7 talált cikk a jövedelem , jogcím , számla , nyilvántartás , rendelkezés kifejezésre

Kérdés: Központi költségvetési intézmény vagyunk. Minden évben – év elején – pénzben adunk ruházati ellátmányt a hivatásos személyi állomány részére. A kifizetett összeget a K 1108 rovaton számoljuk el, amely rovat tartalmilag pénzben fizetendő ruházati költségtérítést takar. A számfejtés során a KIRA bérszámfejtési rendszerben (MÁK) azon jogcímen kerül rögzítésre a kifizetésre kerülő összeg, amely alapján a magánszemélynek nem lesz adófizetési kötelezettsége, sem pedig intézményünknek, tehát adómentesen kapja a meghatározott keretösszeget. A belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek egyenruha-ellátásra jogosult személyi állományának ruházati és öltözködési szabályzatáról, valamint a különleges foglalkoztatási állomány ruházati, fegyverzeti, kényszerítőeszköz- és világítástechnikai felszereléséről szóló 14/2016. (V. 10.) BM rendelet 21. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés előírja, hogy az állomány tagjának számlát kell kérnie az ellátmányt biztosító szervezeti egység nevére és címére a vásárolt ruházati termékekről. A BM rendelet 8. számú melléklete felsorolja az ellátmányból beszerezhető termékek körét. Az állománynak október hónapban kell elszámolni a kapott keretösszeggel oly módon, hogy a pénzügyi szakszolgálat részére a számlákat leadják, ahol a számlaellenőrzés megtörténik (megjegyzem, a számlák nem kerülnek könyvelésre a főkönyvi nyilvántartásban, azokat csak megőrizzük). Amennyiben a teljes megkapott összegről benyújtja a számlákat a dolgozó, nem válik adóköteles juttatássá a kifizetés, viszont az el nem költött rész esetén adókötelessé válik a számlával nem igazolt rész, és megadóztatjuk mint a bérjövedelmet. A személyi jövedelemadó alóli mentesség érdekében a kiállított ruházati számlán vevőként a rendőri szervnek kell szerepelni, kerül-e ezáltal az intézmény, illetve a dolgozó abba a helyzetbe, hogy a terméket a megvásárlást követően a dolgozó részére "temészetben átadja"? Kérdés, hogy az Szja-tv. 2019. évi változása miatt az adóztatásra befolyással van-e az a körülmény, hogy a ruhapénzről kérnek-e számlát vagy sem? Számlával történő elszámolás esetén és számla nélkül is összevonandó jövedelemként kellene adózni?

Kérdés: Kérném szíves állásfoglalásukat abban, hogy az önkormányzat/költségvetési szerv mérleg-alátámasztó leltárába az öt évnél régebbi követeléseket, melyeket még nem minősítettek behajthatatlanná, milyen módon kell alátámasztani, leltározni, hiszen arra korábban fizetési felszólítás és egyenlegközlő is kiment, de nem történt teljesítés, így a korábban megküldött felszólítás/egyenlegközlő lesz az alátámasztása? Abban az esetben, ha helyi önkormányzat képviselő-testülete egy kimutatás szerint dönt az öt évnél régebbi követelések önkormányzati könyvekből történő kivezetéséről, behajthatatlanná minősítéséről az Áhsz. alapján, tekintettel arra, hogy azok behajtása nem lehetséges, mert olyan kis összeg, hogy a behajtás költsége jóval meghaladja, akkor felmerülhet-e adófizetési kötelezettség akár az elengedő önkormányzat/költségvetési szerv, akár a magánszemély, adott esetben cég vonatkozásában, akinek a tartozását behajthatatlanná minősítik, elengedik? Pl. művelődési ház esetében a terembérletet több felszólításra sem fizeti meg a cég, amely korábban kibérelte x időre az intézmény valamelyik helyiségét, vagy például tipikusan az étkezési térítési díjak vonatkozásában, ahol többször felszólítják a nem fizető szülőt, de a Gyvt. korlátozó rendelkezése miatt a gyermekétkeztetést biztosítani kell annak is, akinek térítésidíj-tartozása van. Fentiekben kérném szíves segítségüket arra figyelemmel, hogy jelenleg a helyi önkormányzatok 99,9%-ának követelésállománya tele van a fentiekhez hasonló követelésekkel, melyek csak növekszenek évről évre, és a megfelelő leltározása elmarad, melyet sorra állapítanak meg a belső és külső ellenőrzések.

Kérdés: A Költségvetési Levelekben 2007. május 2-án megjelent 1683-as kérdésre adott válasz foglalkozik a szociális alapon nyújtott étkeztetés áfájával. Kérem, hogy az ott leírtakat egészítsék ki azzal, hogyan kell a könyvelésben szerepeltetni a gazdasági eseményt!

Kérdés: Intézményünk önálló gazdálkodási jogkörrel rendelkező önkormányzati költségvetési szerv. Gépkocsit hivatali célú használatra nemrégiben kaptunk, de a pontos elszámolásban még bizonytalanok vagyunk. Eddig jelentkező gondjaink a következők: 1. Ritkán külföldi útjaink is előfordulnak, de az ott vásárolt üzemanyagról a nálunk használatos bizonylattól eltérő dokumentumot állítanak ki. Hogyan kell forintban szabályosan elszámolni a külföldön vásárolt üzemanyagot? 2. Belföldi forgalomban üzemanyag-megtakarítás esetében milyen módon kell vagy lehet juttatásban részesíteni a gépkocsivezetőt, annak milyen szja-vonzata van, illetve üzemanyag-túllépés esetén mi a teendő? Van-e ún. túllépési határ, amitől már szankciót kell alkalmazni? Fentieken kívül esetenként rendezvényeinken külföldi állampolgárságú előadók is közreműködnek, amiért előadói díjat kapnak. Ezenfelül utazási költségtérítésben részesíthetők-e? Ha a válasz igen, akkor milyen formában? Információnk szerint az ottani szolgáltatók számlát intézményünk részére nem állítanak ki. Az előadók csak az adott országra vonatkozó jeggyel tudnának elszámolni, de azt visszautazás miatt nem is tudják leadni. A külföldi fizetőeszközben vásárolt jegyet hogyan lehet szabályszerűen forintban kifizetni?

Kérdés: A polgármesteri hivatal alkalmazásában álló jegyző számára fizethető-e utazási költségáltalány személygépkocsi hivatalos használatára adómentesen? Vagy ilyen költség csak kiküldetési rendelvény alapján számolható el törvényszerűen?

Kérdés: Intézményünk kiegészítő tevékenységként, szabad kapacitását kihasználva mozgássérültek szállításával is foglalkozik. Hogyan szabályozzuk a gépkocsik parkolását? A sofőrök parkolhatnak-e a lakóhelyükön, ha a másnap reggeli szállítási cím közelebb van az otthonukhoz, mint az intézmény zárt udvara (ahol különben parkolniuk kell)? Elszámolhatunk-e üzemanyag-megtakarítást?

Kérdés: A polgármesteri hivatal gépjárműveit vezető hivatásos gépkocsivezetők számára üzemanyag-megtakarítás címén rendszeresen juttatunk jövedelmet, amit az Szja-tv. 25. § (2) bekezdése alapján állapítunk meg, és ezért nem tekintjük bevételnek a dolgozó adóköteles jövedelmének megállapításánál. A kenőanyag cseréjénél mutatkozó megtakarítás ellenértéke kifizethető-e analóg módon a dolgozók részére?