Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2006. szeptember 5-én (67. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1478

[…] jogalkotó rögzíti – bár vélelmezhetően nem túl gyakran kerül alkalmazásra –, hogy ha jogszabály, kormányhatározat vagy a bíróság jogerős ítélete alapján megállapítható, hogy a munkaviszony megszüntetésére a közalkalmazott politikai vagy vallási meggyőződése, továbbá munkavállalói érdek-képviseleti szervezethez való tartozása, illetve ezzel összefüggő tevékenysége miatt került sor, a munkaviszony megszüntetésétől 1990. május 2-áig a munkaviszonyban nem töltött időtartamot a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe be kell számítani. A közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításakor figyelmen kívül kell hagyni a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak, illetve a polgári szolgálatnak azt a tartamát, amely a fentiek szerint egyébként közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősül. Amennyiben felmerülne az a kérdés is, hogy a jogviszony megállapításakor azonos időtartamra több jogviszony is figyelembe vehető lenne, akkor közülük az adott időre csak egy jogviszony számítható be. Fentieken túl a jogviszony megállapításához további feltételt nem fűz a jogalkotó, tehát a figyelembe vehető korábbi foglalkoztatások tekintetében nem határozza meg, hogy azoknak milyen jogcímen kellett megszűnniük, egyiknek a másik után hogyan kellett következnie. Tehát nincs jelentősége annak, hogy átszervezés vagy áthelyezés címén szűnik meg egyik vagy másik foglalkoztatás, ha az a fenti feltételeknek megfelel - valamely foglalkoztatási formába sorolható –, akkor a jogviszony számítása során figyelembe kell venni. Felmentés esetén a felmentési idő legalább hatvan nap, de a nyolc hónapot nem haladhatja meg, s a különböző hosszúságú jogviszonyban töltött idő alapján, növekvő mértékben kerül meghatározásra. A törvény a felmentési idő mértékének meghatározásakor sem ír elő olyan tartalmú feltételt, hogy a különböző korábbi foglalkoztatásoknak mely módon kellett megszűnniük annak érdekében, hogy a jogviszony számítása során jogosító időnek minősüljenek. Így ez esetben sincs jelentősége az átszervezésnek vagy áthelyezésnek. A végkielégítés mértékének meghatározásakor a jogosultság feltétele szintén meghatározott jogviszonyban töltött idő. A jogosultság megállapításánál figyelembe kell venni – jogutódlás esetén a jogelődnél, – a munkáltató egészének vagy egy részének átadása esetén az átadó munkáltatónál jogviszonyban töltött időt. Azonban nem lehet figyelembe venni a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt, az áthelyezést kivéve. A kérdésben felvetett esetben azonban nem áthelyezéssel, hanem átszervezéssel módosult a jogviszony, így azt a végkielégítés mértékének meghatározásakor figyelmen kívül kell hagyni, a felmentési időre azonban nincs kihatása ezen ténynek. A köztisztviselőt – amennyiben az általános alkalmazási feltételeknek megfelel (Ktv. 7. §), iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően be kell sorolni. Besorolásánál meg kell határozni azt, hogy mely korábbi időtartamok minősülnek közszolgálati jogviszonyban töltött időnek. A Ktv. 72. § (1) bekezdésében meghatározottak alapján a köztisztviselő besorolásánál – a munkaviszonyban, – a közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, – bírósági szolgálati, – illetve munkaviszonyban, – ügyészségi, hivatásos (szerződéses) szolgálati jogviszonyban, – ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, – munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt kell alapul venni, azzal a feltétellel, hogy a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamból hat hónapot kell beszámítani. A sor- és tartalékos katonai szolgálatot, polgári szolgálat, illetve 14 éven aluli gyermek ápolására, gondozására, illetve tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadságnak […]