Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2005. október 11-én (52. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1203

[…] rendelkezéseinek alkalmazásával megállapított teljesítés időpontja, tehát amikor a teljesítő fél a szerződésben foglalt kötelezettségeknek eleget tesz). Következő lépésként össze kell vetni a teljesítés időpontját a számla keltével és a megérkezésével. Az Áfa-tv. 20/A § (1) bekezdése értelmében az adófizetési kötelezettség Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén a beszerzést igazoló számla, egyszerűsített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napján, de legkésőbb a teljesítés napját magában foglaló hónapot követő hónap 15. napján keletkezik. A törvényben meghatározott "teljesítést követő hónap 15. napja" egyfajta végső határidő: ha a számla a teljesítést követő hónap 15. napjáig nem érkezik meg, vagy azt csak ezen időpont után állítják ki (azaz a kibocsátás napja az ezt követő időszakra esik), akkor az adófizetési kötelezettség a teljesítést követő hónap 15. napján keletkezik (erre vonatkozik a "legkésőbb" kifejezés). Ha azonban a számlát még korábban kibocsátják, és az még a "határidő" előtt érkezik, akkor Közösségen belülről történő termékbeszerzésnél az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a számlakibocsátás napja. A Közösségen belülről történő termékbeszerzés címén megfizetett áfát azonban a beszerző levonhatja, ha a törvényben meghatározott egyéb feltételek fennállnak. 2005. május 10-étől azonban az adólevonási jog keletkezésének időpontja nem automatikusan esik egybe az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával. Az adólevonási jog gyakorlásának ugyanis tárgyi feltételei vannak: az Áfa-tv. 35. § (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog – ha az Art. másként nem rendelkezik – kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. 2005. május 10-étől Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló, az Európai közösség tagállamai forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK (hatodik) irányelv 22. cikk (3) bekezdésében meghatározottaknak megfelelő bizonylat. A hatodik áfairányelv 22. cikk (3) bekezdése tartalmazza a számlára vonatkozó alapvető közösségi szabályokat. A tagállamok ezenkívül egyéb szabályokat is előírhatnak, ezen előírások azonban az adólevonási jogot nem érintik. Ha a más tagállambeli szállítótól kapott számla megfelel ezen minimumszabályoknak (függetlenül attól, hogy más tagállam netán kiegészítő feltételeket is alkot), akkor ezen bizonylat alkalmas a Közösségen belülről történő termékbeszerzés címén keletkezett áfa levonására (az adólevonási jog tárgyi feltétele). Az előbb említett szabály azt is jelenti, hogy amennyiben a szállító olyan bizonylatot küld, amely nem felel meg a közösségi jogban foglalt minimális feltételeknek, illetve ha egyáltalán nem küld semmiféle bizonylatot, akkor Közösségen belülről történő termékbeszerzés címén keletkezett fizetendő adót nem lehet levonni. Amennyiben a más tagállambeli szállító később küld egy megfelelő bizonylatot, akkor az adó - elévülési időn belül bármikor – csak a bizonylat kézhezvétele után vonható le. Ebben az esetben önellenőrzésnek nincs helye. Amennyiben az adóalany államháztartási támogatások folyósítása miatt vagy tárgyi adómentes tevékenység folytatása miatt arányosítani köteles, Közösségen belülről történő termékbeszerzés címen keletkezett fizetendő adót is csak arányosítással vonhatja le. Így pl. amennyiben az adóalany levonási hányada 0,5, akkor a Közösségen belülről történő termékbeszerzés címén megfizetett adó felét vonhatja le. Hasonlóképpen amennyiben az adóalany a beszerzett terméket csak részben használja fel (hasznosítja) az adóalanyiságot […]