187 talált cikk a számlázás szabályai kifejezésre címkeként hozzárendelve

Kérdés: Vásárolt élelmezés történik. Kézi nyugtát állít ki az önkormányzat az étkezési térítési díjat befizető személyek részére. ASP könyvelési rendszerben az 1381. menüpontban rögzítésre kerülnek a nyugták, az 1370. menüpontban pedig a könyvelése megtörténik, ami alapján az áfabevallásba bekerül. Ezek után van-e valamilyen jelentési kötelezettsége az önkormányzatnak a NAV felé, és ha igen, milyen módon tudja ezt megtenni?

Kérdés: Egyre több helyen előkerül a számlázással kapcsolatos kérdések között a számlán szereplő fizetési mód szerinti kiegyenlítésének kötelezősége, ugyanis a feltüntetett fizetési mód csak tájékoztató jellegű, így a készpénzes számlát lehet átutalással és fordítva is teljesíteni. Pl. "Hihetetlen ugyan, de a számla fizetési módja nem kötelező eleme a számlának. Ez gyakorlatilag a könyvelőnek szóló útmutató, hogy ezt a számlát valószínűleg azzal a fizetési móddal bocsátották ki. Azért csak »valószínűleg«, mert arra sincs semmilyen előírás, hogy egy »készpénz«-fizetési módú számlát valóban készpénzzel egyenlítettek ki, és persze egy átutalásos számlával is beballaghat a vevő a cég telephelyére azért, hogy azt készpénzzel kifizesse." Az Áfa-tv. 169. §-a alapján valóban nem kötelező tartalmi eleme a számlának a fizetési mód. Ugyanakkor az Áfa-tv. 176. §-ában szabályozott egyszerűsített számlára vonatkozik az a szabály, hogy a készpénzfizetéssel egyidejűleg állítható ki.
Ha a készpénzes számla - amit alapvetően egy azonnali teljesítésű ügyletnek kellene tekinteni - későbbi dátummal lesz kiegyenlítve, akkor a szállítónál hiány keletkezik. Mi az irányadó jogszabály, mennyire átjárható a fizetési mód, a gyakorlatban átutalásos számla készpénzzel történő teljesítésére van példa, és ez fordítva is igaz?

Kérdés: Egyetemünk alkalmaz egyéni vállalkozóként vagy kft.-tagként óraadó tanárokat. Jól értelmezzük, hogy az egyetemi oktatásban részt vevő oktatók az Áfa-tv. 165. §-a alapján mentesülnek a számlakibocsátási kötelezettség és a számla-adat-szolgáltatási kötelezettség alól, de számviteli bizonylatot ki kell állítaniuk?

Kérdés: Művészeti térítési díj számlázásával kapcsolatban szeretném a szakmai véleményüket kérni abban, hogy teljesítési időpontként mi szerepeljen a számlán? Intézményünk jogszabályi és saját szabályzatunk előírása alapján az első félévi díjról szeptember végéig állítja ki a számlát, melynek fizetési határideje október 15., a második félévi díjról január végéig, melynek fizetési határideje március 15. Az első félév szeptember 1-jétől január 22-ig, míg a második félév január 23-tól június 15-ig tart.

Kérdés: A Költségvetési Levelek 302. szám, 5365. kérdésre adott válaszukkal kapcsolatban szeretnék kérdést feltenni. Válaszukban azt írják, hogy a gyermekétkeztetés esetében az a helyes, ha a számla a gyermek nevére szól. Önkormányzatunk korábban ezen témában adószakértői állásfoglalást kért. Az adószakértő a NAV-val folytatott telefonos egyeztetést a témában, melynek kapcsán az alábbi választ kapta. Az Áfa-tv. 169. §-ának e) pontja szerint a számla kötelező adata a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybe vevőjének neve és címe. A szolgáltatás igénybe vevője valóban a gyermek, de ez a "főszabály", azazhogy akkor ő minősül a számlakibocsátás szempontjából vevőnek, nem vonatkozik a gyermekétkeztetés térítésidíj-számlájára az alábbiak miatt.
A Gyvt. 21. §-ának (1) bekezdése szerint: "Természetbeni ellátásként a gyermek életkorának megfelelő gyermekétkeztetést kell biztosítani a gyermeket gondozó szülő, törvényes képviselő vagy nevelésbe vett gyermek esetén a gyermek ellátását biztosító nevelőszülő, gyermekotthon vezetője, illetve az Szt. hatálya alá tartozó ápolást, gondozást nyújtó intézmény vezetője kérelmére..."
A Gyvt. 146. §-ának (2) bekezdése szerint: "Az e törvényben meghatározottak szerint a térítési díjat ... az ellátást igénybe vevő gyermek esetén a szülői felügyeletet gyakorló szülő vagy más törvényes képviselő, ... az intézménynek fizeti meg."
Tehát a fentieknek megfelelően a szülő a megrendelő (kvázi szerződéskötő), így az a helyes eljárás, ha a szülő nevére szól a számla. Önkormányzatunk egy pilotban vesz részt, melynek része a gyermekétkeztetés számlázása is, ezért is kértünk szakértői állásfoglalást, hogy nehogy hibásan fejlesztessük le a rendszert (amihez később más önkormányzatok is csatlakozhatnak). Tekintettel arra, hogy az Önök által publikált válasz ellentmondásos az általunk kapott korábbi válasszal, és a NAV-tól kapott válaszok csak telefonon hangzottak el, így a témában szeretnénk Önöktől is választ kapni, hogy ténylegesen melyik eljárás a helyes.

Kérdés: Önkormányzatunk egyik saját alapítású cége által látja el a parkolással kapcsolatos feladatokat. A parkolásért befolyt bevételek után az áfát az önkormányzat vallja be. A feladatellátással kapcsolatban felmerült költségeket (pl. anyagköltség, igénybe vett szolgáltatás, bérköltség, járulék) a cég 27% áfatartalommal kiszámlázza az önkormányzat felé. Ezen számlák után az áfa összegét visszaigényelhetjük? Jogos-e, hogy a bérköltségre és a járulékra is felszámítják a 27% áfát?

Kérdés: A 2020. július 1-jével hatályba lépő számlázási szabályok szerint számlára kiállítás és befogadás során a szervezet adószámát be kell írni. Az önkormányzatok anyagi lehetőségeik függvényében támogatják a helyi civil szervezeteket. 2020. július 1-je előtt lehetőség volt olyan civil szervezet támogatására is, amelyek bírósági bejegyzéssel nem rendelkeztek, azaz nem bejegyzett szervezetek voltak, pl. idősek klubja, kézművescsoport stb., hiszen a kapott támogatásra vonatkozóan a nevükre kiállított bizonylattal számoltak el. 2020. július 1-je után erre nincs lehetőség - véleményem szerint -, ugyanis a támogatott szervezet csak akkor tud elszámolni, ha adószámmal rendelkezik, és a nevére számlát tudnak kiállítani. Szerintünk emiatt szükséges az államháztartási források átadásának és átvételének helyi szabályait is átalakítani. Az említett szervezetek csak egy ún. "befogadó szervezet" útján fognak tudni támogatásban részesülni a jövőben. Kérném szíves segítségüket, iránymutatásukat a fentiekről az önkormányzatok szabályszerű vagyongazdálkodása érdekében.

Kérdés: Önállóan gazdálkodó önkormányzati fenntartású költségvetési szervként látjuk el a címben jelzett önként vállalt feladatot. Helyesen járunk-e el abban az esetben, ha az ellátott térítési díjáról szóló számlát minden esetben az ellátott nevére állítjuk ki, még akkor is, ha az adott térítési díj egy részét az ellátott egy vagy több hozzátartozója fizeti? Meg kell bontani a számlázást oly módon, hogy az ellátott által fizetett részt az ellátott részére számlázzuk, a hozzátartozó(k) által fizetett részt/részeket pedig a hozzátartozó(k) részére? Az ellátottakkal minden esetben megállapodást köt az intézmény, melyben a térítési díj megfizetésének arányairól az ellátottak és a hozzátartozók nyilatkoznak.

Kérdés: Egy kollégánk külföldi kiküldetésen vett részt Ausztriában 2020. 06. 26. - 2020. 06. 27. közötti időszakban. A bécsi szálloda a dolgozó nevére állította ki a gépi számlát, feltüntetve a számlát kiállító nevét, címét, a nyújtott szolgáltatást és annak értékét, a számla kiállításának dátumát. Jeleztük a szállodának, hogy a magyar jogszabályok szerint szükséges lenne a vevő nevének és adatainak módosítása, mivel csak a minisztérium nevére kiállított számla fogadható el az elszámoláshoz. A szolgáltató a javítást kézzel végezte el. A hatályos Áfa-tv. 168. §-ának (2) bekezdése alapján a számla adattartalma kizárólag egy külön "számlával egy tekintet alá eső okirattal" módosítható, nem lehetséges a gépi úton előállított számla kézzel történő javítása. Így a számla befogadása kérdésessé vált. Megvizsgáltuk, hogy Héa-irányelv 226b. cikke szerint a vevő adatainak feltüntetése az irányelv 238. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján kiállított egyszerűsített számlán nem kötelező. A számla értéke az irányelv 238. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint meghaladta a 100 eurót, de nem érte el a 400 eurót, így Ausztria rendelkezhet úgy, hogy ezen esetben a 226b. cikk kötelező elemein kívül további adatok (a vevő adatai) feltüntetését nem írja elő. Az Osztrák Köztársaság lehetővé teszi 400 euró mértékéig az egyszerűsítettszámla-kiállítási lehetőséget, így álláspontunk szerint egy ilyen egyszerűsített számla megfelel az osztrák jognak, ezért nem kifogásolható. Az Áfa-tv. 168. §-ának (3) bekezdése alapján pedig a fenti esetben a magyar jog számára is elfogadható okiratnak minősül ezen egyszerűsített számla (Héa-irányelv 226-231. és 238-240. cikkeinek és a tagállami előírásoknak való együttes megfelelés). A fentiekre való tekintettel kérjük szíves állásfoglalásukat arra vonatkozóan, hogy a minisztérium befogadhatja-e az ily módon kiállított (és javított) egyszerűsített számlát, illetve elszámolhatja-e a könyveiben az Szt. előírásainak is eleget téve, mely szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.

Kérdés: Az Áfa-tv. 95. és 96. §-ai szerinti adómentes termékimport során alkalmazott eljárásokkal kapcsolatban egymástól jelentősen eltérő álláspontok ismertek.
I. Az eltérő álláspont azon esetek során alakul ki, amely esetekben a szabad forgalomba bocsátást követően a termék elfuvarozása, eljuttatása nem közvetlenül az importőr első (másik tagállami) vevője felé történik. Ezen esetekben az első vevő oly módon értékesíti a terméket egy további közösségi gazdálkodó számára, hogy a termék nem kerül az első vevőhöz, hanem közvetlenül a második (vagy többedik) vevő részére kerül fizikailag leszállításra. Az elfuvarozott terméket a második (vagy többedik) vevő veszi át, igazolja pl. CMR-fuvarlevélen az átvételt.
a) Az egyik álláspont szerint:
- a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-áru-nyilatkozat 44. rovatában (Y041) az importőr első, másik tagállami vevőjének (termékbeszerző) közösségi adószámát kell feltüntetni,
- az Áfa-tv. 96. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti, az ügylet teljesítését tanúsító, meghatalmazottként kiállításra kerülő számlán vevőként az importőr első (másik tagállami) vevőjének közösségi adószámát kell feltüntetni,
- az összesítő nyilatkozatban az importőr első (másik tagállami) vevőjének közösségi adószámát kell feltüntetni,
- az elfuvarozás igazolásaként az árut ténylegesen átvevő (utolsó vevő) által leigazolt bizonyíték, pl. CMR-fuvarlevél elfogadható,
- az EKÁER-bejelentésen a Címzett rovatba az importőr első (másik tagállami) vevőjének nevét, közösségi adószámát és címét, míg Kirakodási címként az áru tényleges lerakodási címét kell bejelenteni.
b) A másik álláspont szerint az adó- és vámeljárásban utalni kell a "végső adófizető" személyére, összhangban a szállítási okmányokkal. Ezen elv alapján:
- a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-áru-nyilatkozat 44. rovatában (Y041) az ügylet utolsó vevőjének, a termék tényleges fizikai átvevőjének közösségi adószámát kell feltüntetni,
- az Áfa-tv. 96. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti, az ügylet teljesítését tanúsító, közvetett képviselő által meghatalmazottként kiállításra kerülő számlán vevőként az ügylet utolsó vevőjének közösségi adószámát kell feltüntetni,
- az összesítő nyilatkozatban az ügylet utolsó vevőjének közösségi adószámát kell feltüntetni,
- az átvételi igazolásként szolgáló pl. CMR-fuvar-levelet az utolsó vevő (tényleges átvevő, végső adófizető) igazolja átvevőként,
- az adómentes termékimport során az Áfa-tv. 91. §-ának (2) bekezdése szerinti "háromszögügylet" szabályait is alkalmazni kell.
Megítélésünk szerint a b) pont szerinti álláspont tulajdonképpen lehetetlen, sokszor megoldhatatlan helyzetbe hozza mind az importőrt, mind a közvetett vámjogi képviselőt, mivel jellemzően egyikük sem bír tudomással arról, hogy az importőr első (másik tagállami) vevője kinek, milyen áron értékesíti tovább a terméket. Az importőr első (másik tagállami) vevője ezt - jogosan - üzleti titokként kezeli, hiszen ellenkező esetben őt a partnerei megkerülhetik.
II. A másik terület, amelyben eltérő álláspont alakult ki, az Áfa-tv. 96. §-a (3) bekezdés a) pontja szerinti, az ügylet teljesítését tanúsító, meghatalmazottként kibocsátásra kerülő számla kibocsátásának időpontja.
A termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló árunyilatkozat megtétele során természetesen minden esetben rendelkezésre áll az adómentes termékimport megvalósulását valószínűsítő okirat.
a) Az egyik álláspont szerint nem elegendő az adómentes termékimport megvalósulását valószínűsítő okirat, hanem minden esetben szükséges a közvetett képviselő által, meghatalmazottként kiállításra kerülő számla vámkezelést megelőző kibocsátása.
b) A másik álláspont szerint a közvetett képviselő által, meghatalmazottként kibocsátásra kerülő számla vonatkozásában elfogadja az Áfa-tv. 163. §-a szerinti, "észszerű időn", azaz 15 napon belüli számlakibocsátást.