88 talált cikk a jogviszony megszüntetése kifejezésre

Kérdés: Önkormányzatunk intézményének dolgozója munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését kérte, munkáltatójával megegyezve olyan megállapodást kötöttek 2023. március 30. napján, hogy a munkaviszony megszűnésekor, azaz 2023. április 30-án, 2 havi végkielégítésben részesül a dolgozó. A megállapodás aláírását követő napon, azaz 2023. március 31-én az intézményvezető munkaviszonya nyugdíjba vonulás miatt megszűnt. Az intézmény költségvetésének tervezésekor végkielégítés jogcímen kiadást nem terveztek. Az intézményvezető munkáltatói jogkörében eljárva a bérjellegű kiadások terhére ennek ellenére kötelezettséget vállalt. Az új intézményvezető 2023. április 7. napján kezdeményezte a költségvetési szerv költségvetésében a jogcímek közötti átcsoportosítást, s így a végkielégítés jogcím alatt rendelkezésre állt a szükséges összeg, a járandóság kifizetésre került.
1. Megtehette-e az intézményvezető, hogy a személyi kiadások terhére kötelezettséget vállalt munkáltatói jogkörben úgy, hogy erre jogcím nem volt?
2. Amennyiben nem tehette meg, ezzel megkárosította az önkormányzatot a jogtalan kifizetéssel? (Bérkerettúllépés nem történt.)
3. Kötelezhető-e arra, hogy a kifizetett végkielégítés összegét mint kártérítést utólag megtérítse az önkormányzat számára?
4. Meddig terjed az intézményvezető személyi kiadások feletti rendelkezési joga?

Kérdés: Jelenleg önkormányzati intézményben határozatlan idejű közalkalmazotti kinevezéssel foglalkoztatott óvodapedagógus 2023 januárjában több mint 40 év jogosultsági idővel rendelkezve kérte a visszamenőleges nyugdíj megállapítását a 268/2022. és a 269/2022. Korm. rendeletek által lehetővé tett nyugdíj-szüneteltetési felmentés mentesülése miatt. A Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Osztálya határozatával 2022. szeptember 1-jétől részére öregségi nyugdíjat állapított meg. A közalkalmazott 2023. november 5-én tölti be a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, azaz a 65. életévét. Jelen pillanatban az óvodában határozatlan idejű közalkalmazotti kinevezéssel rendelkezik, melyet a fentiekben ismertetett jogszabályi lehetőségek miatt - véleményünk szerint - nem kell határozott idejű jogviszonyra módosítani, se megszüntetni, és új jogviszonyt létesíteni. A közalkalmazott felvetette, hogy amennyiben 2023. augusztus 31-ével a nyugdíjfolyósítás szüneteltetésének a mentesülése megszűnik, akkor igénybe venné a neki járó 8 hónap felmentési időt és az arra járó juttatást. Véleményünk szerint sem a Kjt. 30. §-ának (4) bekezdése szerinti, sem a 30. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti felmentési idő (nyugdíjkorhatár betöltésének napján kezdődik) már nem jár neki, tekintettel a visszamenőleges nyugdíj-megállapításra. Az óvodavezető a 65. év betöltését követően a közalkalmazottat már nem szeretné foglalkoztatni. Helyesen értelmezzük a jogszabályt, illetve hogyan járunk el helyesen az ő esetében?

Kérdés: A dolgozó az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő napon szeretne nyugdíjba menni a felmentési idő igénybevételével. Kérésének megfelelően munkaviszonyát a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint munkáltatói felmentéssel szüntetnénk meg. A vonatkozó jogszabályok tanulmányozását követően arra a következtetésre jutottunk, hogy a dolgozónak járó felmentési idő kezdete a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének napja. Ebben a konkrét esetben a munkavállalót megillető felmentési idő kiadása a nyugdíjkorhatár betöltésének napját követően kezdődik, vagy a felmentés annak napján kell, hogy véget érjen, és a korhatár betöltésének napján már nyugdíjasnak minősül a kérelmező? Kötelező-e a dolgozónak a 65. életévét elérve nyugdíjba mennie? A dolgozó 2023. december 16-án szerezné meg a 25 éves jubileumi jutalomra való jogosultságot. Mely esetben lehet ezt neki kifizetni?

Kérdés: A szociális intézmény vezetője a nők 40 éves nyugdíját kívánja igénybe venni úgy, hogy továbbra is, azaz a nyugdíjazást követően is ő marad az intézmény vezetője. A felmentési idő tekintetében úgy nyilatkozott, hogy lemond arról a részről, amelyről kötelezően fel kellene menteni a munka alól, és folyamatosan ellátja a feladatot. A jogszabály szerint kötelező felmenteni a munkavégzés alól a felmentési idő felére? Ennek ellenére dönthet úgy a munkavállaló, hogy nem kéri a felmentését, és azt is ledolgozza?

Kérdés: Egészségügyi jogviszonyban dolgozó munkavállalónk nyugdíjba vonulását tervezi. Az Eszjtv. 12. §-ának (6) és (7) bekezdése szerint a közalkalmazottnak kell kérni a felmentését, és a munkáltató hozzájárulásával szűnik meg a munkaviszonya. Az Mt. 69. §-ának (1) bekezdése hivatkozik a felmondási időre, ami harminc nap. A felmondási idő feléről a dolgozót a munkavégzés alól fel kell menteni. A dolgozó a szakszervezet jogászához fordult, aki a következők szerint értelmezi a jogszabályt: "Az Eszjtv. 12. § (6) és (7) bekezdése - amely a jogviszony megszüntetéséről szól - szinte szó szerint vette át a Kjt. 30. §-ának (4) és (5) bekezdését. E joghely szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyt felmondással meg kell szüntetni, ha a Tny. 18. §-ának (2a) bekezdésében foglalt feltételt legkésőbb a felmondási idő leteltekor teljesítő közalkalmazott kérelmezi. Ez azt jelenti, hogy ha valaki »nők 40« nyugdíjba szeretne elmenni, és legkésőbb a jogviszonya megszűnésekor a »nők 40« nyugdíjhoz szükséges jogosultsági feltételek beállnak, kérelmére a jogviszonyát a munkáltatónak kell felmondással megszüntetnie. A törvény 1. §-ának (9) bekezdése szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyra az Mt. szabályait kell alkalmazni abban az esetben, ha a szolgálati jogviszonyról szóló törvény eltérően nem rendelkezik. Mivel az Eszjtv.-ben a felmondási idő mértékére nincs eltérő rendelkezés, ezért e tekintetben az Mt. 69. §-át kell alkalmazni. E szerint a felmondási idő hossza 40 év jogviszony után 90 nap. Összegezve: értelemszerűen a dolgozó jogviszonya a felmondási idő (90 nap) végével szűnik meg." Jelzése szerint a "nők 40" nyugdíjazás esetén a dolgozó kérelmére a dolgozó jogviszonyát munkáltatói felmondással kell megszüntetni. Ebben az esetben a felmondási idő 90 nap, melynek feléről a dolgozót a munkavégzés alól is mentesíteni kell. Az Mt. 66. §-ának (2) bekezdése előírja a munkáltató általi felmondás indokait, mely között nem szerepel a nyugdíjazás. A másik aggályunk, hogy ha a munkáltató mond fel, a dolgozó nem minősül még nyugdíjasnak, így a munkáltató általi felmondás esetén végkielégítést is kell fizetni a dolgozónak. Véleményünk szerint csak a dolgozó kezdeményezheti a felmentést, a törvényes felmondási idő 30 nap, mely a 69. § (3) bekezdés szerint maximum hat hónappal meghosszabbítható. Kérjük állásfoglalásunk megerősítését!

Kérdés: Édesanyám után termelőszövetkezeti befektetői részjegyet örököltünk a testvéremmel közösen. Kértük az egyösszegű kifizetést, azonban közben kiderült, hogy a termelőszövetkezetet a vezetőség értékesíteni kívánja. Ennek tudatában kértük az egyösszegű kifizetés visszavonását, és ezzel egyidejűleg kértem tagi felvételemet a termelőszövetkezetbe, mivel így a befektetői részjegyünk a sokszorosát érné. Az igazgatóság a tagi felvételemet elutasította, melyet tudomásul veszek. Köteles vagyok-e eladni a befektetői részjegyet a termelőszövetkezetnek, vagy megtarthatjuk-e testvéremmel, és igényt tarthatunk-e a termelőszövetkezet eladása során keletkező értéknövekményre?

Kérdés: Az egészségügyi intézményekre vonatkozóan megjelent 530/2020. Korm. rendelet 2. §-a megtiltja az egészségügyi dolgozóknak, hogy felmondjanak, amíg tart a veszélyhelyzet. A rendelet azokra is vonatkozik, akik ebben az időszakban érik el az öregségi vagy a 40 év szolgálati idő után járó nyugdíjjogosultságot, és nyugdíjba vonulnának?

Kérdés: A közalkalmazottként foglalkoztatott 63 éves kolléga 2019. december 1-jétől táppénzen van, a felettese nem tart igényt tovább a munkájára. A kolléga munkaviszonya határozatlan időre szól, munkaköre megmarad, munkájára még nem volt panasz, jelezte, hogy a táppénz után visszajönne dolgozni. Azonnali hatályú felmondásra nincs okunk. Jól gondoljuk, hogy csak közös megegyezéssel lehet a munkaviszonyát megszüntetni?

Kérdés: Mennyi felmentési idő illeti meg, illetve megilleti-e azt a közalkalmazottat, aki 2019. május 23-ával szeretne nyugdíjba menni? (1955-ben született.) A közalkalmazotti törvény 33. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével nem egységes a vélemény, az is elhangzott, hogy nem illeti meg a felmentési idő. A dolgozó határozatlan időre kinevezett közalkalmazott, és az alábbi jogviszonyai voltak:
1973. 08. 22.-1977. 04. 14. SZOT Szanatórium,
1977. 04. 15.-1983 .02. 09. SZOT 4. sz. Üzemegység,
1983. 05. 16.-1983. 09. 15. SZOT 4. sz. Üzemegység,
1987. 10. 08.-1988. 12. 31. ÉPSZAK-JAVSZER Vállalat,
1989. 02. 20.-1989. 09. 20. ÁFÉSZ,
1991. 07. 12.-1995. 05. 15. Magánvállalkozó,
1999. 05. 01.-1999. 12. 31. Városi Művelődési Ház és Könyvtár,
2000. 05. 15.-2000. 10. 15. Városi Művelődési Ház és Könyvtár,
2001. 05. 01.-2001. 10. 31. Városi Művelődési Ház és Könyvtár,
2002. 05. 08.-2002. 10. 31. Városi Művelődési Ház és Könyvtár,
2003. 05. 01.-2003. 06. 30. Városi Művelődési Ház és Könyvtár,
2003. 07. 01.-2018- Városi Művelődési Ház és Könyvtár

Kérdés: A közalkalmazott magasabb vezetővel a költségvetési intézmény közalkalmazotti jogviszonyt létesített, egyidejűleg 2011. december 16-tól 2016. december 15-éig terjedő időre az önkormányzat képviselő-testületének megbízása alapján magasabb vezetői megbízást kapott. A munkáltatói jogkört gyakorló 2015. december 7-én írásban arról tájékoztatta, hogy a munkáltató 2015. december 31-ével jogutód nélkül megszűnik, ezért a közalkalmazotti jogviszonya a törvény erejénél fogva munkáltatói jogutód nélküli megszűnés jogcímén 2015. december 31-én megszűnik. Utóbb a bíróság jogellenesnek minősítette a jogviszony-megszüntetést. Milyen juttatásra jogosult az érintett a jogellenes jogviszony-megszüntetés következményeként, jár-e részére a Kjt. 23. §-ának (9) bekezdése szerinti juttatás?