Munkahelyi és iskolai étkeztetés

Kérdés: Iskolánk a gyermekétkeztetést tálalókonyhával oldja meg, ahová egy szolgáltató cég szállítja a készételt. Az eddigi gyakorlat szerint az iskola munkavállalói is befizethetnek ebédet, de csak saját maguknak. Egyre több kolléga szeretne több adagot is befizetni elvitelre. Az elődöm ezt nem engedte, mert szerinte ez munkahelyi étkeztetésnek tekinthető, valamint úgy gondolta, hogy ha több adag kerül befizetésre egy munkavállaló által, akkor az már vállalkozási tevékenységnek minősül. A megrendelt adagok teljes egészében kiszámlázásra kerülnek a dolgozók felé, akik azt befizetik az iskola bankszámlájára. Iskolánk nem ad pluszjuttatást étkezésre, így nincs is mit számfejteni. Ebben a tekintetben nem hiszem, hogy megvalósul a munkahelyi étkeztetés támogatása. Azt is nehezen tudom elképzelni, hogy maga a lehetőség, hogy a munkavállaló a saját adózott jövedelméből vásárolhat meleg ételt – akár több adagot is –, okot adna arra, hogy mondjuk egy NAV-ellenőrzés ezt munkahelyi étkeztetésnek minősítse. Továbbá ez a tevékenység nem nyereségorientált, nem irányul jövedelem- és vagyonszerzésre, ilyen tekintetben szerintem vállalkozási tevékenységnek sem lehet nevezni. Nem egyszerű a felelősségteljes döntés, mert akár pénzbüntetés is lehet a vége, ezért kérem, hogy erősítsenek meg vagy cáfoljanak a leírtakkal kapcsolatban.
Részlet a válaszából: […] Az Áht. 7. §-ának (2) bekezdése alapján a költségvetési szerv tevékenysége alaptevékenység vagy vállalkozási tevékenység lehet. Az alaptevékenységhez tartozik a költségvetési szerv létrehozásáról rendelkező jogszabályban, alapító okiratában a szakmai...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. november 29.

Elismert kötelezettség

Kérdés: Költségvetési szervünknél külső ellenőrzés során az alábbi megállapítást, észrevételt tették: "A kötelezettség összesen sora a főkönyvi kivonattal és analitikával megegyezett. A kötelezettség állományának év végi egyeztetése szabályosan megtörtént, ugyanakkor a szállítói kötelezettségről az Szt. 42. §-ának előírása ellenére a szállító partnerek által hitelesített visszaigazolások nem állnak teljeskörűen rendelkezésre, mivel a dokumentáltan kiküldött egyenlegkérő leveleket döntő részben költségvetési intézmények nem igazolták vissza a mérlegkészítés időpontjáig". Ez azt jelenti, hogy a szállító által visszaküldött hitelesített egyenlegközlők jelentik az elismertséget? Véleményünk szerint a könyvvizsgáló felelőssége, hogy a "Külső megerősítési eljárások eredményei (jelen esetben számlaegyenlegek) releváns és megbízható könyvvizsgálati bizonyítékot nyújtanak-e, vagy szükség van-e további könyvvizsgálati bizonyítékra", valamint a könyvvizsgálati bizonyíték megbízhatóbb, ha a gazdálkodóegységen kívüli független forrásokból szerezték be. Kötelezettségegyenlegek esetén megbízható képet a mérlegfordulónap utáni pénzkifizetések, vagy harmadik féltől érkezett levelezés és egyéb nyilvántartások mutatnak, nem pedig az általunk nem teljeskörűen visszakapott és bemutatott egyenlegközlők.
Részlet a válaszából: […] Az Szt. 42. §-ának (1) bekezdése szerint kötelezettségek azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. május 2.
Kapcsolódó címke: