2 cikk rendezése:
1. cikk / 2 Gépjárművek üzemanyag- felhasználásának elszámolása – városban és földúton történő vegyes üzemeltetés
Kérdés: Önkormányzatunk két személygépkocsit üzemeltet. Az egyik a tanyagondnoki szolgálaté, a másikat pedig egyéb utánfutóval történő szállításra és a tanyagondnoki jármű helyettesítésére használjuk. A tanyagondnoki szolgálat szállítja az ebédet a szociális étkezőknek, kül- és belterületen egyaránt. A tanyagondnoki személygépkocsi üzemanyag-fogyasztási normája (újonnan vásárolt) a forgalmazó által kiadott dokumentum alapján városi 10,2 l/100 km, városon kívüli 7,4 l/100 km, vegyes 8,4 l/100 km. Hogyan állapítsuk meg az üzemanyag-felhasználást, melyik normát alkalmazzuk a külterületi földúton, ahol kb. minden 100 m-en meg kell állni, és melyiket a szilárd útburkolaton, ahol megállás nélkül, folyamatosan közlekedik akár 50 km-t is? Ugyanezek a kérdések felvetődnek a másik gépjármű esetében is, ahol egyfajta fogyasztási normát ismerünk, ami 11,2 l/100 km. Amikor üzemanyag-felhasználást számolunk, a rendelkezésre álló fogyasztásinorma-adatok mikor hitelesek, milyen hatóság által kiadott fogyasztásinorma-adatok fogadhatók el?
2. cikk / 2 Megtakarított/túlfogyasztott üzemanyag elszámolása az analitikus nyilvántartásban
Kérdés: Intézményünk 1 db személygépkocsit üzemeltet. A gépkocsivezető menetlevelet használ. A tankolásról az intézmény nevére kiállított számlával számol el. Az intézmény úgy határozott, hogy az üzemanyag-megtakarítás nem illeti meg, ill. a túlfogyasztást sem kell megtérítenie. Az analitikus könyvelésben a megtakarított, ill. túlfogyasztott üzemanyagot hogyan kell könyvelni?
