5 talált cikk a juttatás , ellenérték , rendelkezés , költség , tárgyi eszköz kifejezésre

Kérdés:

A készlet- és a tárgyieszköz-beszerzési érték számításához és a számlák könyveléséhez szeretnénk állásfoglalást kérni, mivel az Szt. és az Áht. a bekerülési érték számításánál, illetve azok nyilvántartásánál véleményünk szerint nem fogalmaz teljesen következetesen. Az Áhsz. kormányrendelet a beruházásként elszámolt költségek körét az alábbiakban határozza meg: "A vásárolt, más által korábban már előállított termékek bekerülési értéke a piaci, forgalmi értéket leginkább tükröző nettó vételár, mivel az előállítás költségét (anyagok, munka stb. értéke) az előállító már elszámolta, a beszerzéshez kapcsolódó egyéb jogcímeken elszámolt kifizetések (szállítás, szerelés, biztosítás, hitelkamat, hatósági engedélyek stb.) pedig torzítanák ezt az értéket. Így a szállítási, kezelési stb. járulékos tételek nem részei a bekerülési értéknek, amennyiben azok nem részei a vételárnak. Ingatlanvásárlás esetén szintén elmondható, hogy a vételárként kifizetett összeget kell bekerülési értéknek tekinteni, a járulékos költségeket, díjakat nem lehet figyelembe venni."
Az Áhsz. 16. §-ának (7) bekezdése a vásárolt anyagok bekerülési értékére vonatkozóan az alábbiakat fogalmazza meg: "A vásárolt anyagok bekerülési értéke az egységes rovatrend K311. Szakmai anyagok beszerzése, K312. Üzemeltetési anyagok beszerzése és – a reprezentációs készletek, üzleti ajándékok beszerzésével kapcsolatosan – a K123. Egyéb külső személyi juttatások rovatokhoz, a vásárolt áruk bekerülési értéke a K313. Árubeszerzés rovathoz kapcsolódóan vezetett nyilvántartási számlákon végleges kötelezettségvállalásként, más fizetési kötelezettségként nyilvántartott vételár." Az Áhsz. 1. § (1) bekezdés 7. pont: "vételár, eladási ár: a termékek, szolgáltatások beszerzése, értékesítése után fizetett, kapott, felárral növelt, engedményekkel csökkentett, általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenérték, hitelviszonyt megtestesítő kamatozó értékpapír esetén ide nem értve az Szt. 50. §-ának (3) bekezdése szerinti vételárban lévő felhalmozott kamatot".
Az Szt. a bekerülési érték számításánál figyelembe vehető költségek körét az alábbiakban határozza meg: 62. § (2) bekezdés: Vásárolt készleteknél (anyag, áru) bekerülési érték a 47–50. § szerinti tételek vagy a beszerzési értékek alapján számított átlagos (súlyozott) beszerzési ár, vagy a FIFO-módszer szerint meghatározott bekerülési érték; saját termelésű készleteknél (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állatok) előállítási érték az 51. § szerinti közvetlen önköltség, vagy az átlagos (súlyozott) közvetlen önköltség, vagy a FIFO-módszer szerint meghatározott közvetlen önköltség. A közvetlen önköltség utókalkulációval meghatározott vagy norma szerinti közvetlen önköltség lehet. A befejezetlen termelés norma szerinti közvetlen önköltsége a félkész termék, a késztermék norma szerinti közvetlen önköltségéből a készültségi fok alapján arányosítással is meghatározható.
Az Szt. 47. § (1) bekezdés: Az eszköz bekerülési (beszerzési, előállítási) értéke az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege. A bekerülési (beszerzési) érték az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, továbbá az eszköz beszerzésével, üzembe helyezésével, raktárba történt beszállításával kapcsolatban felmerült szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, közvetítői tevékenység ellenértékét, díjait (ezen tevékenységeknek saját vállalkozásban történt végzése esetén az 51. § szerinti közvetlen önköltség aktivált értékét), a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat és adójellegű tételeket, a vámterheket foglalja magában.
(2) A bekerülési (beszerzési) érték részét képezi – az (1) bekezdésben felsoroltakon túlmenően – az eszköz beszerzéséhez szorosan kapcsolódó
c) a jogszabályon alapuló hatósági igazgatási, szolgáltatási díj.
Az Szt. alapján a vásárolt anyagok tekintetében a közbeszerzés költségének a bekerülési ár részének kell lennie, azonban az Áhsz. 1. §-a (1) bekezdésének 7. pontja ezt már nem részletezi, illetve nem utal az Szt.-re sem. A fenti jogszabályi hivatkozások alapján szeretném az állásfoglalásukat kérni arra vonatkozóan, hogy a készlet- és tárgyieszköz-beszerzések esetén a számlán szereplő szállítási költség és közbeszerzési díj (KEF-es szerződések után a szállítónak fizetendő 1%) a beszerzési érték részének tekinthető-e? Ezen költségeket a beszerzési árra történő szétosztással a K311 – K312 – K64 rovatokon szükséges nyilvántartani a készlet/eszköz értékének megemelésével, vagy a K337 (szállítási díj) és K355 (közbeszerzési díj) rovatokon a beszerzési ártól elkülönítve?

Kérdés: Iskolánk a gyermekétkeztetést tálalókonyhával oldja meg, ahová egy szolgáltató cég szállítja a készételt. Az eddigi gyakorlat szerint az iskola munkavállalói is befizethetnek ebédet, de csak saját maguknak. Egyre több kolléga szeretne több adagot is befizetni elvitelre. Az elődöm ezt nem engedte, mert szerinte ez munkahelyi étkeztetésnek tekinthető, valamint úgy gondolta, hogy ha több adag kerül befizetésre egy munkavállaló által, akkor az már vállalkozási tevékenységnek minősül. A megrendelt adagok teljes egészében kiszámlázásra kerülnek a dolgozók felé, akik azt befizetik az iskola bankszámlájára. Iskolánk nem ad pluszjuttatást étkezésre, így nincs is mit számfejteni. Ebben a tekintetben nem hiszem, hogy megvalósul a munkahelyi étkeztetés támogatása. Azt is nehezen tudom elképzelni, hogy maga a lehetőség, hogy a munkavállaló a saját adózott jövedelméből vásárolhat meleg ételt – akár több adagot is –, okot adna arra, hogy mondjuk egy NAV-ellenőrzés ezt munkahelyi étkeztetésnek minősítse. Továbbá ez a tevékenység nem nyereségorientált, nem irányul jövedelem- és vagyonszerzésre, ilyen tekintetben szerintem vállalkozási tevékenységnek sem lehet nevezni. Nem egyszerű a felelősségteljes döntés, mert akár pénzbüntetés is lehet a vége, ezért kérem, hogy erősítsenek meg vagy cáfoljanak a leírtakkal kapcsolatban.

Kérdés: Kérdések: 1. Nemzetiségi önkormányzat iskola és óvoda fenntartója. Az intézmények részére utalt működési támogatásból a fenntartott intézmények, sportegyesület részére sportcsarnok építéséhez pénzt szeretnének átadni. (Az önkormányzattól és az intézményektől független egyesület – nem államháztartási fenntartású – látványcsapatsport-támogatásból valósítja meg a sportcsarnok építését, amelyhez az önrész forrása lenne az intézményektől kapott pénzeszközátadás.) Az iskolában tanuló és az óvodás gyermekek részére a felépült sportcsarnokban szeretnék majd a sportfoglalkozásokat és a tornaórák egy részét megtartani. Jogszerűen adhat-e át nemzetiségi önkormányzat által fenntartott intézmény ilyen címen pénzeszközt sportegyesület részére?
2. Csak költségvetési támogatásban részesülő intézményekben dolgozók részére a részükre megállapított illetményen túl adható-e jutalom, ha igen, akkor milyen feltételekkel? Az intézményeknek nincs saját bevétele, csak az átlagbéralapú támogatás a forrása az illetményeknek.

Kérdés: Intézményünk gazdálkodási formáját tekintve központi költségvetési szerv. Alapításkor az adóhivatalhoz az "Áfa-tv. 7. §-a szerint kizárólag közhatalmi tevékenységet folytat" státusszal került bejelentésre. Az intézmény adószáma az alapítástól nem változott, és az áfaalanyiságot jelölő kód 1-es. Az alapító okirat szerint az intézmény közfeladatot lát, amely közfeladatot külön kormányrendelet határoz meg, amely közfeladat szintén az alapító okirat szerint 7220 Társadalomtudományi, Humán Kutatás, Fejlesztés. Intézményünk ez évi bevétele idáig a költségvetésből származott. Most azonban lehetőség nyílt arra, hogy egy alapítványtól juttatást kapjunk együttműködési megállapodás keretében, kizárólag olyan feladat ellátására, amely az alapító okiratban meghatározott közfeladat lenne. Az alapítvány is kizárólag ilyen feladatok ellátásának céljával jött létre. A rendelkezésünkre bocsátható összegről azonban számlát kell kiállítanunk. Az adóhivatal honlapján az alábbi tájékoztatás található:
"Az eddigi szabályozás értelmében nem minősült adóalanynak a közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet, ha gazdasági tevékenységéből származó bevétele jelentéktelen volt (4 millió forint alatt). Az új Áfa-tv. eltörli ezt a korlátot, így a 4 millió forintot el nem érő gazdasági tevékenysége után is adóalanynak minősül a közhatalom gyakorlására jogosult személy, szervezet, azonban lehetősége van az alanyi adómentesség választására. Jogutódlás tekintetében az általános szabályok vonatkoznak rá."
Értelmezésünk szerint a fent leírtak alapján a közhatalom gyakorlására jogosult szervezet, közhatalmi tevékenysége tekintetében nem minősül adóalanynak. Ezt figyelembe véve az adóhivatalhoz bejelentett közhatalmi jellegre tekintettel kiállíthatjuk-e a számlát áfakörön kívüli státusszal? Amennyiben erre nincs lehetőség, milyen megoldást tudnának javasolni? A tájékoztató értelmében, amennyiben a munkavállalók részére kerülne továbbszámlázásra a telefondíj, az adóhivatalhoz be kell az intézménynek jelentkeznie áfaalanynak, és mivel az ebből származó bevétel biztosan nem éri el a nyolcmillió forintot, kérheti az alanyi mentességet?

Kérdés: Önkormányzat intézménye vagyunk. Hozzánk tartozik 6 részben önálló intézmény, 1 adószámmal és 1 számlaszámmal rendelkezünk. A részben önálló intézmények alapító okiratuk szerint önálló jogi személyként működő, részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervek. Előirányzatok feletti részjogkörük a személyi juttatások kiemelt előirányzatára terjed ki, más előirányzatok felett rendelkezési jogosultsággal nem bírnak. A részben önálló intézmények önálló adóalanyok-e?