Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2011. december 13-án (157. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3060

[…] Héa-irányelv 226. cikke is csak azokat az eseteket határozza meg, amikor a partner közösségi adószámának a számlán történő szerepeltetése kötelező, az e körbe nem tartozó esetekben a partner közösségi adószámát nem kell a számlán szerepeltetni, azonban a partner közösségi adószáma számlán történő szerepeltetésének jogszabályi akadálya ilyen esetben sincs. Az előzőekhez kapcsolódóan figyelemmel kell lenni a Héa-irányelv 227. cikkében megfogalmazottakra is, amelyek értelmében a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a területükön letelepedett, és ott termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végző adóalanyoknak előírják, hogy a Héa-irányelv 226. cikkétől eltérő esetben is tüntessék fel a számlán a terméket beszerző/szolgáltatást igénybe vevő közösségi adószámát. Magyarország a Héa-irányelv 227. cikkében meghatározott lehetőséggel nem élt. A magyar adóalanyok a más tagállami partnerrel fennálló üzleti kapcsolatuk során - feltéve hogy az adott tagállam élt a Héa-irányelv 227. cikkében meghatározott lehetőséggel – szembesülhetnek olyan esettel, amikor a számlán történő szerepeltetés céljából olyan ügylet kapcsán is kéri a más tagállami partner a közösségi adószám megadását, amely ügylettel összefüggésben az Áfa-tv. 169. §-a alapján a közösségi adószámnak a számlán való szerepeltetése nem kötelező. Amennyiben a magyar adóalanynak az Áfa-tv. és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) rendelkezései alapján nem kell közösségi adószámmal rendelkeznie (és azzal nem is rendelkezik), akkor az a más tagállami adóalanynak a közösségi adószám közlésére irányuló kérését nem tudja teljesíteni. (Amiatt, hogy az adóalany partnerének tagállama élt a Héa-irányelv 227. cikkében meghatározott lehetőséggel, a közösségi adószámmal nem rendelkező magyar adóalanynak nem kell közösségi adószámot kérnie.) Önmagában a közösségi adószám megadásának és a számlán történő szerepeltetésének az ismeretében az adókötelezettség egyértelmű megítélésére nincs mód. Ha például a termék magyar vevője az Áfa-tv. 20. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében Közösségen belüli termékbeszerzés jogcímen adófizetésre nem kötelezett – pl. olyan kizárólag adólevonásra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítő adóalany, akinek/amelynek a Közösség más tagállamai­ból történt termékbeszerzései nem haladták meg a 10 000 euróban meghatározott értékhatárt, és nem választott belföldi adókötelezettséget az értékhatár alatti beszerzéseire –, és a más tagállami adóalany értékesítő kérésére a közösségi adószámát megadja, akkor – a magyar vevőt az Art. 20. § (8) bekezdése alapján bejelentési kötelezettség és az Áfa-tv. 19. § (7) bekezdése alapján Közösségen belüli termékbeszerzés jogcímen adófizetési kötelezettség terheli abban az esetben, ha a termék értékesítője a közösségi adószám figyelembevételével jár el, vagyis a magyar adóalany felé teljesített ügyletet a Héa-irányelv 138. cikke [Áfa-tv. 89. § (1) bekezdése] szerinti adómentes Közösségen belüli termékértékesítésként kezeli. Ilyen esetben a magyar vevő az első ilyen termékbeszerzés teljesítési időpontjától kezdődően olyan adóalanynak minősül, mint aki/amely a 10 000 euró alatti beszerzéseire belföldi adófizetési kötelezettséget választott, – […]