8 talált cikk a kötelezettségvállalás , nyilvántartás , költségvetési szerv , utalványozás , pénztár kifejezésre

Kérdés: Központi költségvetési szerv vagyunk, megyei kirendeltségekkel. A kirendeltségek illetékességi körébe tartozó intézmények 5-80 km-es távolságban vannak. Az Áht. szerinti jogkörgyakorlások közül az érvényesítést és a pénzügyi ellenjegyzést felhatalmazás szerint a kirendeltségi munkatársak gyakorolják. A szociális intézmények ellátottainak bankban lévő pénzét és készpénzét az intézmény által kialakított gyakorlat és belső szabályzat alapján az intézményi munkatársak kezelik, vezetik az analitikus nyilvántartást. Az ellátottak pénzét vagy az ellátott nevére szóló bankszámlákon, vagy a Magyar Államkincstárnál vezetett letéti számlán tartják az intézmények. Miután nem költségvetési pénzről (ellátott saját pénze) van szó, kell-e a pénztárbizonylatokon a jogkörgyakorlásokat (érvényesítés, utalványozás) gyakorolni? Sok esetben az érvényesítés a kifizetést követő 1-2 héten, de minimum pár napot követően történik meg, így elveszíti a jogszabályalkotó szándéka szerinti ellenőrző funkcióját.

Kérdés: VIP-kártya esetén, ahol a bizonylatok utólag kerülnek a pénzügyi területre, hogyan kell történnie az érvényesítésnek és az utalványozásnak?

Kérdés: Ugyanazon gazdasági eseménynél lehet-e ugyanaz a személy a pénztárellenőr és a pénzügyi ellenjegyző?

Kérdés: Az alábbi jogforrásokból levezetve, amennyiben az utalványrendeletek szigorú számadású kötelezettség alá esnek, akkor az államháztartási törzskönyvi jogi személyek esetében folyamatos sorszámmal kell, hogy a rendszerben létrejöjjenek, és a könyvvezetésben szerepeljenek? Az Áhsz. 52. §-a szerint a költségvetési számvitelben és a pénzügyi számvitelben a bizonylati elvre és a bizonylati fegyelemre, a számviteli bizonylatokra, a szigorú számadási kötelezettségre és a bizonylatok megőrzésére egyaránt az Szt. 165. §-ának (1), (2) és (4) bekezdését, valamint a 166-169. §-át kell alkalmazni. Az Szt. 168. §-a szerint a készpénz kezeléséhez, más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat (más jogszabály: 368/2011. Ávr. 59. §) (ideértve a számlát, az egyszerűsített adattartalmú számlát és a nyugtát is), továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat (pl.: pénztárban készpénzfelvétel stb.), szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni. A szigorú számadási kötelezettség a bizonylatot, a nyomtatványt kibocsátót terheli. A szigorú számadás alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról a kezelésükkel megbízott vagy a kibocsátásukra jogosult személynek olyan nyilvántartást kell vezetni, amely biztosítja azok elszámoltatását. Egyébként a bizonylatok szigorú számadás alá vonása saját hatáskörben is történhet.

Kérdés: Egy önkormányzatnál a pénztáros érvényesítőként aláírhatja-e az általa kifizetett számla pénztárbizonylatát? Ha szakmailag képesítése megfelel az érvényesítés szabályainak, melyik törvény szabályozza az összeférhetetlenséget? Kérjük válaszukban térjenek ki a pénztárbizonylatok érvényesítésének szabályos menetére (kinek, mikor), az aláírók közül ki, kivel összeférhetetlen, mely jogszabály szabályozza? Hány fő kell egy számla szabályos kifizetéséhez, és mennyi idő szükséges ehhez?

Kérdés: Mikor tekinthető egy utalványrendelet szabályosnak, egy szakértői díj, illetve tolmácsolásért kapott megbízási díj esetén, mit mond erről a jogalkotó?

Kérdés: A készpénzes bizonylatokon (pl. számla) a rövidített utalványrendeletnek pontosan milyen adattartalommal kell rendelkeznie? Amennyiben lehetséges, kérem, küldjenek erre vonatkozó mintát a pecsét elkészítéséhez.

Kérdés: Iskolánkban az igazgató kérésére április hónaptól a kiadási pénztárbizonylatot nem a pénztárban kell kiállítani, hanem a titkárságon az egyik kolléganő végezné. Úgy tervezik, hogy számla alapján (vagy bemondásra, hogy valakinek adjunk pénzt valamire) kiállítja a bizonylatot, letépi az első példányt, azt hozzák át a pénztárba. Mellé rakjuk a kötelezettségvállalási belső nyomtatványunkat. Ekkor a pénztárban aláírja a pénzt felvevő a kiadási pénztárbizonylat első példányát (mert ugye csak az van a pénztárban). Így a kiadási pénztárbizonylaton a pénzt átvevő csak az eredeti példányon ír alá, ami számomra nem egyértelmű, mert ezzel eleve a másodpéldány nem lesz bizonyító erejű, hogy ki is vette fel a pénzt valójában? Ugyanis maga a tömb őrzése sem a pénztárban lenne. Tudomásom szerint a pénztár bizonylatait a pénztáros állíthatja ki, mind a bevételi, mind a kiadási pénztárbizonylatot. Úgy érzem, hogy ezzel megsértünk több törvényt, és zártkörű rendszer sem biztosítható. Szeretnék választ kapni arra, a fentiekben vázolt folyamat megfelel-e a szabályoknak Önök szerint?