolóban?
3. 36: ki kell az összes 36-ost nullázni, vagy például a normálisan fizetendő áfán maradhat nem nulla érték?
4. Időbeli elhatárolások: ki kell-e vezetni az időbeli elhatárolásokat?

Kérdés: A költségvetési szerveknél a kötelezően alkalmazandó könyvelési lépéseket a 38/2013. (IX. 19.) NGM rendelet tartalmazza, mely a december havi bérek és járulékok esetében passzív időbeli elhatárolásról rendelkezik. Amennyiben a december havi bér decemberben kifizetésre kerül, akkor a kifizetést a 3661-es főkönyvi számlára kell könyvelni a pénz­eszközökkel szemben, azért, hogy teljesítésként csak a következő évben jelenjen meg, mivel költségvetési számvitelben továbbra is decembertől novemberig kell a béreket kötelezettségvállalásként elszámolni. Bonyolítja a helyzetet, ha a bérek utalása nem az intézmény, hanem a fenntartó számlájáról történik, mert ebben az esetben működési támogatásként kell elszámolni a kiutalt bért a követelésekkel szemben, és ezt kell összevezetni a bérkötelezettséggel szemben (mivel a támogatást nem utalják az intézmény számlájára). 2014-ben az intézmény a december havi bér esetében a bérköltséget és járulékot nem határolta el passzívan, hanem kötelezettségként számolta el, és mivel a bérek decemberben kiutalásra kerültek, ezért elszámolta a kiutalt bért mint működési támogatást, a követelést és a kötelezettséget összevezette, és a működési támogatást határolta el passzívan. Helyes-e a fenti elszámolás 2014. december hónap vonatkozásában? Véleményem szerint nem, mivel a költségvetési számvitelben kötelezettségvállalás teljesítésként került elszámolásra 2014-ben a 2014. december havi bér, holott azt csak 2015. évre lett volna szabad. A működési támogatást, ami a december havi bérek kiutalását jelentette, szerintem 2015-ben kellett volna elszámolni (és nem elhatárolni 2014-ben), mert így lenne biztosítva, hogy a december havi bér teljesítése 2015. évi kötelezettségvállalás teljesítéseként kerüljön elszámolásra. A bérköltséget és a járulékot 2014. de­cemberben nem kötelezettségként, hanem a fenti NGM rendelet előírásának megfelelően passzív időbeli elhatárolásként kellett volna elszámolni.

Kérdés: Ha egy pedagógiai szakszolgálat önállóan működő intézmény, de gazdaságilag nem önálló, szükséges-e gazdasági vezető alkalmazása az intézményben? A szakszolgálat gazdálkodással kapcsolatos feladatait a fenntartó látja el.

Kérdés: 1. Központi költségvetési intézményként működő kutatóközpont vagyunk. Kiegészítő jellegű tevékenység keretében ellenérték fejében rendszeresen értékesítünk saját előállítású diagnosztikumokat (anyagokat), valamint kutatással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtunk. Az eladási árakat saját hatáskörben az önköltségszámítási szabályzatban rögzítetteknek megfelelően állapítjuk meg. Az önköltség képzésénél – közvetlen anyagféleségeken kívül – értelemszerűen számolunk a felmerült bérek és járulékaik összegével is. Ez utóbbiak forrása azonban a fenntartótól (FVM) érkező állami támogatás, amely alapvetően a kutatási csoport állami feladatainak ellátására szolgál. A kiegészítő tevékenységet a szabad kapacitás kitöltéseként végzik az adott kutatási csoportok, és a munkaidő megközelítéséből valójában nem elkülöníthető, hogy a munkaidő mely részében végzik az ún. állami alapfeladatot, és melyben az ún. értékesített diagnosztikumokat. A termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ráfordításait – az illetményeken kívül – és bevételeit a számvitelben elkülönítetten kezeljük, s a kiszámlázott bevételek utáni áfát befizetjük. Kérdésünk arra vonatkozik, hogy az említett bevételekből vásárolt anyagféleségek után felszámított áfát teljes mértékben levonhatjuk-e, vagy az arányosításba kell bevonni, és csak az arányszám alapján lehet azt visszaigényelni? 2. Tevékenységéből adódóan ugyancsak rendszeresen végez az intézet kutatási szolgáltatást ún. alvállalkozói, együttműködői szerződés alapján. A szolgáltatásról számlát állít ki, és a bevétel áfatartalmát értelemszerűen megfizeti. Kérdésünk ugyanaz, mint az előbbiekben részletezett, vagyis visszaigényelhető-e maradéktalanul az e bevételből vásárolt anyagféleségek áfája az adott feladat tételes analitikus nyilvántartását feltételezve? 3. Külföldi partnerekkel megkötött szerződések alapján licencet – hasznosítási díjbevételt – kap az intézmény. Ennek előzménye az intézet által kifejlesztett és a külföldi által használt szellemi termék, tudományos technikai szakértelem, az ún. "know-how", amelynek felhasználásával a külföldi fél saját országában árbevételhez jut, és annak megállapodás szerinti mértékét átadja az intézetnek. Helyesen járunk-e el, ha a teljesítés helyét külföldinek tekintjük, és ebből adódóan a külföldi fél fizeti meg az adót? Továbbá az érkezett bevételekből történő vásárlások áfáját teljes mértékben visszaigényelhetjük, vagy arányosítani kell?