2 talált cikk a beszerzés , ellenérték , fedezet , nyilvántartás , államháztartási támogatás kifejezésre

Kérdés: 1. Központi költségvetési intézményként működő kutatóközpont vagyunk. Kiegészítő jellegű tevékenység keretében ellenérték fejében rendszeresen értékesítünk saját előállítású diagnosztikumokat (anyagokat), valamint kutatással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtunk. Az eladási árakat saját hatáskörben az önköltségszámítási szabályzatban rögzítetteknek megfelelően állapítjuk meg. Az önköltség képzésénél – közvetlen anyagféleségeken kívül – értelemszerűen számolunk a felmerült bérek és járulékaik összegével is. Ez utóbbiak forrása azonban a fenntartótól (FVM) érkező állami támogatás, amely alapvetően a kutatási csoport állami feladatainak ellátására szolgál. A kiegészítő tevékenységet a szabad kapacitás kitöltéseként végzik az adott kutatási csoportok, és a munkaidő megközelítéséből valójában nem elkülöníthető, hogy a munkaidő mely részében végzik az ún. állami alapfeladatot, és melyben az ún. értékesített diagnosztikumokat. A termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ráfordításait – az illetményeken kívül – és bevételeit a számvitelben elkülönítetten kezeljük, s a kiszámlázott bevételek utáni áfát befizetjük. Kérdésünk arra vonatkozik, hogy az említett bevételekből vásárolt anyagféleségek után felszámított áfát teljes mértékben levonhatjuk-e, vagy az arányosításba kell bevonni, és csak az arányszám alapján lehet azt visszaigényelni? 2. Tevékenységéből adódóan ugyancsak rendszeresen végez az intézet kutatási szolgáltatást ún. alvállalkozói, együttműködői szerződés alapján. A szolgáltatásról számlát állít ki, és a bevétel áfatartalmát értelemszerűen megfizeti. Kérdésünk ugyanaz, mint az előbbiekben részletezett, vagyis visszaigényelhető-e maradéktalanul az e bevételből vásárolt anyagféleségek áfája az adott feladat tételes analitikus nyilvántartását feltételezve? 3. Külföldi partnerekkel megkötött szerződések alapján licencet – hasznosítási díjbevételt – kap az intézmény. Ennek előzménye az intézet által kifejlesztett és a külföldi által használt szellemi termék, tudományos technikai szakértelem, az ún. "know-how", amelynek felhasználásával a külföldi fél saját országában árbevételhez jut, és annak megállapodás szerinti mértékét átadja az intézetnek. Helyesen járunk-e el, ha a teljesítés helyét külföldinek tekintjük, és ebből adódóan a külföldi fél fizeti meg az adót? Továbbá az érkezett bevételekből történő vásárlások áfáját teljes mértékben visszaigényelhetjük, vagy arányosítani kell?

Kérdés: Egyházi fenntartású intézményünk a diákok szervezett étkeztetését saját üzemeltetésű konyháján keresztül oldja meg. Az előzetesen felszámított adó összegét – konyhánk működtetésénél – nyilvántartásainkban elkülönítetten mutatjuk ki. Az Áfa-tv. 2004. január 1-jétől érvényes módosítása kapcsán a törvény 38. §-a az arányosítás szabályainak alkalmazását írja elő. 2003. év végéig intézményünk az áfa elszámolásánál a tételes elkülönítés mellett az arányosítás elszámolásával nem foglalkozott. Kérem segítségüket az Áfa-tv. 38. §-ában foglaltak általunk is szabályosan elszámolandó arányosítás kiszámításához. Konyhánk 2004. január havi tényadatain bemutatva, kiszámolva arányosítás alapján az ez évi szabályok szerint levonható áfa összegét. Nettó árbevételünk (mely tartalmazza a vendégétkeztetésből, a dolgozók étkeztetéséből származó bevételt, valamint a diákok befizetéseit) 1775 E Ft. A diákok a nyersanyagköltség 50, illetve 70 százalékát térítik meg, a normatív támogatást, illetve a konyha üzemeltetéséhez hiányzó fedezetet intézményfinanszírozásként nyújtjuk a konyha részére. Ez az összeg január hónapban 300 E Ft (diákok normatív kiegészítő támogatása) és 1000 E Ft működési költségek fedezetére. Számítások a fenti adatok birtokában: Levonási hányad = N. árbev.: 1775 E/(1775 E+300 E+1000 E) = 1775/3075 = 0,577 =0,58 A konyhánk 2004. január hónapi beszerzéseiben az előzetesen felszámított adó összege: 450 Ex0,58 = 261 E Ft. Ha a számításom jó, akkor 261 E Ft lenne a levonható rész. A következő hónapban göngyölítve számolok.