6 talált cikk a részlet , finanszírozás , számla , áfa , szolgáltatások kifejezésre

Kérdés: Egy kft. elnyerte önkormányzatunk illetékességi területén a városi helyi személyszállítási közszolgáltatást. A város és a kft. között létrejött szerződés szerint a város a bérletek ára és egyéb bevételek, valamint az állami támogatáson felüli igazolt költségeket megtéríti a kft. részére. A kft. a szolgáltatási díját milyen áfakulccsal kell, hogy kiszámlázza a város felé? A kft. szerint ez a szolgáltatás a 27%-os áfakulcs alá tartozik. Önkormányzatunk támogatásként kezelné, és pénzeszközátadás címén adná át mint közszolgáltatási támogatás. A kft. szerint ez egy szolgáltatás, melyet támogatásként nem lehet juttatni még akkor sem, ha azt az önkormányzat a közfeladat ellátására tekintettel adja is.

Kérdés: Egy Németországban letelepedett társaság – mely Magyarországon sem áfaregisztrációval, sem letelepedettséggel nem rendelkezik – járműalkatrészek gyártásához szükséges eszközöket, szerszámokat szerzett be egy magyarországi értékesítőtől (magyar beszállító). A társaság által beszerzett eszközöket a magyar beszállító a társaság részére értékesített járműalkatrészek gyártásához használja. A legyártott alkatrészeket a társaság Németországban található gyártóüzemébe szállítják, ahol beépítésre kerülnek a társaság által gyártott járművekbe. A gyártás során használt eszközök kizárólagos tulajdonosa a társaság, melyek hasznos élettartamuk alatt (legfeljebb 8 év) mindvégig a magyar beszállító birtokában maradnak. Ezt követően az eszközöket megsemmisítik. Az ágazatban általánosan elfogadott és alkalmazott gyakorlat, hogy az alkatrészek gyártásához szükséges eszközöket, szerszámokat a beszállítók értékesítik a vevők számára, mivel azok jellemzően nagy értékűek, a kapcsolódó finanszírozási terheket a beszállítók pedig nem vállalják, figyelemmel arra, hogy maga az eszköz speciális, azzal általában csak az adott vevő számára tudnak alkatrészeket gyártani.
A járműalkatrészeket az értékesítéskor kiszállítják az EU másik tagállamába, Németországba, ezért az alkatrészeladások – a vonatkozó feltételek teljesítése mellett – az Áfa-tv. 89. §-ának (1) bekezdése alapján Közösségen belüli adómentes termékértékesítésnek minősülnek. A társaság az eszközöket, szerszámokat kizárólag a jármű-alkatrészek gyártása érdekében szerezte be, az eszközbeszerzés nem önálló gazdasági célként jelent meg a társaság részéről. Ebből következően – véleményünk szerint – az eszközök, szerszámok értékesítése a járműalkatrészek Közösségen belüli értékesítéséhez mint fő ügylethez kapcsolódó járulékos ügyletként kezelendő. Ebből az is következik, hogy a gyártáshoz szükséges eszközök, szerszámok értékesítése is adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek minősül az áfa rendszerében. Helyes ez az értelmezés?

Kérdés: 2016-ban alakult, 100%-ban önkormányzati tulajdonú nonprofit kft. feladata a művelődési ház üzemeltetése, rendezvények, színház, előadó-művészeti előadások, falunap rendezése, szervezése. A kft. áfaalany, az ingatlan (terem)-bérbeadást is áfásan végzi.
Az önkormányzat a kft.-vel "közművelődési megállapodást" kötött, átadta részére az önkormányzati közművelődési feladatokat. Ezen közművelődési feladatok ellátására az önkormányzat költségvetési rendeletében közművelődési támogatást ítélt meg a kft.-nek, amit havi részletekben utal át a cég számlájára.
Az épületet, a működéshez szükséges berendezést térítés nélkül kapja használatba a kft. (Továbbra is az önkormányzat tartja nyilván és számolja el az ÉCS-t.) A karbantartásról, festésről a berendezés javításáról szerződés szerint a kft. gondoskodik. A közüzemi számlák a cég nevén vannak.
Kell-e az önkormányzattól működésre kapott költségvetési támogatás után számlát kiállítani és áfát megfizetni?
Mely beszerzések áfáját lehet visszaigényelni, ha a kapott támogatás után megfizeti az áfát, vagy ha nem kell a támogatás után áfát fizetni?

Kérdés: A pályázat útján elnyert, vissza nem térítendő támogatás terhére megvalósított beruházás könyvelésével kiadványuk több száma is foglalkozott 2014-ben, azonban ebben a témában további kérdésünk van, amelyre szeretnénk választ kapni. 2014-ben 100%-os támogatású pályázatot nyertünk, önkormányzati önrész nem volt. A támogató szervezet nem utalt előleget. 2014-ben kifizettük a feladat megvalósítása során felmerült kiadásokat, azonban a támogatási összeg nem érkezett meg a múlt évben. Ezért az a helyzet állt elő, hogy kifizetett (megelőlegezett) az önkormányzat olyan kiadást, amelyet majd egy jövőben beérkező támogatási bevétel finanszíroz. Ez a bevétel azonban csak 2015-ben érkezik az önkormányzat számlájára. Arról több szakértői válaszban is olvashattunk, hogy időbeli elhatárolásként (halasztott bevételként) kell könyvelni azt a támogatási összeget, amelyet az adott évben nem használtak fel, a kiadása áthúzódik a következő évre. Az általunk fent vázolt eset ennek pont a fordítottja, amellyel kapcsolatos kérdéseink a következők:
1. Kell év végén valamit könyvelnünk akkor, ha a kiadás 2014-ben teljesül, de a bevétele (a támogatási összeg) csak 2015-ben realizálódik?
2. Hogyan befolyásolja a "megelőlegezett" kiadás az önkormányzat 2014. évi maradványelszámolását? Ennyivel kevesebb lesz?
3. A 2015-ben beérkezett támogatás (akkor már többletbevétel) felhasználásáról a képviselő-testület szabadon dönthet? Akár tartalékba helyezheti, vagy más kiadás finanszírozására fordíthatja?

Kérdés: Egy önkormányzat 2013-ban vissza nem térítendő támogatást kapott egy 2013-2015-ben megvalósuló projekttel kapcsolatban. A támogatás intenzitása 90%, a 10% finanszírozása saját forrásból történik. A projekthez kapcsolódóan a következők merültek fel: projekt-előkészítési költségek (pl. építési engedélyes tervdokumentáció elkészítése, földhivatali díjak), projektmenedzs­ment szolgáltatás, a projekt szakmai megvalósításának keretében bérköltség, egyéb személyi jellegű kifizetések, bérjárulékok, közbeszerzési, műszaki ellenőri szolgáltatás, tájékoztatás-nyilvánosság biztosítása, könyvvizsgálat, vagyoni értékű jogok beszerzése, ingatlanokon végzett kivitelezés (részben építésiengedély-köteles, részben engedély nélkül megvalósítható), eszközbeszerzés, egyéb anyagköltségek (pl. nyomtatványok, irodaszerek, reklámanyagok). A beruházás aktiválása 2015-ben várható.
1. A projekthez kapcsolódóan egy 2013-ban beérkezett szállítói finanszírozású, fordított áfás számla esetében – amelynek áfáját és az önrészt 2013-ban pénzügyileg rendeztük, de a szállítói finanszírozás 2014 februárjáig nem történt meg – milyen módon kell eljárni: hol kell kimutatni a pénzügyileg nem rendezett részt a 2013. évi beszámolóban, illetve annak könyvviteli elszámolása hogyan történik (a számla kézhezvételétől a pénzügyi rendezésig)?
2. A 2013-ban beérkezett, és 2013-ban pénzügyileg rendezett fenti tételek esetében mi minősül a bekerülési érték részének, mely tételeket kell a befejezetlen beruházások között kimutatni?
3. A 2013-ban beérkezett, de pénzügyileg csak 2014-ben rendezett fenti tételek esetében mi minősül a bekerülési érték részének, mely tételeket kell a befejezetlen beruházások között kimutatni?
4. A 2014-ben beérkező fenti tételek közül – különös tekintettel a 4/2013. (I. 11.) Korm. rendeletben (Áhsz.) foglaltakra, valamint az átmeneti rendelkezésekre – mi minősül a bekerülési érték részének, mely tételeket kell a befejezetlen beruházások között kimutatni, és mely tételeket kell egyéb ki­adási tételként elszámolni (pl. bérköltség, egyéb igénybe vett szolgáltatás)?

Kérdés: 1. Központi költségvetési intézményként működő kutatóközpont vagyunk. Kiegészítő jellegű tevékenység keretében ellenérték fejében rendszeresen értékesítünk saját előállítású diagnosztikumokat (anyagokat), valamint kutatással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtunk. Az eladási árakat saját hatáskörben az önköltségszámítási szabályzatban rögzítetteknek megfelelően állapítjuk meg. Az önköltség képzésénél – közvetlen anyagféleségeken kívül – értelemszerűen számolunk a felmerült bérek és járulékaik összegével is. Ez utóbbiak forrása azonban a fenntartótól (FVM) érkező állami támogatás, amely alapvetően a kutatási csoport állami feladatainak ellátására szolgál. A kiegészítő tevékenységet a szabad kapacitás kitöltéseként végzik az adott kutatási csoportok, és a munkaidő megközelítéséből valójában nem elkülöníthető, hogy a munkaidő mely részében végzik az ún. állami alapfeladatot, és melyben az ún. értékesített diagnosztikumokat. A termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ráfordításait – az illetményeken kívül – és bevételeit a számvitelben elkülönítetten kezeljük, s a kiszámlázott bevételek utáni áfát befizetjük. Kérdésünk arra vonatkozik, hogy az említett bevételekből vásárolt anyagféleségek után felszámított áfát teljes mértékben levonhatjuk-e, vagy az arányosításba kell bevonni, és csak az arányszám alapján lehet azt visszaigényelni? 2. Tevékenységéből adódóan ugyancsak rendszeresen végez az intézet kutatási szolgáltatást ún. alvállalkozói, együttműködői szerződés alapján. A szolgáltatásról számlát állít ki, és a bevétel áfatartalmát értelemszerűen megfizeti. Kérdésünk ugyanaz, mint az előbbiekben részletezett, vagyis visszaigényelhető-e maradéktalanul az e bevételből vásárolt anyagféleségek áfája az adott feladat tételes analitikus nyilvántartását feltételezve? 3. Külföldi partnerekkel megkötött szerződések alapján licencet – hasznosítási díjbevételt – kap az intézmény. Ennek előzménye az intézet által kifejlesztett és a külföldi által használt szellemi termék, tudományos technikai szakértelem, az ún. "know-how", amelynek felhasználásával a külföldi fél saját országában árbevételhez jut, és annak megállapodás szerinti mértékét átadja az intézetnek. Helyesen járunk-e el, ha a teljesítés helyét külföldinek tekintjük, és ebből adódóan a külföldi fél fizeti meg az adót? Továbbá az érkezett bevételekből történő vásárlások áfáját teljes mértékben visszaigényelhetjük, vagy arányosítani kell?