Nyugdíjas felmentése
Kérdés
A dolgozónk 2006. augusztus 21-étől nyugdíjasnak minősül, 2006. 09. 01-jétől a 8 hónap felmentési idejéből 4 hónapra mentesül a munkavégzés alól. A munkavégzési kötelezettséggel járó 4 hónap alatt kiadjuk szabadságát, de várhatóan betegállományba is fog menni. A szabadság, a betegállomány, valamint a 4 hónap munka alól felmentett időre jár-e a dolgozónak az étkezési hozzájárulás? Felcserélhető-e a dolgozó kérésére a felmentési idő? (4 hónap munka alóli felmentés és ezt követően a 4 hónap ledolgozás?) Ha a dolgozó már előrehozott öregségi nyugdíjban részesül, de még a felmentési idejét tölti, mennyi táppénzes napot vehet igénybe?
Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2006. augusztus 8-án (66. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1464
[…] munkavégzéstől való távollét, pl. GYES, GYED okot adhat arra, hogy ezen időszakra a munkáltató nem biztosítja a juttatást. Amennyiben a Kollektív Szerződés a kérdést nem szabályozza, és a munkáltató általában biztosítja a juttatást az alkalmazottaknak, akkor minden vele munkaviszonyban álló részére azt egységesen biztosítania kell. Közismert szabály a felmentési idő tekintetében, hogy a munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles a közalkalmazottat mentesíteni a munkavégzési kötelezettség alól. A kérdésben az merül fel, hogy ennek van-e kötelező sorrendje, azaz a felmentési idő első fele telik munkavégzéssel, s a második felében mentesül a munkavégzés alól az alkalmazott. A Kjt. 33. § (3) bekezdés második fordulata szerint a munkavégzés alól a közalkalmazottat - a mentesítési idő legalább felének megfelelő időtartamban a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni. Jelen esetben a mentesítési idő 4 hónap, ennek legalább felét, azaz legalább 2 hónapot úgy kell kijelölni, ahogy a közalkalmazott azt kéri. A gyakorlatban azonban a felek kölcsönös érdeke azt kívánja, hogy a felmentésen belüli mentesítés időpontja úgy kerüljön meghatározásra, hogy az mindkét fél számára megfelelő legyen. A munkáltatók érdeke általában az, hogy előbb kerüljön sor a munkavégzésre, majd a mentesítésre. Ekkor már kezdik keresni az utódot, aki majd a munkakört betölti. De ha szükséges, hogy pl. a betanítás végett előbb mentesüljön a munkavégzés alól az alkalmazott, majd jöjjön be munkavégzésre, ill. az utód betanítására, ez is lehetséges megoldás. Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy […]
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2006. augusztus 8-án (66. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1464
[…] munkavégzéstől való távollét, pl. GYES, GYED okot adhat arra, hogy ezen időszakra a munkáltató nem biztosítja a juttatást. Amennyiben a Kollektív Szerződés a kérdést nem szabályozza, és a munkáltató általában biztosítja a juttatást az alkalmazottaknak, akkor minden vele munkaviszonyban álló részére azt egységesen biztosítania kell. Közismert szabály a felmentési idő tekintetében, hogy a munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles a közalkalmazottat mentesíteni a munkavégzési kötelezettség alól. A kérdésben az merül fel, hogy ennek van-e kötelező sorrendje, azaz a felmentési idő első fele telik munkavégzéssel, s a második felében mentesül a munkavégzés alól az alkalmazott. A Kjt. 33. § (3) bekezdés második fordulata szerint a munkavégzés alól a közalkalmazottat - a mentesítési idő legalább felének megfelelő időtartamban a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni. Jelen esetben a mentesítési idő 4 hónap, ennek legalább felét, azaz legalább 2 hónapot úgy kell kijelölni, ahogy a közalkalmazott azt kéri. A gyakorlatban azonban a felek kölcsönös érdeke azt kívánja, hogy a felmentésen belüli mentesítés időpontja úgy kerüljön meghatározásra, hogy az mindkét fél számára megfelelő legyen. A munkáltatók érdeke általában az, hogy előbb kerüljön sor a munkavégzésre, majd a mentesítésre. Ekkor már kezdik keresni az utódot, aki majd a munkakört betölti. De ha szükséges, hogy pl. a betanítás végett előbb mentesüljön a munkavégzés alól az alkalmazott, majd jöjjön be munkavégzésre, ill. az utód betanítására, ez is lehetséges megoldás. Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
