Kérdés
Egy védőnő 2022 őszén munkaviszonya megszüntetését kérte munkáltatójától (önkormányzat), nők 40 korkedvezményre hivatkozva, valamint kérte a 40 éves jogviszonyra járó jubileumi kifizetést is. A munkáltató ezt elfogadta, illetve rendelkezett ennek kifizetéséről. A védőnő utolsó munkában töltött napja 2023. április 28. volt, munkaviszonyát a 2023. május 8. napján kelt munkáltatói felmondással 2023. július 31. napjával megszüntette azzal, hogy a felmondási ideje 2023. május 2-től 2023. július 31-ig tart, a munkáltató a munkavégzés alól 2023. június 17. napjától 2023. július 31-ig mentesítette. Elrendelte továbbá a jogszabály alapján járó szolgálati elismerés jubileumi juttatás kifizetését. A 90 napos felmondási ideje első részében, 2023. május 2-től 2023. június 16-ig az éves rendes szabadságát, illetve a részére járó 10 nap Covid-szabadságát töltötte, a felmondási idő fennmaradó részében pedig a munkáltató mentesítette a munkavégzés alól. A felmondási idő alatt – az időközben bekövetkezett jogszabály-módosítás folytán – a munkáltatójának személyében változás következett be, amelynek értelmében 2023. július 1-jével a települési önkormányzatok helyett a területileg illetékes irányító vármegyei intézmények váltak a védőnők munkáltatójává. Emiatt az önkormányzat nem akarta kifizetni a juttatásokat. A védőnő perre vitte, amit megnyert, és az önkormányzat kifizette 2024-ben a már időközben nyugdíjas védőnő részére a végkielégítést, szolgálati elismerést, perköltséget és ennek kamatát. A kifizetés bruttó összegben történt. A kérdésem az, ebben az esetben milyen adófizetési kötelezettsége keletkezik a védőnőnek, és mely időszakra kell azt bevallania?