Bérköltség területarányos költségmegosztása más fenntartó felé
Kérdés
Költségvetési szervünk az önkormányzat tulajdonában álló ingatlan egy meghatározott részét használja (pontosabban fenntartásunkban lévő intézményünk oktatási tevékenységet végez), és azon a területen a működésből adódóan üzemeltetési, fenntartási feladatokat is ellát. Az ingatlan másik részét egy másik intézmény (külön fenntartó) használja. A közös használat miatt a teljes épületre vonatkozó egyes üzemeltetési feladatok összehangoltan, részarányos költségmegosztás alapján történnek költségmegosztási megállapodás alapján. Költségvetési szervünk alkalmazásában áll egy karbantartó munkavállaló, aki mindkét használati területhez kapcsolódó üzemeltetési feladatokat lát el (pl. javítás, hibaelhárítás stb.). A karbantartó bérköltsége részben azon a területen végzett tevékenységhez kapcsolódik, amelyet nem mi használunk. A költségmegosztási megállapodás alapján a bérköltség 20%-át a másik fenntartóra, havonta, részletes elszámolás alapján áthárítjuk. A fenti esetben – ahol a karbantartó munkavállaló költségvetési szervünk alkalmazottja, a költségmegosztás alapja a használati terület aránya, és az áthárítás nem tartalmaz nyereséget – alkalmazható-e az Áfa-tv. 71. §-a (1) bekezdésének c) pontja, és mentesül-e az áthárított költség az adó alól? Vagy a leírt helyzet alapján az áthárított költség szolgáltatásnyújtásnak minősül-e, amely után az általános szabályok szerinti áfafizetési kötelezettség keletkezik? A karbantartó jogilag költségvetési szervünk alkalmazottja, a másik fenntartó nem munkáltatója, és nem megrendelője a szolgáltatásnak. A bérköltség részarányos megtérítése költségátvállalásnak [71. § 1. bek. c) pont] vagy szolgáltatásnyújtásnak minősül? Az áthárított költség áfa szempontjából szolgáltatásnak minősül?
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2025. szeptember 23-án (377. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6760
[…] szolgáltatásnyújtó adóalany. Azoknál az adóknál, illetve kötelező jellegű befizetéseknél, amelyeknél a befizető és a kötelezett személye különválik, de az egyéb adó, kötelező jellegű befizetés összege a teljesítésre kötelezett áfaalanynál mégis megjelenik – mert jogszabályi előírás értelmében ezen adó, kötelező jellegű befizetés beszedésére kötelezett, vagy azt szerződés alapján vállalta –, akkor az ilyen adó, illetve kötelező jellegű befizetés nem képez áfaalapot.Példákkal megvilágítva, a cégautóadó-kötelezettség a gépjármű tulajdonosát terheli. Ha a bérbe adott gépjármű tulajdonosa a bérlőre terheli a cégautóadót, akkor a cégautóadó összegét abban az esetben is a bérleti díj adóalapjába kell számítani, ha külön soron nem is tünteti föl a számlán.Ugyanígy adóalapot képez a pénzügyi lízing esetén a lízingbe adó által továbbterhelt vagyonszerzési illeték. Pénzügyi lízing esetén ugyanis a vagyonszerzés – és így az illetékkötelezettség – nem a lízingbe vevőnél, hanem a lízingbe adónál keletkezik, így amikor a lízingbe adó a vagyonszerzési illetéket továbbszámlázza a lízingbe vevőre, akkor az alapügylet adóalapjába (azaz a lízingtárgyért járó ellenértékbe) bele kell építeni az illeték összegét (mégpedig a lízing tőkerészébe, nem pedig a kamatrészbe).Nem adóalap – hanem áfa nélkül továbbterhelendő, elszámolási kötelezettséggel beszedett pénzösszeg – a lízingbe adó által a lízingbe vevőtől beszedett regisztrációs adó, feltéve, hogy a gépjármű első forgalomba helyezése a lízingbe vevő nevére történik meg. A regisztrációs adó ugyanis azt a személyt terheli, akinek a nevére az első belföldi forgalomba helyezés megtörtént.Elszámolási kötelezettségként nyilvántartottként nem tartozik bele az ügyvéd által nyújtott szolgáltatás adóalapjába az olyan összeg, amelyet az ügyvéd azért vesz át a megbízójától, hogy azt valamely hatóság felé, a megbízója nevében befizesse, pl. bírósági, cégbírósági eljárási illeték, földhivatali bejegyzési illeték, amely az ügyfelet terheli, de az ügyvéd fizeti be az ügyfele nevében.E jogszabályi rendelkezés alapján nem tartozik az adó alapjába például az idegenforgalmi szolgáltatást nyújtó által – törvényi felhatalmazás alapján – a szolgáltatást igénybe vevőtől beszedett helyi adó, amellyel a szolgáltatás nyújtójának az önkormányzat felé kell elszámolnia. Az idegenforgalmi adó a szállásszolgáltatást igénybe vevő személyt terheli, de a szállásadó kötelezettsége, hogy beszedje és azt bevallja, befizesse az önkormányzat felé.Összefoglalva, az elszámolási kötelezettséggel beszedett pénzösszeget az adóalanynak […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*
