Munkába járás költségtérítése
Kérdés
Intézményünk egyik dolgozója a munkába járásához csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a tömegközlekedési eszközt (csak autóbusz). Jogosítványa személygépkocsi vezetéséhez nincs, csak motorkerékpárhoz. Értelmezésünk szerint a jogszabály a munkába járás költségeihez saját gépjármű használatát engedélyezi 9 Ft/km költségtérítéssel. A téli időszakot kivéve saját motorkerékpárján jár dolgozni, ami után nem fizetünk semmiféle térítést neki. A kérdésem az, hogy nincs-e valami alternatív megoldás, hogy számára a munkába járás költségeihez valamilyen formában térítést nyújtsunk?
Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2012. szeptember 18-án (169. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3270
[…] mértékben történő térítését. A munkába járás kritériuma, hogy a munkavállaló lakóhelye, vagy a tartózkodási helye és a munkavégzés helye ne azonos közigazgatási határon belül legyen, vagy azonos településen belül a munkavégzés helye sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem érhető el. A kormányrendelet 4. §-a azokat az eseteket sorolja fel, amikor a munkáltató köteles 9 Ft/km-es költségtérítés fizetésére. A rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy a munkáltató más – munkába járásnak minősülő – esetben is alkalmazza a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 25. § (2) bekezdése b) pontjának rendelkezését anélkül, hogy vizsgálná a munkahelyre eljutás konkrét körülményeit. A munkáltatónak tehát, ha a munkába járás fentebb említett kritériumai fennállnak, […]
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2012. szeptember 18-án (169. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3270
[…] mértékben történő térítését. A munkába járás kritériuma, hogy a munkavállaló lakóhelye, vagy a tartózkodási helye és a munkavégzés helye ne azonos közigazgatási határon belül legyen, vagy azonos településen belül a munkavégzés helye sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem érhető el. A kormányrendelet 4. §-a azokat az eseteket sorolja fel, amikor a munkáltató köteles 9 Ft/km-es költségtérítés fizetésére. A rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy a munkáltató más – munkába járásnak minősülő – esetben is alkalmazza a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 25. § (2) bekezdése b) pontjának rendelkezését anélkül, hogy vizsgálná a munkahelyre eljutás konkrét körülményeit. A munkáltatónak tehát, ha a munkába járás fentebb említett kritériumai fennállnak, […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
