Munkaszüneti napon történő munkavégzés ellentételezése
Kérdés
Adott egy önkormányzat saját tulajdonú cége, mely kulturális szolgáltatás, helyi közművelődési tevékenység céljából lett létrehozva. A munkavállalók munkaidőkeretben dolgoznak. Hogyan alakul a munkaszüneti napok kifizetése a munkaidőkeret elszámolása végén? Megilleti-e a munkavállalókat a bérpótlék? Az Mt. 101–102. §-ai alapján rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónak minősül-e? Ha igen, és beosztható rendes munkaidő vasárnapra, illetve munkaszüneti napra, akkor megilleti-e bérpótlék? Amennyiben igen, milyen bérpótlék illeti meg a munkavállalót? Ha pedig nem minősül rendeltetése folytán is e napon működőnek, akkor milyen bérpótlék illeti meg?
Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2025. október 14-én (378. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6795
[…] általa beosztható munkaórákat előre meghatározza, és erről a munkavállalót előre értesíti [Mt. 93–94. §]. Az Mt. 93. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni”. Vagyis ez utóbbi mondat alapján a munkaidőkeret időszakára eső munkaszüneti napokra eső napi 8 órákkal (részmunkaidős munkavállaló esetében ennél kevesebbel) csökkenteni kell a munkaidőkeret időtartamát, azaz ennyivel kevesebb óraszám osztható be. Így ezek a munkavállalók az adott időszakban ugyanannyit dolgoznak (rendes munkaidőben), mint az általános munkarendben foglalkoztatottak – az más kérdés, hogy a munkaóráik adott esetben a munkaszüneti napra is eshetnek.A vasárnapi, munkaszüneti napi – rendes munkaidőben történő – munkavégzés ellentételezése a következőképpen alakul. Valószínűleg havibéres munkavállalókról van szó, vagyis a havi alapbérük – ha az adott hónapot teljes egészében ledolgozták – mindig ugyanannyi. Ez azt jelenti, hogy az általuk ledolgozott munkanapokra (amely munkanap az ő esetükben eshet vasárnapra és munkaszüneti napra is) megkapják az aznapi munkavégzésért járó 100%-os napi alapbérüket. Ezenfelül pedig a következőkre jogosultak.Az Mt. 140. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy „vasárnapi munkavégzés esetén 50% bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár,a) ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdésének d), e) vagy i) pontjaiban meghatározott feltételek alapján kötelezhető, továbbáb) a rendkívüli munkaidőreba) az a) pontban meghatározott munkavállalónak,bb) ha a munkavállaló a 101. § (1) bekezdés alapján rendes munkaidőben történő munkavégzésre nem kötelezhető”.Az a) pont alapján tehát a vasárnapra beosztott rendes munkaidőben történő munkavégzés idejére 50% bérpótlék jár a több műszakos tevékenység keretében, a készenléti jellegű munkakörben, vagy a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatottaknak. A 101. § (1) bekezdésének a) pontjában szereplő, rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben foglalkoztatottakat az Mt. 140. §-a (1) bekezdésének a) pontja nem hivatkozza be, tehát ők hiába dolgoznak vasárnap rendes munkaidőben, nem illeti meg őket az 50%-os vasárnapi bérpótlék. Ők csak akkor jogosultak pluszdíjazásra vasárnap, ha e napon rendkívüli munkaidőben kerülne sor a munkavégzésükre. {Ennek mértéke pedig attól függ, hogy az adott vasárnapot a munkáltató számukra rendes munkanapként osztotta-e be, vagy számukra az pihenőnap lett volna: előbbi esetben az 50%-os rendkívüli munka pótléka jár, az utóbbi esetben 100%-os pótlék, vagy pedig 50% pótlék mellett pótlólagos szabadidő [Mt. 143. § (2) és (4) bekezdések]}. Ami a munkaszüneti napi munkavégzés díjazását illeti: a munkaszüneti napon (akkor is, ha vasárnapra esik), továbbá a húsvét- vagy a pünkösdvasárnap történő munkavégzés után a munkavállalót 100% bérpótlék illeti meg, az Mt. 140. §-ának (2)–(3) bekezdései esetén. Erre vonatkozóan nincs további feltétel meghatározva, vagyis minden olyan munkavállalónak […]
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2025. október 14-én (378. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6795
[…] általa beosztható munkaórákat előre meghatározza, és erről a munkavállalót előre értesíti [Mt. 93–94. §]. Az Mt. 93. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni”. Vagyis ez utóbbi mondat alapján a munkaidőkeret időszakára eső munkaszüneti napokra eső napi 8 órákkal (részmunkaidős munkavállaló esetében ennél kevesebbel) csökkenteni kell a munkaidőkeret időtartamát, azaz ennyivel kevesebb óraszám osztható be. Így ezek a munkavállalók az adott időszakban ugyanannyit dolgoznak (rendes munkaidőben), mint az általános munkarendben foglalkoztatottak – az más kérdés, hogy a munkaóráik adott esetben a munkaszüneti napra is eshetnek.A vasárnapi, munkaszüneti napi – rendes munkaidőben történő – munkavégzés ellentételezése a következőképpen alakul. Valószínűleg havibéres munkavállalókról van szó, vagyis a havi alapbérük – ha az adott hónapot teljes egészében ledolgozták – mindig ugyanannyi. Ez azt jelenti, hogy az általuk ledolgozott munkanapokra (amely munkanap az ő esetükben eshet vasárnapra és munkaszüneti napra is) megkapják az aznapi munkavégzésért járó 100%-os napi alapbérüket. Ezenfelül pedig a következőkre jogosultak.Az Mt. 140. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy „vasárnapi munkavégzés esetén 50% bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár,a) ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdésének d), e) vagy i) pontjaiban meghatározott feltételek alapján kötelezhető, továbbáb) a rendkívüli munkaidőreba) az a) pontban meghatározott munkavállalónak,bb) ha a munkavállaló a 101. § (1) bekezdés alapján rendes munkaidőben történő munkavégzésre nem kötelezhető”.Az a) pont alapján tehát a vasárnapra beosztott rendes munkaidőben történő munkavégzés idejére 50% bérpótlék jár a több műszakos tevékenység keretében, a készenléti jellegű munkakörben, vagy a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatottaknak. A 101. § (1) bekezdésének a) pontjában szereplő, rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben foglalkoztatottakat az Mt. 140. §-a (1) bekezdésének a) pontja nem hivatkozza be, tehát ők hiába dolgoznak vasárnap rendes munkaidőben, nem illeti meg őket az 50%-os vasárnapi bérpótlék. Ők csak akkor jogosultak pluszdíjazásra vasárnap, ha e napon rendkívüli munkaidőben kerülne sor a munkavégzésükre. {Ennek mértéke pedig attól függ, hogy az adott vasárnapot a munkáltató számukra rendes munkanapként osztotta-e be, vagy számukra az pihenőnap lett volna: előbbi esetben az 50%-os rendkívüli munka pótléka jár, az utóbbi esetben 100%-os pótlék, vagy pedig 50% pótlék mellett pótlólagos szabadidő [Mt. 143. § (2) és (4) bekezdések]}. Ami a munkaszüneti napi munkavégzés díjazását illeti: a munkaszüneti napon (akkor is, ha vasárnapra esik), továbbá a húsvét- vagy a pünkösdvasárnap történő munkavégzés után a munkavállalót 100% bérpótlék illeti meg, az Mt. 140. §-ának (2)–(3) bekezdései esetén. Erre vonatkozóan nincs további feltétel meghatározva, vagyis minden olyan munkavállalónak […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
