Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2019. július 16-án (278. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4993

[…] vetítési alapra (költségek, árbevétel, eszközök) vetített – nettó nyereséget vizsgálja, amelyet az adózó az ügyleten realizál;e) nyereségmegosztásos módszer, amelynek során az ügyletből származó összevont nyereséget gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban kell felosztani a kapcsolt vállalkozások között, ahogy független felek járnának el az ügyletben;f) egyéb módszer, ha a szokásos piaci ár az a)-e) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.A szokásos piaci ár megállapítása során alkalmazott módszerek részletes szabályai a 22/2009. PM rendeletben, a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségek részletes szabályai pedig a 32/2017. NGM rendeletben találhatók.2016-tól a kft.-nek a helyi iparűzési adóban is módosítani kell az adó alapját, ha a szokásos piaci ár elvétől eltérő módon állapították meg a kapcsolt felek között az ellenértéket.A feltett kérdésnek az áfára is van hatása. Főszabály szerint a termékek, szolgáltatások értékesítése esetén az adó alapja az a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kellene.Az Áfa-tv. 66. §-ának (2) bekezdése szerint az adó alapját pénzben kifejezve, a termék, szolgáltatás szokásos piaci árán kell megállapítani.Nem független felek (kapcsolt vállalkozások vagy munkáltató és munkavállaló) közötti termékértékesítés, szolgáltatás nyújtása esetén az ellenérték helyett a szokásos piaci ár az adó alapja (Áfa-tv. 67. §), amennyiben:– az ellenérték aránytalanul magas a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját egyébként az adólevonási jog nem egészben illeti meg,– az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét az adólevonási jog nem egészben illeti meg,– az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás piaci árához képest, és a termék értékesítőjét, a szolgáltatás nyújtóját az adólevonási jog nem egészben illeti meg, illetve bizonyos mentességre okot adó körülmény fennállása esetén.Az előzőektől függetlenül az ingyenes szolgáltatásnyújtást ellenérték fejében teljesített, vagyis áfafizetést keletkeztető gazdasági eseménynek tekinti az Áfa-tv. (14. §), ha az adóalany a vállalkozástól idegen célok elérésére ingyenesen használja, illetőleg azt másnak ingyenesen használatba adja, másnak ingyenesen nyújt szolgáltatást, vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére átadja, feltéve, hogy a szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adóalanyt egészében vagy részben adólevonási jog illette meg. Ez utóbbi feltétel nyilvánvalóan fennáll, mivel a strandot üzemeltető áfaalany kft.-nek van adólevonási joga a strand üzemeltetésével kapcsolatban. A személyi jövedelemadót érintő kérdések A magánszemély bevételének meghatározása során az Szja-tv. 5. §-ának (4) bekezdéséből kell kiindulni, mely szerint a magánszemély bevételének tekinthető a termék szokásos piaci árából az a rész, melyet a munkavállalónak nem kell megfizetni. A termék szokásos piaci árát jövedelemadó szempontjából az Szja-tv. 3. §-ának 9. pontja határozza meg, mely meghatározására több módszer lehetséges. E rendelkezés alapján a megvásárolt termék szokásos piaci ára nem feltétlenül egyezik meg a kiskereskedelmi egységekben eladási árként feltüntetett értékkel.A termék szokásospiaciérték-meghatározásának egyik lehetséges módszere a viszonteladási árak módszere. E?módszer alkalmazásában egy termék szokásos piaci árának a termék független fél felé, változatlan formában történő értékesítés ellenértékének a viszonteladói költségekkel és a szokásos haszonnal csökkentett összegét tekinthetjük. Továbbá az Szja-tv. 7. §-a (1) bekezdésének w) pontja alapján nem minősül a magánszemély bevételének a szokásos piaci érték és a kedvezményes ár közötti különbözet akkor, ha a különbözet összege nem haladja meg a kifizető által a független felektől történő vásárlás során elért árengedmény összegét.A leírtak figyelembevételével, ha a dolgozók a vásárlásaik alkalmával legalább a termékek beszerzési, előállítási (önköltségi) árát megfizetik, akkor a munkavállalónak nem keletkezik jövedelme, ezáltal adó- és közteherfizetési kötelezettség sem keletkezhet. Amennyiben az előző szempontok figyelembevételével meghatározott árhoz képest kevesebbet fizet a munkavállaló, akkor a különbözetet a 2019. évtől az Szja-tv. 25. §-ának (1) bekezdése alapján a munkavállaló nem önálló tevékenységéből származó jövedelmének kell tekinteni. A magánszemély által megszerzett jövedelem megállapításához külön nyilvántartás vezetése is szükséges.Az önkormányzati strandbelépők esetében figyelembe kell venni, hogy a helyi lakosok részére kedvezményes árat szoktak megállapítani, […]