18 talált cikk a pénzforgalom , bizonylat , nyilvántartás kifejezésre

Kérdés:

Az intézmény múzeumi, kilátói belépőjegyet értékesít, Tourinform-irodát vezet, ahol kiskereskedelmi tevékenységet (ajándéktárgyak értékesítése), valamint szállásszolgáltatást is végez. Mindezt több telephelyen. Az intézmény gyakorlata az, hogy a pénzkezelő helyeken kasszát tart, a Tourinform-irodán és a szálláshelyen pénztárgépet üzemeltet. Felmerült bennünk a kérdés, hogy pontosan milyen nyilvántartásokat kell vezetnie? Mi úgy gondoljuk, hogy az összes pénzkezelő helyen kötelező a napi pénztárjelentés vezetése, valamint ha előleget vesz fel a pénztárból egy dolgozó, akkor az elszámolásához a pénzkezelési szabályzatunknak megfelelően az elszámolólap használata.
Az intézmény azon az állásponton van, hogy elegendő csak egy helyen a napi pénztárjelentés használata (azon a helyen, ahová befizetik a bevételt). Jól gondoljuk, hogy az intézmény javaslata helytelen? Továbbá van-e még valamilyen nyomtatvány, amit kötelezően vezetnie kell?

Kérdés:

Önkormányzatunk az óvodai és iskolai gyermekétkeztetést vásárolt élelmezés keretében látja el. Az önkormányzat áfaalany. Helyesen végezzük-e a könyvelést és az áfabevallást a következő esetben? A vásárolt élelmezés számláján lévő teljes áfa összegét visszaigényelhető áfaként állítjuk be. A kiszámlázott térítési díjak (100%-ot fizet, valamint 50% kedvezménnyel fizet) számláin az áfa mint "kiszámlázott fizetendő általános forgalmi adó" szerepel. Az ingyenesen étkezőkre jutó áfa összegét pénzforgalom nélkül egy bizonylaton viszem fel mint "más fizetendő általános forgalmi adó". Az ingyenesen étkezőkre jutó áfa összegét a vásárolt élelmezés számláján lévő ingyenesen étkezőkre jutó adagszám alapján számoljuk ki. Ezek után az ASP állítja össze az áfaanalitikát.

Kérdés: Pénzkezelési szabályzatunk fenntartói iratminta alapján készült, mely nincs figyelemmel a helyi sajátosságokra. Szabályzatunkat szeretnénk úgy módosítani, hogy megfeleljen mind a jogszabályi előírásoknak, mind a gyakorlatnak. Költségvetési szervünk 59 intézmény fenntartását látja el, akik rendszeresen kapnak kis összegű, váratlan kiadásaik fedezetére ellátmányt. Az ellátmánnyal 30 napon belül elszámolnak. Ezen intézmények területileg szétszórtan, többségük a központtól távol helyezkedik el. Az ellátmányokat az intézmények jellemzően a kincstári számláról átutalva postai úton kapják, vagy közvetlenül a meghatalmazottak csekkel, készpénzben veszik fel a kincstárból. A központban nagyon csekély készpénzforgalom fordul elő, melyet 1?db kincstári kártya használatával, vagy az intézményekhez hasonlóan ellátmányból fedezünk. A központunkban sajnálatosan jelenleg nincs is alkalmas helyiség pénztár működtetésére. Jelentős ráfordításokkal és a bérbeadó hozzájárulásával lenne csak kialakítható. Fenti körülmények okán jelenleg nincs házipénztárunk. Jelenleg az ellátmányok kiutalása, illetve a fel nem használt összeg csekken történő befizetése banki pénzforgalmi könyveléssel történik. Az ellátmány-elszámolás pedig pénzforgalom nélkül technikai bankon keresztül valósul meg. Úgy gondoljuk, hogy jelenlegi gyakorlatunk az adminisztratív terheket is jelentősen csökkenti. Jelenlegi gyakorlatunk (nincs házipénztár) megfelel-e a számviteli alapelveknek és a törvényi előírásoknak? Ha nem, akkor mi lenne a legegyszerűbb megoldás sajátos helyzetünkre?

Kérdés: Milyen áron történjen a selejtezés, tárolási veszteség stb., illetve kivezethető-e tervezett önköltségen? Véleményünk szerint egyformán kellene kezelni az egyes növekedéseket és csökkenéseket is. Ha mégis tervezett önköltségi áron történik a kivezetés, akkor az év végi tényleges önköltség megállapításakor kell-e korrigálni a tervezett és tényleges önköltségi ár közötti különbség miatt?

Kérdés: 2013. február 1. napjával alakult meg a közös önkormányzati hivatalunk két körjegyzőség (B falu és K falu) egybeolvadásával. A közös önkormányzati hivatal költségvetésében az önkormányzatok a finanszírozást 11 hónapra tervezték. A gesztor B falu részére minden önkormányzat a költségvetésnek megfelelően utalta a havi finanszírozást, a megszűnt másik gesztor K falu kivételével. K falu és N falu körjegyzőségének 4 dolgozója is átkerült a közös önkormányzati hivatalhoz. A 4 dolgozó nettó munkabére 513 913 Ft, mely K falu önkormányzatának számlájáról került leutalásra 2013. február 4-én. 2013. március 1-jén K falu önkormányzatának állami támogatásából került levonásra a 4 dolgozó utáni nettósítási különbözet 486 231 Ft összegben. A megalakult B falusi közös önkormányzati hivatalnál 11 havi bér került tervezésre. Mivel a B falusi közös önkormányzati hivatal jogutód, neki kell könyvelni a január havi béreket és járulékokat a könyvelési értesítő alapján mindkét volt körjegyzőség esetében. (Megszűnt költségvetési szerv a megszűnés napját követően gazdasági eseményt a könyveiben nem rögzíthet – hivatkozással a Nemzetgazdasági Minisztérium tájékoztatójára a közös önkormányzati hivatalokról.) K falu önkormányzatának a finanszírozási terv szerint 2013. február-március hónapokra 1 318 104 Ft-tal kellett hozzájárulni a közöshöz. A költségvetés elfogadását követően 2013. március 19-én K falu önkormányzata B falu önkormányzatának – a társulási megállapodásban foglalt kötelezettségének eleget téve – átutalt 317 960 Ft-ot. (A 2013. február-március hónapra a finanszírozási terv szerint fizetendő 1 318 104 Ft-ot csökkentve a kifizetett 513 913 Ft-tal, 2013. január havi, február hónapban esedékes nettó bér és annak járulékai 486 231 Ft összegével.) A nettó bér és a nettósítási különbözet összegét K falu könyveiben átadott pénzként könyveljük a közös hivatal finanszírozására. K falu önkormányzata B falunak átadta a 2013. január havi könyvelési értesítőt és a nettósági különbözet bizonylatát, hogy a fenti összeget pénzforgalom nélküli bevételként átvett pénzként ismerje el, mint finanszírozást; illetve a közös önkormányzati hivatal könyveiben rögzíteni tudja ki­adásként a bért és járulékait. K falu önkormányzatának álláspontja szerint az egyértelmű jog­utódlás miatt a közös önkormányzati hivatalnál 11 havi bér lett tervezve. K falu önkormányzata a gesztor B falu helyett 2013. február 4-én kifizette a 2013. február havi nettó bért, illetve 2013. március 1-jén az állami támogatásból levonták ennek járulékát – s ezzel, valamint a különbözet 2013. március 19-i átutalásával teljesítette a havi finanszírozási ütemterv szerinti fizetési kötelezettségét, azaz elutasítja B falu önkormányzatának azt az álláspontját, mely szerint 1 000 144 Ft-tal tartozik. A tartozást B falu önkormányzata – élve a társuláshoz kapcsolódó inkasszós jogával – K falu számlájára érvényesíteni kívánja. B falu önkormányzatának véleményére reagálva: ha a körjegyzőségi január havi bért és járulékait a körjegyzőség zárszámadásában kell elszámolni, akkor miért készült 11 havi bér- és járuléktervezéssel a közös hivatali költségvetés? B falu önkormányzata szerint: A jogelőd körjegyzőség költségvetésében szereplő és a jogelőd körjegyzőség január hónapra járó bére és járulékai nem tekinthetők a közös hivatalban finanszírozásnak. A közös hivatal költségvetésében és a társulási megállapodásban rögzítetteknek megfelelően kell a finanszírozást teljesíteni, függetlenül a jogelődnek folyósított támogatástól. A január havi bér és annak járulékai a jogelőd, megszűnt körjegyzőséghez kapcsolódnak; a megszűnt körjegyzőség zárszámadásához kapcsolódóan kell kezelni, és a körjegyzőség intézményfinanszírozásához kell elszámolni, mivel az egy hónapra készült költségvetés tartalmazza. K falu önkormányzata 1 000 144 Ft-tal kevesebb pénzt adott át, mint amit a társulási megállapodás és az elfogadott költségvetés megállapít, s a fenti összeggel tartozik B falu önkormányzatának.
Kérem a fentiek alapján szíves véleményüket, tartozik-e intézményfinanszírozással K falu önkormányzata!

Kérdés: 2012. évtől a kötelezettségvállalás és az utalványozás ellenjegyzése helyett a pénzügyi ellenjegyzés fogalmát nevesíti a jogszabály, a korábbi kötelezettségvállalás ellenjegyzése szerinti tartalommal, amelyet a kötelezettségvállalás dokumentumán kell elvégezni. Kell-e pénzügyi ellenjegyzést végezni abban az esetben, amikor nincs írásbeli kötelezettségvállalási dokumentum (pl. 100 ezer Ft alatti házipénztári kifizetésnél)? Ez esetben is fel kell vezetni a kifizetést a kötelezettségvállalási nyilvántartásba, ezért az alapbizonylat (számla stb.) egyben kötelezettségvállalási dokumentumnak is minősül, és ellenjegyzendő? Esetleg megfelelő a pénztárbizonylaton történő ellenjegyzés? Elképzelhető, hogy az ellenjegyzés ez esetben a jogszabály alapján nem szükséges, de belső szabályzatban előírható?

Kérdés: Kincstári körbe tartozó központi költségvetési szervként gazdálkodó intézményként TIOP-pályázaton fejlesztési célra támogatásban részesülünk. A pályázat előírásai szerint a támogatás összegét a közreműködő szervezet nem a mi számlánkra, hanem – az 5% önrész teljesítését igazoló terhelési értesítés, az eredeti számla és az állományba vételi bizonylat alapján – a 95%-át közvetlenül a szállítónak fizeti. Hogyan kell teljeskörűen könyvelni a gazdasági eseményeket? A szállítói állományban kell-e szerepeltetni a teljes számla összegét, vagy csak az önrészt?

Kérdés: A 46/2009. (XII. 30.) PM rendeletben előírtak szerint a K-11-es beszámolótáblázat 25. számú űrlapja "A helyi önkormányzatok adósságot keletkeztető Ötv. 88. § (2) bek. szerinti éves kötelezettségvállalásának (hitelképességének) felső határa" sorai és kitöltési útmutatója véleményem szerint nem teljesen egyértelműen fogalmazza meg a hitelképesség megállapításához szükséges információkat.
Az előző év(ek)ben keletkezett, tárgyévet terhelő fizetési kötelezettség (12-20. sorok) kitöltése során nem értelmezhető a 13. sor adatigénye, mivel a hosszú lejáratú kötelezettségekből a tárgyévet terhelő összeget a rövid lejáratú fizetési kötelezettségként kell minősíteni, bemutatni, elszámolni. Amennyiben a teljes hosszú lejáratú hitel még hátralévő teljes összegét kell bemutatni, akkor a hitel összege teljesen felborítja a számítást, hiszen csak egyévi bevétellel szemben lehetne kimutatni a hátralévő hitelösszeget.
A 14. sorban a tárgyévet megelőző évben felvett rövid lejáratú hitelek adatait kellene kimutatni. Problémát okoz, hogy a számviteli törvény szerint rövid lejáratú kötelezettségnek kell minősíteni – többek között – az egy üzleti (költségvetési) évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsönt, tehát amelyet abban az évben – december 31-e előtt – kell visszafizetni, amelyben a hitel felvételre került. Amennyiben a likvid hitelt nem kell ideszámítani, akkor minden éven belül visszafizetendő hitelt likvid hitelnek lehet minősíteni, és nincs adat ehhez a sorhoz. Az éven túli hitel nem rövid lejáratú hitel! A rulírozó hitel viszont inkább hosszú távú hitelnek nevezhető, hiszen a bank felé a rendelkezésre álló díjat folyamatosan kell fizetni, akár folyósítja a hitelt, akár nem. Amennyiben sor kerül a rulírozó hitel folyósítására, akkor annak a visszafizetése akár több éven keresztül is gördülhet, a folyamatos felvét és visszafizetés miatt. Viszont itt gond, hogy mely összeget kell bemutatni. A rendelkezésre álló hitelkeretet, vagy épp az adott pillanatban (december 31-én?) kimutatott, felhasznált hitelösszeget kell kimutatni?
A 18. sorba csak azokat a garancia- és kezességvállalásból származó fizetési kötelezettségeket kell beírni, amelyek nemcsak mint kötelezettség merültek fel, hanem mint pénzforgalom, biztosan megjelennek a könyvekben. Az egyezőség csak így állhat fel a mérleg hivatkozott sorával. Így viszont a valós, vállalt kötelezettség nincs bemutatva!
A 20. sor szállítói tartozások során is csak a számlával és nemcsak szerződéssel alátámasztott kötelezettséget kell kimutatni, bár a folyamatos szerződések számla nélkül is fizetési kötelezettséget eredményeznek. Ugyanakkor a ki nem fizetett számlák ellenértékének fedezete lehet a pénz (előirányzat)-maradvány is, és nem biztos, hogy azt a tárgyévi saját bevételből kell fedezni.
A táblázat nem tartalmazza teljeskörűen azokat a kifizetési kötelezettségeket, amelyeket a saját bevétel terhére vállalt a költségvetési szerv, csak azokat, amelyeket elvileg a saját bevételéből kellene fizetnie. Így egy saját bevételi forintot többször is elkölthet az önkormányzat, hiszen a táblázat adata – a gazdálkodásra jogosult képviselő-testület felé – azt sugallhatja, hogy hitelképes az önkormányzat.

Kérdés: Készpénzes számla esetén, ha nincs pénztári bevételi bizonylat, akkor is elvehető a pénz? "Fizetve" felirat kerül a készpénzes számlára.

Kérdés: Iskolánkban az igazgató kérésére április hónaptól a kiadási pénztárbizonylatot nem a pénztárban kell kiállítani, hanem a titkárságon az egyik kolléganő végezné. Úgy tervezik, hogy számla alapján (vagy bemondásra, hogy valakinek adjunk pénzt valamire) kiállítja a bizonylatot, letépi az első példányt, azt hozzák át a pénztárba. Mellé rakjuk a kötelezettségvállalási belső nyomtatványunkat. Ekkor a pénztárban aláírja a pénzt felvevő a kiadási pénztárbizonylat első példányát (mert ugye csak az van a pénztárban). Így a kiadási pénztárbizonylaton a pénzt átvevő csak az eredeti példányon ír alá, ami számomra nem egyértelmű, mert ezzel eleve a másodpéldány nem lesz bizonyító erejű, hogy ki is vette fel a pénzt valójában? Ugyanis maga a tömb őrzése sem a pénztárban lenne. Tudomásom szerint a pénztár bizonylatait a pénztáros állíthatja ki, mind a bevételi, mind a kiadási pénztárbizonylatot. Úgy érzem, hogy ezzel megsértünk több törvényt, és zártkörű rendszer sem biztosítható. Szeretnék választ kapni arra, a fentiekben vázolt folyamat megfelel-e a szabályoknak Önök szerint?