Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2003. szeptember 16-án (17. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 436

[…] pont zárófordulata szerint levonható az adó (és további áfafizetéssel sem kell e körben számolni), ha a terméket vagy szolgáltatást részben a 9. § (3) bekezdésben meghatározott szolgáltatáshoz használja az adóalany. A 9. § (3) bekezdés szerint nem minősül szolgáltatásnyújtásnak – így nem áfaköteles –, ha az adott ingyenes szolgáltatásnyújtásra törvény vagy kormányrendelet alapján kerül sor. Ez utóbbi rendelkezés nemcsak egyéb adóalanyokra (kft., kht. stb.), hanem költségvetési szervekre, egyházi intézményekre is vonatkozik, azaz ha költségvetési szerv, egyházi intézmény ingyenes szolgáltatást törvény vagy kormányrendelet alapján végez, és az a "részben" fordulat szerint tevékenységében csak mellékkörülményként merül fel, ezen ingyenes tevékenység nem esik a 33. § (6) bekezdésének hatálya alá, tehát nem azonos a tárgyi mentes tevékenységgel. Minthogy a törvény vagy kormányrendelet alapján végzett ingyenes tevékenység a 33. § (1) bekezdés a) pontjának zárófordulata szerint eleve nem minősül adóalanyiságon kívüli tevékenységnek (ha az a szervnél csak mellékkörülményként merül fel), a 33. § (6) bekezdés alkalmazására nem kerül sor. Következésképpen a törvény vagy kormányrendelet alapján ingyenesen végzett tevékenység nem minősül e szervek tekintetében tárgyi mentesnek, így a szóban forgó, részben ingyenesen nyújtott tevékenység adója teljes összegben levonható (arányosításra nincs szükség), és további áfafizetéssel sem kell számolni az ingyenes tevékenység tekintetében. Egyes törvények előírják, hogy bizonyos jogosultat ingyenes ellátásban kell részesíteni (pl. aki nem rendelkezik jövedelemmel). Mivel az ingyenes étkeztetés e körben törvény rendelkezésén alapul, ha ezen ingyenes étkeztetés csak mellékkörülményként merül fel, az étkeztetéshez kapcsolódó beszerzések áfatartalma teljes […]