Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2011. október 11-én (154. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3001

[…] nyereségmegosztásos módszer. Ezt nem független felek között lehet alkalmazni, és az ügyletből, jelen esetben az étkeztetésből származó összevont nyereségnek gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban történő felosztásával határoznak meg, ahogy független felek járnának el az ügyletben, f) egyéb módszerrel, ha az előző módszerek egyikével sem határozható meg a szokásos piaci érték. A fentiek értelmezéséhez szükséges megállapítani, hogy a munkavállaló nem független fél az Szja-tv. 3. § 69. pontjában meghatározottak szerint. Ebből következően a választható módszerek közül kiesnek az a), b), d) pontban felsoroltak, mivel azok csak független felek között alkalmazhatók. Az e) pont sem alkalmazható a közétkeztetésre, mivel nyereséget a költségvetési intézmények nem mutatnak ki. Az előzőek szerint a juttatás értéke az az ellenérték lehet, amelyet független felek felé alkalmaznak. A kérdésben említi, hogy saját konyhát üzemeltetnek, és van étkeztetésre belső szabályzatuk. Ha a konyha kifelé, külsősöknek, vagyis független feleknek is értékesít, akkor a belső szabályzatban meghatározott ár lehet a juttatás értéke. Az élelmezési nyersanyagnorma az a pénzösszeg, amelyet az intézmény egy főre, egy napra felhasználhat. A nyersanyagkiszabás az adott étel, illetve a napi menüsor elkészítéséhez felhasználható anyagmennyiséget határozza meg. Látható tehát, hogy sem a norma, sem a nyersanyagköltség nem felel meg az Szja-tv. szerint a juttatás adóalapjának meghatározásához, mivel nem tartalmazza sem a teljes önköltséget, sem a szokásos hasznot. Ha külsősök felé nem értékesítenek, és nincs is ilyen ár meghatározva, akkor hasonló intézmények árait, vagy a település rendeletében meghatározott külsősök felé alkalmazott, teljes árat alkalmazhatják a juttatás értékének megállapításához. Ez tekinthető […]