Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2005. szeptember 20-án (51. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1178

[…] szabályozás hosszabb tartalmú teljes munkaidőt is az esetben, amikor a teljes munkaidő mértéke legfeljebb tizenkét órára emelhető. Ez két esetben lehetséges: – készenlét jellegű munkakörben, illetve – akkor, ha a munkavállaló a munkáltató közeli hozzátartozója. Röviden megemlítve a munkaidő-beosztás kérdését, megállapíthatjuk, hogy az általános szabály szerint a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje a tizenkét, illetve a heti negyvennyolc órát nem haladhatja meg. Ugyanakkor készenlét jellegű munkakörben a napi munkaidő a 24 órát, a heti munkaidő a 72 órát nem haladhatja meg. Felmerülhet a munkaközi szünet kiadásának kérdése is. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a munkaközi szünet rendeltetése arra irányul, hogy a munkavállalónak a munkanapon belül módja legyen a szükséges tisztálkodásra, étkezésre, rövid pihenésre. A munkaközi szünet kiadása akkor kötelező, ha a munkáltató napi munkaideje meghaladja a hat órát. Ezen időtartam alatt a munkavégzést meg kell szakítani, ez egyben azt is jelenti, hogy ebben az időszakban munkavégzés nem történik. Ennek időtartamára díjazás nem jár, a munkaidőnek nem része, ezért időtartamával a munkaidő meghosszabbodik. Készenlét jellegű munkakörben ezen szabály nem irányadó, készenlét esetén ugyanis a munkaközi szünet a munkaidőbe beleszámít. A napi pihenőidő a napi munka befejezése és a másnapi munkakezdés közötti idő, arra szolgál, hogy az egyik napi munkavégzést követően a munkavállaló pihenhessen és felkészülhessen a másnapi munkavégzésre. A munkavállaló részére az egyik napi munkavégzés befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább 11 óra […]