4 talált cikk a jogcím , elszámolás , előleg , pénzkezelés , pénztár kifejezésre

Kérdés:

Az intézmény múzeumi, kilátói belépőjegyet értékesít, Tourinform-irodát vezet, ahol kiskereskedelmi tevékenységet (ajándéktárgyak értékesítése), valamint szállásszolgáltatást is végez. Mindezt több telephelyen. Az intézmény gyakorlata az, hogy a pénzkezelő helyeken kasszát tart, a Tourinform-irodán és a szálláshelyen pénztárgépet üzemeltet. Felmerült bennünk a kérdés, hogy pontosan milyen nyilvántartásokat kell vezetnie? Mi úgy gondoljuk, hogy az összes pénzkezelő helyen kötelező a napi pénztárjelentés vezetése, valamint ha előleget vesz fel a pénztárból egy dolgozó, akkor az elszámolásához a pénzkezelési szabályzatunknak megfelelően az elszámolólap használata.
Az intézmény azon az állásponton van, hogy elegendő csak egy helyen a napi pénztárjelentés használata (azon a helyen, ahová befizetik a bevételt). Jól gondoljuk, hogy az intézmény javaslata helytelen? Továbbá van-e még valamilyen nyomtatvány, amit kötelezően vezetnie kell?

Kérdés: Pénzkezelési szabályzatunk fenntartói iratminta alapján készült, mely nincs figyelemmel a helyi sajátosságokra. Szabályzatunkat szeretnénk úgy módosítani, hogy megfeleljen mind a jogszabályi előírásoknak, mind a gyakorlatnak. Költségvetési szervünk 59 intézmény fenntartását látja el, akik rendszeresen kapnak kis összegű, váratlan kiadásaik fedezetére ellátmányt. Az ellátmánnyal 30 napon belül elszámolnak. Ezen intézmények területileg szétszórtan, többségük a központtól távol helyezkedik el. Az ellátmányokat az intézmények jellemzően a kincstári számláról átutalva postai úton kapják, vagy közvetlenül a meghatalmazottak csekkel, készpénzben veszik fel a kincstárból. A központban nagyon csekély készpénzforgalom fordul elő, melyet 1?db kincstári kártya használatával, vagy az intézményekhez hasonlóan ellátmányból fedezünk. A központunkban sajnálatosan jelenleg nincs is alkalmas helyiség pénztár működtetésére. Jelentős ráfordításokkal és a bérbeadó hozzájárulásával lenne csak kialakítható. Fenti körülmények okán jelenleg nincs házipénztárunk. Jelenleg az ellátmányok kiutalása, illetve a fel nem használt összeg csekken történő befizetése banki pénzforgalmi könyveléssel történik. Az ellátmány-elszámolás pedig pénzforgalom nélkül technikai bankon keresztül valósul meg. Úgy gondoljuk, hogy jelenlegi gyakorlatunk az adminisztratív terheket is jelentősen csökkenti. Jelenlegi gyakorlatunk (nincs házipénztár) megfelel-e a számviteli alapelveknek és a törvényi előírásoknak? Ha nem, akkor mi lenne a legegyszerűbb megoldás sajátos helyzetünkre?

Kérdés: A házipénztárral kapcsolatos a kérdésem. Intézményünkben a pénztáros feladata a napi posta feladása is. Saját pénzéből feladja a postát, másnap pedig a kapott számlát kifizeti a pénztárból magának. Ilyenkor a kiadási pénztárbizonylaton a kedvezményezett azonos lehet a pénztárossal. Ugyanezt kérdezem, ha ő a beszedett étkezési díjakat befizeti a bankszámlára, a kiadási pénztárbizonylaton az ő neve szerepel kedvezményezettként is?

Kérdés: Pénztárból kifizetett és utólagos elszámolásra kiadott összegek pontos bizonylatolásával kapcsolatosan várjuk állásfoglalásukat. Tagintézményeknek és karbantartásokat irányító dolgozónak is rendszeresen adunk ki elszámolásra előlegeket a pénztárból. Ez a 30 napot nem haladja meg, és amikor elszámolnak, visszavesszük a pénztárba bevételi pénztárbizonylaton. Egyúttal kiadásba is helyezzük a számlák összegét, mint vásárolt karbantartási anyag, szolgáltatás stb., de nem számlánként külön-külön pénztárbizonylaton, hanem egy bizonylatra vezetjük fel, amit aláírnak, akik elszámoltak az összeggel. Helyes-e ez a gyakorlat?