4 talált cikk a határozat , számla , bevallás , termékértékesítés , rendelkezés kifejezésre

Kérdés:

Egy 100%-os önkormányzati tulajdonban álló társaság a feladatai ellátásához gépkocsiparkot tart fenn. A társaság számos alkalommal szerzett be sérült gépjárműveket árverés útján harmadik országból, amelyeket Magyarországon felújíttatott, és ezt követően vette használatba. Eddig semmilyen probléma nem merült fel, de most eltérés mutatkozik a VIES-rendszerben (uniós általános forgalmi adó információcsere rendszer), de nem világos annak oka. A társaság a beszerzéssel, szállítmányozással, vámügyintézéssel és az egyéb ügyintézéssel egy magyar társaságot szokott megbízni – és így járt el a kérdéses esetben is –, amely a Németországban történő vámeljárás és szabad forgalomba bocsátás lebonyolítására egy német speditőr társasággal (német cég) szerződik. A társaság a sikeres árverés esetén a magyar társaság számlája alapján banki átutalással előleget fizet a gépjárműre. Németországban a magyar társaság megbízásából a német cég végzi a vámügyintézést. A vámhatározat azért szól a társaság nevére, mert a gépjárműnek az Európai Unió területére történő beérkezése, illetve a vámeljárás megindítása előtt a társaság végleges tulajdonjogot szerez a végszámlával a gépjárművön. A társaság a német céggel közvetlen kapcsolatban nem áll, a vámügyintézéssel járó költségeket az összes többi költséggel együtt – így a gépjármű ellenértékét is – a magyar társaság számlázza ki a társaság felé. Ennek ellenére a német cég felé teljesített Közösségen belüli ügyleteket jelentett Németországban, vélelmezhetően emiatt mutatkozik a VIES-rendszerben eltérés a társaság oldaláról. A társaság felvette a kapcsolatot a német céggel, de érdemi választ a probléma megoldására nem kapott. A válaszban rendelkezésre bocsátott adatok szerint a német cégnek a nyilvántartása alapján 2021-ben két vámkezelése volt a társaság részére. Mi a teendő annak érdekében, hogy a társaság jogszerűen tudjon eljárni a beszerzéssel kapcsolatban?

Kérdés: Egy magyar társaság acélipari termékeket vásárol egy német társaságtól, amely a termékeket egy kínai cégtől szerzi be Kínából. Felmerült, hogy a leszállított termékkészletet konszignációs készletként kezeljék a vevői felhasználásig. A német társaság közvetlenül Kínából szállítja a termékeket a magyar társaság raktárába. A számlázást a német partner olyan ütemben kívánja elvégezni, ahogyan a vevő kitárolja a terméket raktárából felhasználásra. A vám- és áfajogi szabad forgalomba hozatal Magyarországon történik megbízott vámügynökségen keresztül. Az importtal kapcsolatban két variáció lehetséges, ezekkel kapcsolatban kérem a segítségét.
1. Az első esetben felmerült, hogy a vámkezelésre a megbízást a magyar társaság adja, ún. vámszámla alapján megtörténik a szabad forgalomba bocsátás, és vámhatározat alapján a magyar vevő megfizeti az áfát, melyet majd saját bevallásában levonásba helyezhet.
- Szabad forgalomba helyezés után az áru továbbra is a német társaság tulajdonában marad, vagy azonnal el kell készítenie a végleges számlát?
- Megvalósulhat az az eset, hogy ezt a terméket konszignációs készletként kezelik a felek? Ebben az esetben a német társaság a raktárból történő kitárolások alkalmával milyen értékesítésről kell, hogy számlát adjon? Belföldi értékesítés, importértékesítés vagy Közösségen belüli értékesítés?
- Milyen dokumentációra van szükség az értékesítési számlán kívül az ügylet alátámasztására?
2. Másik lehetőségként felmerült, hogy a vámkezelésre a megbízást a német társaság adja, végleges vámkezelés valósulhat meg közvetett vámjogi képviselet keretében. Megtörténik a vámkezelés, ezek után a terméket a vevő raktárába szállítják.
- A német társaság milyen számlát kell, hogy kiállítson: belföldi értékesítés, közösségi értékesítés vagy import?
- A német társaságnak ebben az esetben be kell jelentkezni adószámért a NAV-hoz?
- Ha az ügylet közösségi értékesítésnek minősül, akkor alkalmazhatóak lennének-e a vevői készletre vonatkozó előírások?
- Milyen dokumentációra van szükség az értékesítési számlán kívül az ügylet alátámasztására?

Kérdés: Egy Magyarországon gazdasági céllal letelepedett társaság, többségében külföldi megrendelők részére gyárt és értékesít fogyasztási cikkeket. A gyártáshoz szükséges alapanyagokat és alkatrészeket részben a megrendelők biztosítják. Ezeket az alapanyagokat a megrendelők külön nem értékesítik a társaság részére; az alapanyagokat a társaság a saját alapanyagaival együtt beépíti a végtermékbe, és a végterméket értékesíti a megrendelők részére. Amennyiben a megrendelők által rendelkezésre bocsátott alapanyagok harmadik országból érkeznek a társaság telephelyére, akkor ezeknek a szabad forgalomba bocsátását a társaság végzi a megrendelők által rendelkezésre bocsátott dokumentumok alapján. A társaság rendelkezik önadózói engedéllyel, amelynek következtében az alapanyagok importjához kapcsolódó importáfát maga állapítja meg és helyezi levonásba. A fentieken kívül előfordulnak olyan esetek, amikor a társaság megrendelője egy meghibásodott gépet küld javításra a társasághoz. A javításhoz több esetben a megrendelő küld alkatrészt harmadik országból, melyet a társaság a javítás során beépít a meghibásodott termékbe, és a megrendelő részére javítási szolgáltatást számláz. Ezekben az esetekben a megrendelő által küldött alkatrészeket szintén a társaság helyezi szabad forgalomba, és a kapcsolódó importáfát maga állapítja meg és helyezi levonásba a saját áfabevallásában. A fenti két esetben a társaság jogosult-e levonásba helyezni az import-áfát a megrendelők által rendelkezésre bocsátott alapanyagok kapcsán, ha igen, mikor nyílik meg a társaság áfalevonási joga?

Kérdés: 2017. január 1-jétől a polgármesteri hivatal átvette a konyhák működését az önkormányzattól, ami felvet néhány kérdést. A szociális étkeztetés maradt önkormányzati feladat, az intézményi és szünidei gyermekétkeztetés, valamint a munkahelyi és vendégétkeztetés azonban hivatali feladat lett. Korábbi években minden költséget az intézményi gyermekétkeztetésen számoltunk el, majd negyedévet követően a lefőzött adagszám alapján lett felosztva az egyes étkezési típusok között, és átkönyveléssel került a megfelelő kormányzati funkcióra és részgazdára (típus szerinti elkülönítés a könyvelőprogram szerint). A helyzetet nehezíti, hogy az iskola és a konyha közös óráról működik, így egy korábban kikalkulált adagszámra jutó rezsiösszeggel számolunk. Január-ban az iskolát átvette a KLIK, így 3. félként bejön a számlázásba. Mi a véleményük a következőkről?
1. A KLIK-nek 2 számlát kell kiállítani, egyet az önkormányzatnak a szociális étkezési adagok után fizetendő rezsiről, egy másikat a hivatalnak a gyermek-, munkahelyi és vendégétkezők adagja után fizetendő rezsiről.
2. A hivatal számlát állít ki az önkormányzatnak a szociális étkezők adagjára jutó bér-, járulék- és felhasznált nyersanyag után, mindhárom költség-elem után fel kell számolni a 27% áfát. Az önkormányzatnál pedig vásárolt szolgáltatásként lesz lekönyvelve. Annyiban növeli meg a költségeket, hogy a bér és járulék után is kell áfát fizetni. Így az egyik intézmény áfabefizető lesz, a másik áfa-visszaigénylő. És csak összességében, konszolidáltan nem lesz több az áfafizetési kötelezettség. A korábbi átkönyvelés megtörténhet-e az intézmények között, hogy ne kelljen számlát kiállítani?
3. Ha az előző számlában tételesen van kimutatva a bér, a járulék és a nyersanyag, akkor az önkormányzatnak a bért és járulékot közvetített szolgáltatásként kell könyvelnie a K335-re, illetve a nyersanyagot a K332-re? De ha nincs részletesen kimutatva, csak egyösszegű számla kerül kiállításra? Esetleg továbbszámlázott tételként kezelhető-e?
A következő probléma a kötelezettségvállalással kapcsolatban merült fel:
4. A hivatal közbeszerzés keretében kötött szerződést a nyersanyag-beszállítókkal. Ez egy keretszerződés, mely meghatározott egységárra vonatkozik, meghatározott mennyiség rendelése esetén. A szerződés szerinti összegnél azonban kevesebbet és többet is rendelhet a hivatal meghatározott százalékkal. Így a közbeszerzési szerződéssel lekötött összeg előzetes kötelezettségvállalásnak minősül. A végleges kötelezettségvállalás akkor keletkezik, amikor az élelmezésvezető megrendeli az adott árut. Mivel kötelezettséget előzetes pénzügyi ellenjegyzés után lehet vállalni, mindkét dokumentum (közbeszerzési szerződés és a megrendelő is) pénzügyileg ellenjegyzésre kerül. Abban az esetben nincs probléma, ha a megrendelő nagyobb összegre szól, mert a vállalt végleges kötelezettség pénzügyi teljesítése kisebb. Viszont ha nagyobb összegről szól a számla, akkor a különbségre nem történt végleges kötelezettségvállalás. Ez hogyan küszöbölhető ki?