3 talált cikk az önköltségszámítás , költségvetés , rendelkezés , részlet kifejezésre

Kérdés: A 249/2000. kormányrendelet 8. § (9) bekezdésének értelmezéséhez szeretnénk a segítségüket kérni. Oktatási intézményhez kapcsolódóan saját konyhát üzemeltetünk, a hallgatók számára biztosítunk ingyenes étkezést. Az étkeztetésre belső szabályzatban normákat határoztunk meg, és a nyersanyag-felhasználáshoz anyagkiszabást készítünk. A gyakorlatban a két összeg (a norma és a nyersanyagköltség) eltérhet egymástól a piaci nyersanyagárak változása miatt. Az étkezési juttatás adó- és járulékvonzata miatt az adó alapját melyik összeg határozza meg? A norma vagy a tényleges anyagkiszabás szerinti ár?
["8. § (9) Amennyiben az államháztartás szervezete saját konyhát üzemeltet, és ellátottak, alkalmazottak (idegenek) részére teljesít étkeztetést, e tevékenységének (4) bekezdés c) pontja szerinti önköltségszámítási rendjére nem kell szabályzatot készítenie, ha az étkeztetésre normákat állapítottak meg és a nyersanyag-felhasználáshoz anyagkiszabást készít. ..."]

Kérdés: Önkormányzatunk a feladatellátás hatékonyságának javítása és jogszabályi követelmények maradéktalan érvényesítése érdekében testületi felhatalmazás alapján – tekintettel az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés e) pontjában, valamint ugyanezen jogszabály (15) bekezdésében foglaltakra – felülvizsgálja az intézményhálózat helyiség-bérbeadási tevékenységét, különös tekintettel az önköltségszámítás és az árképzés rendszerére. Az általunk figyelembe vett jogszabályok az alábbiak: Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés szerint a számviteli politika keretében kell elkészíteni: c) a rendszeresen végzett termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tekintetében az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot, figyelembe véve az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet vonatkozó előírásait. A (15) bekezdés többek között kimondja, hogy amennyiben az államháztartás szervezete vállalkozási tevékenysége vagy az Ámr. 9. §-ának (5) bekezdése szerinti kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenysége keretében rendszeresen saját előállítású terméket értékesít vagy szolgáltatást nyújt, a saját előállítású termék, a végzett szolgáltatás közvetlen önköltségét – a (7)–(8) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat szerint köteles megállapítani. Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése szerint a költségvetési szerv alaptevékenységének minősül az a tevékenység, amelyet a költségvetési szerv – nem haszonszerzés céljából – feladatvégzési és ellátási kötelezettséggel végez. Az (5) bekezdés szerint nem minősül vállalkozási tevékenységnek a költségvetési szervnek az alapító okiratában meghatározott alaptevékenységén belül az a kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenysége, amelyet az alaptevékenysége feltételeként rendelkezésre álló, s e célra csak részben lekötött személyi és anyagi kapacitások fokozott kihasználásával, nem nyereségszerzés céljából végez. A (2) és az (5) bekezdésben meghatározott tevékenység keretében végzett szolgáltatás, termék-előállítás értékesítéséből származó bevételnek fedeznie kell a tevékenységet terhelő összes kiadást – beleértve az üzemeltetési, fenntartási kiadások tevékenységre jutó arányos hányadát is – a bevétel fel nem használható részének figyelembevétele mellett. A (7) bekezdésben a kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenységgel kapcsolatos szerződéskötés rendjét és a felügyeleti szerv által meghatározott további szempontokat – beleértve a (6) bekezdésben foglaltak érvényesítését biztosító eljárás rendjét – a költségvetési szervnek szabályzatban kell rögzítenie. A költségvetési szervek tevékenységük során kötelesek a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség követelményeit is érvényesíteni. Az 57. § (12) bekezdés szerint a költségvetési szerv szellemi és anyagi infrastruktúráját magáncélra, meghatározott feladat elvégzésére igénybe vevő számára a költségvetési szerv köteles térítést előírni a felhasználás, illetve az igénybevétel alapján felmerült közvetlen és közvetett költségek figyelembevételével. A (13) bekezdés azt mondja, hogy amennyiben a költségvetési szerv meghatározott feladat ellátására eseti bevételhez jut vagy támogatásban részesül, az ezzel összefüggésben ténylegesen felmerült költségeket úgy kell meghatározni, hogy az a felmerült közvetlen költségek mellett fedezetet nyújtson az intézményüzemeltetési, fenntartási költségek arányos részére, kivéve az uniós támogatással megvalósuló programok esetében. A megosztás nem veszélyeztetheti a vállalt kötelezettségek teljesítését. A (14) bekezdésben a (12)–(13) bekezdés szerinti költségek és a térítés megállapításának rendjét és mértékét belső szabályzatban kell rögzíteni. Ezúton kérem segítő állásfoglalásukat abban a kérdésben, hogy az általunk figyelembe vett jogszabályok lehetőséget adnak-e a költségvetési intézmény számára arra, hogy a klasszikus közgazdasági metodikával kiszámított és könyvviteli bizonylatokkal, dokumentációkkal alátámasztott teljes önköltségen, és az árképzés időszakára vonatkozóan közzétett várható inflációs rátán felül, többletbevétel elérése érdekében árrést (haszon/nyereség) állapítson meg, a piaci árakhoz igazodóan! Az intézmények alapító okirataiban a bérbeadás mint alaptevékenységhez tartozó kiegészítő, kisegítő tevékenység szerepel, melyen a testület nem kíván változtatni. Az intézmények e tekintetben áfakörbe tartoznak.

Kérdés: Iskolánk tánctagozata költségigényes, mivel a ruhákat és cipőket az iskola biztosítja. A beszerzett ruhaanyagot azonnal költségként számoljuk el, vagy az abból készült ruhákat kell nyilvántartásba venni?