Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2003. április 1-jén (9. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 240

[…] köztisztviselő a rendes munkaidején felül előre meghatározott helyen és módon, előre meghatározott ideig köteles a munkavégzésre készen állni. Az ügyelet a készenlétnek egy sajátos módja, amelynek időtartama alatt a köztisztviselő a munkaköréhez kapcsolódó rövid időtartamú munkát is köteles ellátni. Az ügyeletre a készenlét szabályait kell megfelelően alkalmazni. Fő szabályként – ellentételezésként – szabadidőt kell biztosítani. Ily módon nem az a kérdés, hogy hogyan kell elszámolni az ügyeletért járó bért a nappali, éjszakai, illetve a hétvégi ügyeletért, hanem az, hogyan kell a munkáltatónak a szabadidőt biztosítania ennek ellentételezéseként. A Ktv. 40. § (6) bekezdése szerint a rendkívüli munkavégzést követően, legkésőbb 30 napon belül. Bár elsődlegesen szabadidőt kell biztosítani a köztisztviselő részére, a törvény nem zárja ki a pénzbeni megváltás lehetőségét sem, amennyiben a szabadidő kiadása nem lehetséges. A megváltás mértéke a köztisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos része. További kérdés, hogy miként kell eljárni, ha az ügyeletre éjszaka kerül sor. Mint az kifejtettük, azt ügyelet nem jelent tényleges munkavégzést, ez a készenlétnek egy fajtája, amikor a munkavégzésre készen állás időtartama alatt esetlegesen rövid időtartamú munkát is el kell végezni. Ugyanakkor a Ktv. az éjszakai pótlék kérdését abból a szempontból szabályozza, amikor a tényleges munkavégzés a nap egy meghatározott szakára esik. A munkabeosztást a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg, heti 40 órás időkereten belül. […]