Sportcélú ingatlanok, sportpályák bérbeadása

Kérdés: Problémánk merült fel ingatlanok, közelebbről sportolásra használt ingatlanok bérbeadásával kapcsolatban, azon belül is az adómentesség kérdését illetően. Az önkormányzat, a hasznosítási jogosultságot is magában foglaló üzemeltetési joga alapján nem saját tulajdonú sportcélú ingatlanokat, sportpályákat ad bérbe. Kérdésként fogalmazódott meg, hogy helyes-e az az álláspont, mely szerint az említett ügylet az Áfa-tv. 86. § (1) bekezdésének l) pontja alapján mentes az adó alól. Az önkormányzat nem választott adókötelezettséget az ingatlanok bérbeadására, és nem is minősül közszolgáltatónak a sportcélú ingatlanok üzemeltetése esetén. Felmerült még az Áfa-tv. 86. § (1) bekezdése m) pontjának alkalmazhatósága, mi azonban inkább az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének l) pontja szerinti mentességet tartjuk helyesnek. Ez utóbbi esetben fel kell tüntetni a számlán az Áfa-tv. említett pontját?
Részlet a válaszából: […] ...érdekében veszi igénybe, vagymb) olyan egyéb személy, szervezet részére, amely azt természetes személy javára történő közvetlen biztosítása érdekében veszi igénybe,kivéve az uszoda- és strandfürdő-szolgáltatást, a sportesemény megtekintését, valamint...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. szeptember 22.
Kapcsolódó címkék:  

Nők kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetősége

Kérdés: Intézetünk kormánytisztviselőket foglalkoztat. A kormánytisztviselők illetményére, illetve besorolására a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) vonatkozó részeit kell alkalmaznunk. Egyik kormánytisztviselőnk egy négygyermekes édesanya. Harmadik gyermekével GYES-en volt, mikor munkahelye megszűnt (1992-ben). Munkanélküli-ellátást igényelt, mivel nemsokára megszületett negyedik gyermeke, akire tekintettel GYÁS-t, GYED-et, GYES-t, majd pedig a gyermek nyolcéves koráig anyasági támogatást (járulékköteles volt) vett igénybe. Mivel a negyedik gyermek születésekor az édesanya nem rendelkezett foglalkoztatási jogviszonnyal, emiatt nyolc évet elveszít, amit ugyanúgy gyermekei nevelésével töltött el, mint más édesanyák, akiknek nem szűnt meg a munkahelyük. Jogosnak érezzük az édesanya felháborodását: az ő gyermekeibe fektetett munkája, energiája kevesebbet ér? Ráadásul ha ez annak idején tudható lett volna, a munkanélküli-ellátás helyett elvállalhatott volna egy képzettségének nem megfelelő munkát, ahonnan folytathatta volna a gyermeknevelési ellátások igénybevételét. Milyen jogorvoslati lehetőségei vannak az édesanyának, ha úgy érzi, hogy őt méltánytalanság érte? A munkáltatói jogkört intézetünkben a főigazgató gyakorolja. Van-e joga a főigazgatónak méltányosságból elfogadni a gyermekneveléssel eltöltött éveket?
Részlet a válaszából: […] ...napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjatmegállapítják, a Tbj-tv. 5. § (1) bekezdésének a)-b) és e)-g) pontja szerintibiztosítással járó jogviszonyban nem áll. Jogosultsági időnek minősül a keresőtevékenységgel járóbiztosítási vagy azzal egy...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. január 10.