48 talált cikk a végszámla kifejezésre

Kérdés: Önkormányzatunk áfaköteles és áfamentes tevékenységet egyaránt végez, ezért az előzetesen felszámított áfa tekintetében arányosítást alkalmazunk. Jelenleg egy olyan problémával szembesültünk, amelynek megítélésében szakmai állásfoglalást szeretnénk kérni. A gazdálkodási rendszerünkben az arányosítandó előlegáfa a 364112 – „Adott előleghez kapcsolódó arányosításba vont előzetesen felszámított áfa” főkönyvi számlán kerül nyilvántartásba. Míg a szállítói számláink közvetlen „K” rovatok esetében az arányosítandó áfa a 364124 „Más arányosításba vont előzetesen felszámított levonható áfa” számlaszámon kerül elszámolásra. Az arányosított áfa havi rendezése során azonban azt tapasztaltuk, hogy a rendszer az előleghez kapcsolódó áfarendezést nem a 364112 számlával szemben végzi el, hanem úgy kezeli, mintha az már végszámlás, „K” rovatos tétel lenne, és a 364124 főkönyvi számlát érinti. Ennek következtében a 364124 főkönyvi számlán jelentős negatív egyenleg keletkezik hónap végén, miközben a kapcsolódó végszámla még nem érkezett be, sőt akár még ki sem került állításra, így az arányosítandó előlegáfa továbbra is a 364112-n van. Álláspontunk szerint az előleg áfarészének rendezése csak a végszámla előlegbeszámító (mínuszos) sorának könyvelésekor történhetne meg, miután az előleghez kapcsolódó tételek a végszámlával ténylegesen átvezetésre kerülnek 364112-ről a 364124-re. Egy jelenleg zajló NAV-áfaellenőrzés során azt a megállapítást kaptuk, hogy a NAV álláspontja szerint az előlegszámlában szereplő áfa levonási jogát már az előlegszámla alapján, annak teljesítési feltételei fennállása esetén kell érvényesíteni az arányosítás figyelembevételével. Ebben az esetben a végszámla áfakezelése már lényegében csak technikai rendezést jelenthetne, az előleg és a végszámla közötti elszámolás révén. De a végszámla áfa-visszaigénylésre nem jogosít, mert az előlegszámlával ez megtörtént. Helyes számviteli és áfakezelési megoldásnak tekinthető-e az a rendszerlogika, amely már a végszámla be-érkezését megelőzően a 364124 főkönyvi számlán rendezi az előleghez kapcsolódó arányosítandó áfát, és ezáltal negatív egyenleget eredményez? Mivel a NAV elvárása szerint az előlegszámlában kell érvényesíteni az áfa-visszaigénylést, akkor milyen főkönyvi és analitikus kapcsolatnak kell fennállnia a 364112 és a 364124 számlák között annak érdekében, hogy a végszámla be-érkezésekor ne keletkezzen indokolatlan negatív egyenleg? A havi és az év végi áfaszámlaszámok rendezése/összevezetése milyen könyvelési lépésekkel történjen meg? Valamint elsősorban arra szeretnénk választ kapni, hogy a NAV által elvárt előlegszintű áfalevonás és az arányosítandó áfa főkönyvi elszámolása milyen könyvelési logika szerint valósítható meg helyesen?

Kérdés:

Az önkormányzat 2024. évben szerződést kötött egy egyéni vállalkozóval külső szakértői szolgáltatás elvégzésére, aki az általános szabályok szerint adózott a szerződés megkötésének időpontjában (2-es volt az adószáma). A szerződés alapján előleg kifizetésére is sor került 2024. évben. A kifizetett előleget könyveltük, szerepel az önkormányzat könyveiben 36514 főkönyvi számon, az áfa értéke pedig a 36413 főkönyvi számon. 2026-ban ez az egyéni vállalkozó elvégezte a szerződésben vállalt feladatát, be szeretné nyújtani a végszámláját, de már alanyi adómentesként (1-es adószámmal). A szerződés módosítására nem került sor az alanyi adómentességgel kapcsolatban. Mi ilyenkor a helyes eljárás? Hogyan kell kiállítania a végszámláját, milyen adattartamú számlát vagyunk kötelesek befogadni? Ha alanyi adómentesként állít ki végszámlát, akkor hogyan kell kikönyvelnünk az előleget és annak áfáját a végszámla benyújtását követően?

Kérdés: Önkormányzatunk termékeket vásárolt egy webáruháztól, a teljes vételárat a cég pro forma számlája alapján elutalta előre. A cég kiállította a pénzügyi teljesítés dátumával a tételes vevői számláját, melyet ő végszámlának tekint. A Ptk. szerinti teljesítés még nem történt meg, ugyanis a termékeket majd csak egy hónap múlva fogja szállítólevél kíséretében átadni a futárszolgálatnak, amint őhozzá is beérkezik valamennyi termék. Kérésünkre sem fog/tud nullás végszámlát kiállítani a tényleges birtokbaadás dátumával, szerintük a szállítólevél bizonyítja az átadást. Véleményünk szerint a pénzügyi tranzakciót igazoló számla adóügyileg előlegszámla, még ha a nevéből nem is ez derül ki, ugyanis a tényleges teljesítést megelőzően íródott jóvá a cég számláján. Több cég jár el hasonlóképpen, s nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk meggyőzni őket, hogy még egy bizonylatot állítsanak ki 0 forintról. Mikor járunk el szabályosan? Ha később, a birtokba adáskor a kapott szállítólevélre kivezetjük az adott előleget, és lekönyveljük tényleges teljesítésként a kiadást, vagy már a pénzügyi tranzakciót igazoló számla alapján történjen ez meg?

Kérdés: Egy pályázatunk során a kivitelező cég úgy állította ki részünkre a végszámlát (2023-ban), hogy felszámolás alatt volt. A támogatásban közreműködő szervezet (MÁK) javaslatára a végszámlát nem fizettük ki. A kivitelező nem a pályázati elvárásoknak megfelelően teljesített, ezért az önkormányzatunknak egy bizonyos összegű támogatás-visszafizetési kötelezettsége keletkezett. A projekt záró elszámolása és beszámolója elfogadásra került (2025-ben). A könyvelésünkből kivezethetjük-e a fenti végszámlára vonatkozó kötelezettséget?

Kérdés: Szabályos-e az a gyakorlat, ha terembérlet díját a tényleges igénybevétel előtt átutalással rendezi a bérlő, és majd a jóváírás után pár nappal nyugta kerül róla kiállításra? Amennyiben nem helyes ez a gyakorlat, hogy tudnánk a bizonylatadási kötelezettségünket teljesíteni az átutalással befizetett bérleti díjak után?

Kérdés: Költségvetési szervünk informatikai terméket vásárolt, amelyre az értékesítő díjbekérőt állított ki. A díjbekérő alapján az ellenérték átutalásra került. Az átutalást követően kaptunk egy díjbekérő alapján kiállított számlát. A számla sora a megvásárolt terméket tartalmazza értékkel, de nem kerül feltüntetésre a már kifizetett díjbekérő összege negatív előjellel. Hogyan kell pontosan eljárni a díjbekérő/előlegszámla/végszámla kiállítása során?

Kérdés: Önkormányzatunk szerződést kötött egy kft.-vel 2023-ban. A teljesítés határideje az idei év (2024). A feladat ellátása kapcsán előlegszámlát bocsátott ki a kft., ami kiegyenlítésre került, majd a feladatot teljes mértékben el is látták. A cég 2024-ben kényszertörlés alá került, a működéstől eltiltották, valamint az adószáma is törlésre került. A fennmaradó összeget hogyan tudja az önkormányzat kiegyenlíteni? Ilyen esetben végszámlát sem tud már a kft. kiállítani? Ha nem tud végszámlát kiállítani, akkor az önkormányzat könyveiben lévő előlegszámlát hogyan lehet szabályosan rendezni? Van arra lehetőség, hogy a kényszertörlés alatt álló kft. az önkormányzattal szemben fennmaradó követelését mint engedményező engedményezésre átadja az alvállalkozójának?

Kérdés: A kivitelező befejezte a beruházást, melyhez műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyv, illetve teljesítésigazolás is készült (június 10-ei dátummal). A kivitelező részére a teljesítésigazolás abban az esetben volt kiállítható, ha a műszaki ellenőr erről írásban nyilatkozott (átvette a munkát, aláírásával igazolta ezt). Ez alapján a műszaki ellenőri feladatokhoz kapcsolódó számla dátuma meg kell, hogy egyezzen a beruházás aktiválásának az időpontjával, és a teljesítésigazolás időpontjával (június 10.), véleményünk szerint csak így aktiválható ez a költség, továbbá az ő teljesítésigazolása nélkül a vállalkozó nem állíthatta ki a végszámlát. A mérnök azonban június 20-ai teljesítési dátummal állította ki a számláját, mivel állítása szerint további dokumentációs kötelezettsége volt még a műszaki átadás-átvételt követően, így a mérnöki munkát csak június 20-án fejezte be. Az aktiválás érdekében – véleményünk szerint – szükséges volt a műszaki ellenőr számlájának javítása, azonban a műszaki ellenőr állásfoglalása szerint a kérésünk nem jogos. A fenti helyzethez hasonló esetekben hogy járunk el szabályosan a beruházáshoz kapcsolódóan befogadható számlák kezelését illetően?

Kérdés: Egy 100%-os önkormányzati tulajdonban álló társaság a feladatai ellátásához gépkocsiparkot tart fenn. A társaság számos alkalommal szerzett be sérült gépjárműveket árverés útján harmadik országból, amelyeket Magyarországon felújíttatott, és ezt követően vette használatba. Eddig semmilyen probléma nem merült fel, de most eltérés mutatkozik a VIES-rendszerben (uniós általános forgalmi adó információcsere rendszer), de nem világos annak oka. A társaság a beszerzéssel, szállítmányozással, vámügyintézéssel és az egyéb ügyintézéssel egy magyar társaságot szokott megbízni – és így járt el a kérdéses esetben is –, amely a Németországban történő vámeljárás és szabad forgalomba bocsátás lebonyolítására egy német speditőr társasággal (német cég) szerződik. A társaság a sikeres árverés esetén a magyar társaság számlája alapján banki átutalással előleget fizet a gépjárműre. Németországban a magyar társaság megbízásából a német cég végzi a vámügyintézést. A vámhatározat azért szól a társaság nevére, mert a gépjárműnek az Európai Unió területére történő beérkezése, illetve a vámeljárás megindítása előtt a társaság végleges tulajdonjogot szerez a végszámlával a gépjárművön. A társaság a német céggel közvetlen kapcsolatban nem áll, a vámügyintézéssel járó költségeket az összes többi költséggel együtt – így a gépjármű ellenértékét is – a magyar társaság számlázza ki a társaság felé. Ennek ellenére a német cég felé teljesített Közösségen belüli ügyleteket jelentett Németországban, vélelmezhetően emiatt mutatkozik a VIES-rendszerben eltérés a társaság oldaláról. A társaság felvette a kapcsolatot a német céggel, de érdemi választ a probléma megoldására nem kapott. A válaszban rendelkezésre bocsátott adatok szerint a német cégnek a nyilvántartása alapján 2021-ben két vámkezelése volt a társaság részére. Mi a teendő annak érdekében, hogy a társaság jogszerűen tudjon eljárni a beszerzéssel kapcsolatban?

Kérdés: A katatörvény módosítása miatt az a helyzet állt elő, hogy kisadózó vállalkozóval kötött szerződés alapján a munkák nem készültek el 2022. augusztus 31-ig, a vállalkozó a számlát később állította ki.
1. Kellett volna a szerződést módosítani, vagy elég, ha a vállalkozó közölte, milyen formában folytatja tovább a vállalkozását? (Feltételezzük, hogy változik az adószáma, áfát fog felszámítani, illetve jogutód lesz a nem katás vállalkozás.)
2. Hogyan kell eljárni helyesen, ha előleget vagy részszámlát fogadtunk be a katás vállalkozótól, azonban a végszámla kiállításakor már nem katás? Előzőek maradhatnak áfamentesek, csak a végszámlára számít fel áfát, vagy visszamenőleg korrigálni kell azokat is áfásra?