Szálláshely-szolgáltatás

Kérdés: Költségvetési intézményként az ellátottaink és a dolgozóink, valamint azok hozzátartozói részére idényjelleggel üdülőt üzemeltetünk. Engedélyünk (hatósági igazolvány) a nem üzleti célú közösségi, szabadidős szálláshely-szolgáltatásról szóló 173/2003. (X. 28.) Korm. rendelet alapján került kiadásra. Az üdülő igénybevételének díja önköltségi áron lett meghatározva. Üzemeltetése a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet szerinti szálláshely-szolgáltatás fogalomba nem tartozik, az üdültetés nem üzletszerű gazdasági tevékenység keretében történik, tehát az nem kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás. Véleményünk szerint ezért az Áfa-tv. 3/A. mellékletének II. részében nevesített "Kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás 18%" áfakulcs alá ez a szolgáltatás nem sorolható be. Üdülési díj számlázása során intézményünk 27%-os áfakulccsal számol. Szeretnénk megtudni, hogy a véleményünk helytálló-e?
Részlet a válaszából: […] ...szálláshely-szolgáltatás tartalmában igazodik a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv szerint kedvezményezhető szolgáltatások köréhez, így a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás alatt értendő minden olyan alapvetően...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. február 2.
Kapcsolódó címkék:  

Nők kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetősége

Kérdés: Intézetünk kormánytisztviselőket foglalkoztat. A kormánytisztviselők illetményére, illetve besorolására a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) vonatkozó részeit kell alkalmaznunk. Egyik kormánytisztviselőnk egy négygyermekes édesanya. Harmadik gyermekével GYES-en volt, mikor munkahelye megszűnt (1992-ben). Munkanélküli-ellátást igényelt, mivel nemsokára megszületett negyedik gyermeke, akire tekintettel GYÁS-t, GYED-et, GYES-t, majd pedig a gyermek nyolcéves koráig anyasági támogatást (járulékköteles volt) vett igénybe. Mivel a negyedik gyermek születésekor az édesanya nem rendelkezett foglalkoztatási jogviszonnyal, emiatt nyolc évet elveszít, amit ugyanúgy gyermekei nevelésével töltött el, mint más édesanyák, akiknek nem szűnt meg a munkahelyük. Jogosnak érezzük az édesanya felháborodását: az ő gyermekeibe fektetett munkája, energiája kevesebbet ér? Ráadásul ha ez annak idején tudható lett volna, a munkanélküli-ellátás helyett elvállalhatott volna egy képzettségének nem megfelelő munkát, ahonnan folytathatta volna a gyermeknevelési ellátások igénybevételét. Milyen jogorvoslati lehetőségei vannak az édesanyának, ha úgy érzi, hogy őt méltánytalanság érte? A munkáltatói jogkört intézetünkben a főigazgató gyakorolja. Van-e joga a főigazgatónak méltányosságból elfogadni a gyermekneveléssel eltöltött éveket?
Részlet a válaszából: […] ...32 év keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintetalá eső jogviszonyból származó idő szükséges. A nők kedvezményes nyugdíjjogosultságáhozkeresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá esőjogviszonyok pedig...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. január 10.