223 talált cikk a bontás kifejezésre

Kérdés: Önkormányzatunk intézménye egyik alkalmazottjának havonta munkába járással kapcsolatosan távolsági vasúti bérlet hozzájárulást fizet Budapest-Szolnok viszonylatban. A bérlet ára 71 200 forint, melyet az intézmény teljes összegben megtérít. Költségcsökkentés érdekében ötlet szintjén felmerült olyan lehetőség, hogy az érintett alkalmazott számára névre szóló MÁV START Klub Bónusz kártyát adna féléves időintervallumokra, melynek ára jelentősen kevesebb, mint a havibérletek szummája.
1. Megteheti-e az intézmény, hogy a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítést ilyen formában nyújtsa?
2. Ha igen, megteheti-e az intézmény, hogy differenciál az alkalmazottak között, azaz csak azoknak az alkalmazottnak nyújtja ezt a lehetőséget, akik esetében ez a verzió a költséghatékonyabb?
3. Kötelezheti-e az alkalmazottat, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, vagy az alkalmazottnak joga van havibérletet elszámoltatni?
4. a) Könyveléstechnikailag ezt a gazdasági eseményt ugyanúgy személyi juttatásként kell-e könyvelni (K1), vagy mivel egy kártyát vásárol meg az intézmény, dologi kiadás (K3) lesz?
4. b) Ha személyi juttatás, milyen módon szükséges ezt a KIRA-rendszerben számfejteni (azaz havi bontásban vagy egy összegben)?
5. Ha az alkalmazott felmond, az intézmény igényt tarthat-e az időarányos rész visszatérítésére?
6. Van-e bármilyen adóvonzata ennek a lehetőségnek?

Kérdés: A víziközművek az üzemeltetésre átadott eszközök között szerepelnek a nyilvántartásainkban. Elkészült az eszközök vagyonértékelése, és most korrigálnunk kellene az értékeket. Problémát jelent, hogy a vagyonértékelés más megbontásban részletezi a vagyonelemeket, mint ahogy az az analitikus nyilvántartásban szerepel, ezért a korrekciókat nem tudjuk a meglévő főkönyveken elvégezni. Helyesen járunk-e el, ha a főkönyvbe az alábbi könyvelés került?
Első lépésben az átértékelés előtti bruttó és elszámolt értékcsökkenés összegek kivezetése a 4126-os főkönyvi számlával szemben:
T4126 – K1218
T1298 – K 4126
Utána a vagyonértékként feltüntetett összegek (bruttó érték) felvitele a 12 számlaosztályba szintén a 4126-os főkönyvvel szemben:
T1218 – K4126
A feltüntetett vagyonértékre (mint bruttó érték) mi módon és mennyi értékcsökkenést számoljunk el a korábbi időszakokra? Erre vonatkozóan a vagyonértékelés nem tartalmaz információt.

Kérdés: Önkormányzatunk a város egyik játszóterét újítja fel. A megbízott idegen kivitelező egy játékvár típusú játszótéri eszközt (legyártása, telepítése és ütéscsillapító burkolat lerakása), 6 db hintaállványt, hozzá tartozó 3 db gumi hintalapot és 1 db gumi bölcsőhintát telepít. Az elkészült játékvárat és hintákat számvitelileg hova soroljuk? Egyéb építmények vagy berendezések közé?

Kérdés: Központi költségvetési szerv vagyunk. A vagyonkezelésünkben lévő egyik ingatlanon napelemes rendszer került beüzemelésre. Az ingatlan egyik részét egy másik költségvetési szerv használja. Eddig, a vagyonkezelési megállapodás alapján, az erre az épületrészre eső villamos energia díját a felszerelt almérőn mért fogyasztással arányosan továbbszámláztuk. Jelenleg az almérőn mért fogyasztást a rendszerhez felszerelt "ad-vesz mérő" által mutatott, a hálózatból vételezett energia mennyiségéhez arányosítjuk. Azonban egyes hónapokban az almérőn mért fogyasztás nagyobb, mint a hálózatból vételezett energia mennyisége. Ennek feltehetően az az oka, hogy az almérő olyan fogyasztást is megmér, ami a napelemekkel van fedezve. Ilyenkor a villamosenergia-számla teljes összege továbbszámlázásra kerül, de nem több. Azaz nem számlázunk több energiát, mint amennyit vettünk. Így az almérőn mért, napelemekkel fedezett rész sem kerül kiszámlázásra, abból a másik költségvetési szerv ingyen részesül. Ha a kiszámított összes, a napelemekből és a hálózatból együttesen elfogyasztott energiához arányosítanánk az almérőn mért fogyasztást, akkor azonban minden esetben előfordulna, hogy a másik költségvetési szerv a napelemmel fedezett energiából ingyen részesül. A villamos energiáról szóló törvény és annak végrehajtási rendelete alapján szabályos-e, hogy a fenti esetekben a hálózatba történő visszatáplálás helyett a másik költségvetési szerv részére "ingyenes" átadás történik? A villamos energia költségének megosztása során hogyan járunk el helyesen?

Kérdés: Egy önkormányzat a tulajdonát képező játszótéren elhelyezett játszóeszközöket gép-berendezésként tartotta nyilván, 14,5%-os értékcsökkenési leírási kulcsot alkalmazva. Az ingatlanvagyon--kataszter felülvizsgálata során kérdésként merült fel, hogy a földhöz rögzített játszóeszközöket helyesen egyéb építményként kell-e nyilvántartani, külön-külön "P" lapokon, 3%-os értékcsökkenési leírás kulcsot alkalmazva? Amennyiben építményként kell nyilvántartani ezeket az eszközöket, hogyan történjen az eddig 14,5%-kal elszámolt értékcsökkenési leírás helyesbítése?

Kérdés: Egy cég ingatlant szeretne építeni egy speciális területre. A község helyi építési szabályzatáról (továbbiakban: HÉSZ) szóló önkormányzati rendelete különleges terület: mezőgazdasági üzemi terület övezetbe sorolja az adott területet. A HÉSZ szerint "Különleges terület – mezőgazdasági üzemi terület építési övezeteinek építési telkein a tulajdonos, a használó és a személyzet számára szolgáló, legfeljebb 1 lakó rendeltetési egység létesíthető". Ezen speciális területen felépítendő ingatlan esetében alkalmazható-e az Áfa-tv. 10. §-ának d) pontja, illetve a 142. §-ának b) pontja alapján a fordított adózás? Az első esetben ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is szükséges, míg a második esetben az, hogy építési hatóságiengedély-köteles legyen a munka (vagy bejelentésköteles).

Kérdés: Egy költségvetési szerv – mint munkáltató – kedvezményes tarifákkal kötött szerződést egy mobiltelefon-szolgáltatóval. A szolgáltatást a munkavállalók is igénybe veszik, a havi telefonszámlán pedig hívószámonkénti bontásban vannak feltüntetve az egyes költségek. A költségvetési szerv a telefonszámlák összegét a munkavállalóinak havonta továbbszámlázza alkalmazottak térítése címen, amelyek különböző áfakulcsú tételeket, illetve áfahatályon kívüli tételt is tartalmaz. A szerv az adóköteles bevételi tevékenységénél 27 százalék áfát alkalmaz. Milyen áfakulccsal helyes kiszámlázni az egyes díjtételeket? Amennyiben az eredeti – különböző mértékű – áfakulcsokkal számlázza tovább, szükséges-e külön számlát kiállítani áfakulcsonként ezekről a tételekről, vagy minden tétel 27%-os áfakulcsot vesz fel?

Kérdés: Egy nemzetiségi önkormányzat, mely nem áfaalany, és az adószáma is 1-es, egy pályázat keretében jelentős pénzösszeget kapott építési hatóságiengedély-köteles ingatlan építésére, illetve bővítésére. Ez a tevékenység az Áfa-tv. szerint fordított adózásnak minősül, így az adót végül a nemzetiségi önkormányzat fizeti meg? Illetve jól értelmezem, hogy az Áfa-tv. 142. §-ának (3) bekezdése szerint, mivel a nemzetiségi önkormányzat nem áfaalany, így nem a fordított adózás, hanem a normál adózás szerint kell eljárni, melynek keretében a beruházó fog áfás számlát kiállítani? A nemzetiségi önkormányzatnak ebben az esetben van-e teendője (változásbejelentés stb.) az adóhatóság felé?

Kérdés: Önkormányzat védett természeti területén, beruházás keretében, lombkorona-tanösvény létesítése valósul meg. Az Áfa-tv. 142. §-ának (1) bekezdése szerint az adót a termék beszerzője fizeti abban az esetben, ha az építés-szerelés építési hatóságiengedély-köteles, építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz vagy egyszerű bejelentéshez kötött. A magasösvény építésére nem építési hatósági engedélyt, hanem természetvédelmi engedélyt kapott az önkormányzatunk. Jelen esetben a beruházó részéről alkalmazható-e a fordított áfás számlázás?

Kérdés: Egy Németországban letelepedett társaság – mely Magyarországon sem áfaregisztrációval, sem letelepedettséggel nem rendelkezik – járműalkatrészek gyártásához szükséges eszközöket, szerszámokat szerzett be egy magyarországi értékesítőtől (magyar beszállító). A társaság által beszerzett eszközöket a magyar beszállító a társaság részére értékesített járműalkatrészek gyártásához használja. A legyártott alkatrészeket a társaság Németországban található gyártóüzemébe szállítják, ahol beépítésre kerülnek a társaság által gyártott járművekbe. A gyártás során használt eszközök kizárólagos tulajdonosa a társaság, melyek hasznos élettartamuk alatt (legfeljebb 8 év) mindvégig a magyar beszállító birtokában maradnak. Ezt követően az eszközöket megsemmisítik. Az ágazatban általánosan elfogadott és alkalmazott gyakorlat, hogy az alkatrészek gyártásához szükséges eszközöket, szerszámokat a beszállítók értékesítik a vevők számára, mivel azok jellemzően nagy értékűek, a kapcsolódó finanszírozási terheket a beszállítók pedig nem vállalják, figyelemmel arra, hogy maga az eszköz speciális, azzal általában csak az adott vevő számára tudnak alkatrészeket gyártani.
A járműalkatrészeket az értékesítéskor kiszállítják az EU másik tagállamába, Németországba, ezért az alkatrészeladások – a vonatkozó feltételek teljesítése mellett – az Áfa-tv. 89. §-ának (1) bekezdése alapján Közösségen belüli adómentes termékértékesítésnek minősülnek. A társaság az eszközöket, szerszámokat kizárólag a jármű-alkatrészek gyártása érdekében szerezte be, az eszközbeszerzés nem önálló gazdasági célként jelent meg a társaság részéről. Ebből következően – véleményünk szerint – az eszközök, szerszámok értékesítése a járműalkatrészek Közösségen belüli értékesítéséhez mint fő ügylethez kapcsolódó járulékos ügyletként kezelendő. Ebből az is következik, hogy a gyártáshoz szükséges eszközök, szerszámok értékesítése is adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek minősül az áfa rendszerében. Helyes ez az értelmezés?