Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2007. január 16-án (73. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1587

[…] a kérdést, hogy mi történik azzal a szabadsággal, amelyet az esedékesség évében nem ad ki a munkáltató. Maga a jogalkotó is megfogalmaz két kitételt, amikor sor kerülhet a szabadság későbbi kiadására. Egyik esetkör, amikor a munkáltató érdekkörében merül fel a szabadság kiadását akadályozó tényező: ha a munkáltatónál felmerült fontos gazdasági érdek ezt indokolja, a szabadság kiadására nyitva álló éves határidő a tárgyévet követő év június 30-áig meghosszabbítható. A kivételesen fontos gazdasági érdekre a jogszabály nem ad eligazítást, azt ugyanis mindig az adott munkáltató vonatkozásában lehet értékelni. Az ok fennállásának bizonyítása természetesen a munkáltatót terheli. A másik esetkör, amikor a munkavállaló oldaláról merül fel akadály, mégpedig a munkavállaló betegsége, vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály meggátolja abban, hogy szabadságát a tárgyévben kivegye, akkor az akadályoztatás megszűntétől számított 30 napon belül kell kiadni a szabadságot. E szabály kötelező előírás az Mt.-ben, ettől érvényesen eltérni nem lehet (még a felek egyező akarata esetén sem). A szabadság következő évre egyéb okból történő átviteléről sem az Mt., sem a Kjt. nem tesz említést. Kétségtelen munkajogi alapelv azonban az, hogy ha a munkáltató valamely munkaviszonyra vonatkozó jogszabályban előírt kötelezettségének nem tesz eleget, az a munkavállaló hátrányát nem eredményezheti. A szabadság esetleges elenyészése pedig minden kétséget kizáróan ilyen hátrány lenne. Ebből következően jogszabályi rendelkezést nem tudunk arra vonatkozóan bemutatni, hogy a közalkalmazott meddig veheti igénybe a korábbi években ki nem vett, pontosabban a munkáltató által ki nem adott szabadságát. Álláspontunk szerint mindaddig, amíg jogviszonya fennáll, a jogviszonyból eredő igényének érvényesítésére nyitva álló határidő nem évül […]