Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2011. január 11-én (141. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2805

[…] részletesen megadja a számviteli bizonylat fogalmát, mely szerint a számviteli bizonylat minden olyan, a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) – függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától –, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá. A bizonylat szerkesztésekor az Szt. alapelveinek maradéktalan betartásával a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie, és az abban foglalt adatrögzítéshez szükséges adatokat magyar nyelven is fel kell tüntetni. Továbbá az Szt. tartalmazza a könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylatok legfontosabb tartalmi és alaki kellékeit (167. §), valamint a készpénzkezeléshez, más jogszabály által előírt gazdasági eseményhez kapcsolódó bizonylatok szigorú számadási kötelezettségét (168. §). Ezen kellékek biztosítják minden jogalkalmazó számára egyformán a könyvelt adatok hitelességét, így a számviteli szabályozás a számviteli bizonylat adatainak alaki és tartalmi hitelességére, megbízhatóságára (helytállóságára) épít, azt a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem alapjának tekinti. Következésképpen az előbb kifejtettek alapján az önkormányzat – amennyiben az ingatlan bérbeadására az Áfa-tv. 86. § (1) bekezdés l) pontja alapján adómentesen kerül sor – mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól. Azonban mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet, hogy az Áfa-tv. 88. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezése értelmében – főszabálytól eltérően – a belföldön nyilvántartásba vett adóalany (jelen esetben az önkormányzat) az állami adóhatóságnak […]