Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2025. szeptember 2-án (376. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6726

[…] §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján „a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a magánszemélynek adott olyan összeget (utalvány értékét) – ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeget is –, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy – ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg – ezt a juttató utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti azzal, hogy ez a rendelkezés egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket e törvény nem ismer el a magánszemélynél költségnek.” Ez alapján tehát hivatali, üzleti utazás esetén (kiküldetési rendelvényhez kapcsolódóan), utazás, szállás igénybevételéhez kapcsolódóan, ezen szolgáltatások díjának a magánszemély részére való megtérítését költségtérítésként lehet kezelni, amelyet az Szja-tv. 7. §-a (1) bekezdésének g) pontja (és a 3. számú melléklet I. fejezete) alapján a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni bevételként, ez tehát a magánszemély oldalán nem jelent adóköteles bevételt.Emellett külföldi kiküldetés esetén az Szja-tv. 3. számú mellékletének II. fejezete alapján a magánszemély jövedelmének meghatározásakor igazolás nélkül, költségként elszámolható tételnek minősül a külföldi kiküldetésre tekintettel megszerzett bevétel 30 százaléka, de legfeljebb a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló kormányrendelet szerint naponta elszámolható összeg (15 eurónak megfelelő forintösszeg). Tehát, amennyiben külföldi kiküldetése során a magánszemély olyan beszerzésről hoz bizonylatot, amely beszerzés ellenértékének megtérítése esetén egyébként a magánszemélynek adóköteles jövedelme keletkezne, úgy figyelemmel kell lenni arra is, hogy az adott beszerzés ellenértékének 30%-a (de maximum 15 eurónak megfelelő forintösszeg) igazolás nélkül, költségként elszámolható tételnek minősül a magánszemély jövedelmének kiszámításakor, összességében tehát ebben az összegben nem keletkezik a magánszemélynek adóköteles jövedelme.A gyakorlatban azonban ez utóbbi szabályt nem a költségek elszámolására, hanem a napidíjra alkalmazzuk.Figyelembe kell még venni a költségelszámolás tekintetében az Mt. 51. §-a (2) bekezdésének a) pontját, amely szerint a munkáltató köteles a munkavállaló részére a munkaviszony teljesítésével felmerült szükséges és indokolt költséget megtéríteni.A külföldön kiállított bizonylatok elszámolhatósága (a külföldi hivatali, üzleti út során felmerülő költségek megtérítése) során mindenképpen vizsgálni szükséges, hogy valóban az intézmény érdekében felmerült, szükséges kiadásról van-e szó. Vizsgálandó, hogy van-e lehetőség számla kérésére (egyes esetekben pl. helyi tömegközlekedés-menetjegy). Valóban reálisan előfordul, hogy nincs lehetőség számla vagy nyugta kérésére. Ilyen esetben a kiküldetési rendelvény, az utazási cél és a jegy, vagy egyéb bizonylat együttesen igazolják a hivatali célú felhasználást. A banki kifizetés, bankkivonat, kártyaslip azonban önmagában nem elegendő bizonylat sem a számviteli elszámoláshoz, sem a költségelszámoláshoz.Szállás esetében azonban minden szállásfoglalási oldalnak biztosítani kell, hogy a számlázási cím és név megadásra kerüljön. Általában az utas nevét is szerepeltetik a számlán, de ha megadják a rendeléskor számlázási névként és címként az intézmény adatait, akkor köteles a szállásadó az intézmény nevére és címére szóló számlát kiállítani. Európai országos viszonylatban és a legtöbb harmadik országos viszonylatban is ez teljesíthető követelmény. […]