2 talált cikk a tartozás , rendelkezés , nyilvántartás , elengedés , kölcsön kifejezésre

Kérdés: Költségvetési szervünknél külső ellenőrzés során az alábbi megállapítást, észrevételt tették: "A kötelezettség összesen sora a főkönyvi kivonattal és analitikával megegyezett. A kötelezettség állományának év végi egyeztetése szabályosan megtörtént, ugyanakkor a szállítói kötelezettségről az Szt. 42. §-ának előírása ellenére a szállító partnerek által hitelesített visszaigazolások nem állnak teljeskörűen rendelkezésre, mivel a dokumentáltan kiküldött egyenlegkérő leveleket döntő részben költségvetési intézmények nem igazolták vissza a mérlegkészítés időpontjáig". Ez azt jelenti, hogy a szállító által visszaküldött hitelesített egyenlegközlők jelentik az elismertséget? Véleményünk szerint a könyvvizsgáló felelőssége, hogy a "Külső megerősítési eljárások eredményei (jelen esetben számlaegyenlegek) releváns és megbízható könyvvizsgálati bizonyítékot nyújtanak-e, vagy szükség van-e további könyvvizsgálati bizonyítékra", valamint a könyvvizsgálati bizonyíték megbízhatóbb, ha a gazdálkodóegységen kívüli független forrásokból szerezték be. Kötelezettségegyenlegek esetén megbízható képet a mérlegfordulónap utáni pénzkifizetések, vagy harmadik féltől érkezett levelezés és egyéb nyilvántartások mutatnak, nem pedig az általunk nem teljeskörűen visszakapott és bemutatott egyenlegközlők.

Kérdés: Munkáltatói hitelnyilvántartásunkban 2010-es minisztériumi összevonások után bekerültek olyan munkáltatói hitelszámlák, melyek 100 000 Ft alatti tőketartozást mutatnak, futamidejük több mint öt éve lejárt, a hitelt felvevő adósok a tértivevények tanúsága szerint elhaláloztak (vagy nem veszik át a küldeményt), örökösökről nincs tudomásunk, felszólítóleveleink bontatlanul visszaérkeznek. Élhet-e a fenti esetekben a minisztérium a tartozás könyvelési rendszerből történő kivezetésével, vagyis a követelés elengedésének lehetőségével? A vonatkozó Áht. 97. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy követelésről lemondani csak törvényben meghatározott esetekben és módon lehet, de ugyanakkor az Áht. 97. §-ának (3) bekezdése szerint kis összegű követelést behajtásra elő­­írni nem kell. A behajtással kapcsolatban egyébként is olyan többletköltségek merülnének fel, melyek sok esetben nagyobb terhet rónak az intézményre, mint a ténylegesen behajtani kívánt összeg. Az Áhsz.-hez kapcsolódó 6/2009. számviteli kérdés önkormányzatokra vonatkozólag felveti a követelés leírását, mint alkalmazható megoldást. Alkalmazható-e ez központi költségvetési intézménynél is?