235 talált állásfoglalás a kata kifejezésre

Kérdés: Egy megyei katasztrófavédelmi igazgatóság egy települési önkormányzattal kötött adományozási megállapodás keretén belül pénzbeli adományban részesül. Az adomány az Itv. 91. §-ának (2) bekezdése alapján bejelentésköteles-e, ha igen, annak milyen módon lehet eleget tenni?

Kérdés:

Önálló költségvetési szervként működő egyetem vagyunk. Amennyiben saját foglalkoztatottnak szeretnénk elismerésként, nagyobb értékű (300.000 Ft) tárgyjutalmat – emlékérem, díszkard stb. – adni, élhetünk-e a felbruttósítás lehetőségével annak érdekében, hogy a munkatársnak ne keletkezzen adófizetési kötelezettsége? A juttatási szabályzatban rögzítenénk, hogy a tárgyjutalom/természetbeni juttatás mellé X összegű pénzjuttatás/keresetkiegészítés is jár (ami az adótehernek felel meg). A felbruttósítás – költségvetési szerv esetében – ütközik-e bármilyen adójogi vagy államháztartási korlátozásba? A jogszabályoknak megfelel-e a fenti megoldás az adótartozás átvállalására?

Kérdés:

Egyik költségvetési intézményünk részére egy egyéni vállalkozó, ügyvéd, jogi szolgáltatásokat végez évek óta, havonta adómentesen számlát állít ki az intézmény részére. Június végén szóban a tudomásunkra jutott, hogy meghalt. 
1. Hogyan jár el intézményünk helyesen ebben az esetben? Nyilván az intézmény kiállítja a teljesítésigazolást. 
2. Befogadhat-e bármilyen számlát, ha kiállítja valaki részükről?
3. Kifizethető-e ez a számla, vagy várni kell a hagyatéki végzésre ebben az esetben is? 
4. A szerződés automatikusan megszűnik ebben az esetben, vagy kérnünk kell bárkitől valamilyen dokumentumot, igazolást?

Kérdés: Szociális intézményben a terápiás munkatárs munkakör betölthető-e okleveles szociális munkás diplomával, illetve az okleveles szociális munkás szakképzettség figyelembe vehető-e a besorolásnál? Az 1/2000. SzCsM rendelet értelmében a terápiás munkatárs képesítési követelményei között csak a felekezeti, az utcai és az iskolai szociális munkás szakképzettség szerepel, a szociális munkás szakképzettség nem.

Kérdés: Közös hivatalunk 5 önkormányzat és az általuk fenntartott összesen 7 intézmény, 2 társulás és az általuk fenntartott 2 intézmény, 4 roma önkormányzat tekintetében látja el a hivatali és munkaszervezeti feladatokat. Gazdasági szervezettel csak a közös önkormányzati hivatal rendelkezik. Az Áht. 10. §-át figyelembe véve a felsoroltak közül egy intézmény az, amely önálló gazdasági szervezetet is alapíthat, de az irányító szerv döntése alapján ez esetben is a közös hivatal látja el a gazdasági szervezet feladatait. A központi költségvetés a kötelező önkormányzati feladatok ellátásához felhasználási kötöttséggel feladatfinanszírozást biztosít. A közös hivatalnál foglalkoztatottak bére és járuléka munkaköri leírás alapján annak a feladatnak a COFOG-jára kerül könyvelésre, amely feladatot az adott kolléga végzi (pl. aki az óvodával foglalkozik, az az óvodai COFOG-ra, aki a szociális ellátással, az a szociális COFOG-ra), és a költség elszámolásra kerül az adott kötelező önkormányzati feladatfinanszírozása terhére. Az utóbbi időben olyan értelmezés is napvilágra látott, amely arról szól, hogy a közös hivatalban felmerült költségek nem számolhatóak el az óvoda, szociális ellátás feladatfinanszírozásának terhére. Véleményünk szerint a költségvetési törvény, amikor meghatározza a közös hivatalok létszámát, ezzel összefüggésben a feladatellátás finanszírozását, akkor figyelembe veszi az ellátott önkormányzatok számát/-lakosságszámát, a nemzetiségi önkormányzatok számát, ugyanakkor nem veszi figyelembe azt, hogy a közös hivatal hány intézménynek látja el a feladatát. Ebből kifolyólag esetünkben figyelembe vesz 5 önkormányzatot, figyelembe vesz 4 nemzetiségi önkormányzatot, és nem veszi figyelembe azt, hogy ezen túlmenően még 2 társulás és 9 intézmény/költségvetési szerv esetében is ellátja a gazdasági, jogi feladatokat. Esetünkben a költségvetési törvényben meghatározott létszámon felül 12 fő van foglalkoztatva, és ennek a 12 főnek a személyi juttatása kerül elszámolásra a feladatfinanszírozás terhére. Kérem szíves állásfoglalásukat, hogy a fentieket figyelembe véve helyes-e az általunk kialakított elszámolási mód a feladatfinanszírozás terhére.

Kérdés: A közös önkormányzati hivatalunk a székhely önkormányzatunk, valamint egy társult önkormányzat és annak költségvetési szervei részére lát el gazdálkodási feladatokat. A társult önkormányzat a közös hivatal működéséhez kapcsolódó hozzájárulását átadott pénzeszközként biztosítja. A társult önkormányzat fenntartásában működő óvoda nem rendelkezik önálló gazdasági szervezettel, ezért a gazdasági vezetői és egyéb pénzügyi feladatokat a közös hivatal pénzügyi munkatársai látják el. Ugyancsak a közös hivatal végzi a társult önkormányzat gyermekétkeztetési feladatához kapcsolódó pénzügyi-adminisztratív tevékenységeket (befizetések kezelése, könyvelése stb.). Álláspontunk szerint e feladatok költségei funkcionálisan a köznevelési, illetve a gyermekétkeztetési feladatellátást szolgálják. Amennyiben az óvoda önálló gazdasági szervezettel rendelkezne, vagy a gyermekétkeztetés pénzügyi feladatait saját állományban látnák el, az érintett munkavállalók személyi juttatásai és járulékai közvetlenül az adott feladathoz tartozó COFOG-on kerülnének elszámolásra, így a felmerülő költségek a kapcsolódó állami támogatások terhére is megjelenhetnének. A közös hivatal finanszírozási konstrukciója miatt azonban a társult önkormányzat hozzájárulása átadott pénzeszközként kerül elszámolásra, amelyhez az ASP-rendszer kizárólag a 018030 COFOG alkalmazását teszi lehetővé. Emiatt a társult önkormányzat köznevelési és gyermekétkeztetési feladatokhoz kapcsolódó gazdasági-pénzügyi tevékenység költségei nem jeleníthetők meg az érintett feladatok COFOG-jain, és az éves beszámoló űrlapjai sem biztosítanak erre lehetőséget. Jogszerűen alkalmazható-e olyan elszámolási megoldás, amely lehetővé teszi a közös hivatal által ellátott gazdasági és pénzügyi feladatok költségeinek a társult önkormányzat köznevelési, illetve gyermekétkeztetési támogatással szembeni figyelembevételét? Amennyiben erre az átadott pénzeszköz konstrukciója mellett nincs lehetőség, megfelelő megoldást jelenthet-e a gazdasági szolgáltatások költségeinek továbbszámlázása a társult önkormányzat részére, amely ezeket saját feladatai (óvodai köznevelés, gyermek-étkeztetés) terhére számolná el? Ebben az esetben a továbbszámlázás áfaköteles szolgáltatásnyújtásnak minősül-e, vagy van olyan jogszerű elszámolási mód, amely áfafizetési kötelezettség nélkül is biztosítja a költségek megfelelő feladathoz rendelését?

Kérdés: Intézetünk önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv, ahol alkalmazásban állnak kutató munkatársak. A kutatómunkát végző alkalmazottaknak heti 2 munkanapon (hétfő és kedd) kell az intézet székhelyén végezni a munkájukat. Ezen munkatársak lakcíme sok esetben Budapest, az intézet székhelye pedig vidék. A munkavállalók munkarendje miatt nem, vagy csak hosszú várakozással tudnák igénybe venni a közösségi közlekedést, ezért személygépjárművel utaznak vidékre. Ezen alkalmazottak részére a napi munkába járási költségtérítést vagy hazautazás költségtérítését tudjuk kifizetni? Mikor járunk el jogszerűen? Véleményünk szerint akkor járunk el helyesen, ha a 39/2010. Korm. rendelet 2. §-ának b) pontját alkalmazzuk az ő esetükben, mivel szerintünk a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazásról van szó. A gyakorlat alapján a heti 2 nap munkavégzést 1 vidékre és 1 visszautazási, lakóhelyre vagy tartózkodási helyre költségként számolnánk el, kilométerenként az intézet által engedélyezett Ft/km összeggel. Ebben az esetben a munkába járás és a hazautazás esetén kilométerenként akár 30 forint költségtérítést kaphatnak adómentesen a munkavállalók, havi felső összegkorlát nélkül. Az elszámolás tekintetében, másik vélemény, hogy akkor járunk el helyesen, ha a 39/2010. Korm. rendelet 2. §-ának c) pontját alkalmazzuk az ő esetükben, és a hazautazásra vonatkozó szabályozásokat alkalmazzuk, tehát legfeljebb havonta négyszer kerül számukra elszámolásra az oda- és visszautazás.

Kérdés: Alapítványunk tárgyi eszközöket szeretne egy óvoda részére átadni. Két opcióval kapcsolatban merültek fel kérdések.
1. Térítésmentes átadás esetén az alapítványnak kell-e számlát kiállítani, vagy elegendő egy átadás-átvételi nyilatkozat? Ha igen, a számlán milyen összeget (alap, áfa) kell feltüntetni? Ebben az esetben jól gondoljuk, hogy keletkezik áfafizetési kötelezettség, amit döntés alapján vagy az alapítvány fizeti meg, vagy áthárítja az óvoda részére?
2. Használatba adás esetén az eszközök maradnak az alapítvány tulajdonában, csak ingyenes használatra adja az óvoda részére? Itt kell-e bármilyen számviteli bizonylatot kiállítani, vagy elegendő egy megállapodás? Ebben az esetben van bármilyen adózási kötelezettsége bármelyik félnek?

Kérdés:

Az egyik nemzetiségi önkormányzat szobor készítéséhez gyűjt magánszemélyektől, illetve jogi személyektől pénzt (egyéni vállalkozó, kft., bt. stb.). Tudjuk, hogy elkülönített számlát kell nyitni, és a befolyt összeget csak erre a célra lehet felhasználni. Adománynak vagy támogatásnak minősül a kapott összeg? A szobor elkészítését lehet közérdekű célnak minősíteni? Az adományozó/támogató magánszemély, illetve jogi személy a befizetett összeg után jogosult-e adó-visszatérítésre, illetve a cég esetében az adóalapot lehet csökkenteni? A szobrot az kapja meg, aki az adott nemzetiségnél az adott évben a legtöbbet tette. A szobor így „vándorszobor” lenne, minden évben más-más kapná meg.

Kérdés: Család- és gyermekjóléti szolgálatunknál hamarosan intézményvezető-váltás lesz. Abban az esetben, ha az új intézményvezető nem szeretne együtt dolgozni a házi segítségnyújtás szakmai egység vezetőjével, mik a lehetőségei, és miként élhet ezen lehetőséggel? Kötelező másik beosztást felajánlani részére? Miután diplomával rendelkezik, intézményünkben főiskolai végzettséghez kötött beosztás a mostanin kívül csak családsegítőként lenne, de egyrészt nincs erre vonatkozóan szakmai tapasztalata, illetve viselkedési problémái miatt abban a beosztásában sem lenne jó, ha a szolgálatnál maradna. Ebben az esetben jár neki végkielégítés? Ha igen, akkor miként kell kiszámolni az adott összeget? Adott szakmai egységvezető 20 éve van a szolgálatnál, szakmailag nincs kifogás a munkájára, de a hangulatingadozásai miatt nehéz vele együtt dolgozni. Számtalanszor előfordul, hogy kritikán aluli megnyilvánulásai vannak kollégái-val szemben, amivel rendszeresen feszültséget okoz.