Behajtási díj áfája
Kérdés
A Kkt. 33/F. §-a szerint: „A korlátozott forgalmú övezetben megengedett legnagyobb öss-ztömeget meghaladó tehergépkocsi, vontató, mezőgazdasági vontató és lassú jármű korlátozott forgalmú övezetbe történő behajtása a helyi önkormányzatok területén – az országos közút kivételével – hozzájárulási díj megfizetéséhez köthető. A behajtási hozzájárulás kiadása érdekében a behajtási hozzájárulás regisztrációs díjait és a behajtási díjakat, megfizetésük módját, a díjmentességre jogosultak körét, valamint a díjkedvezményeket a helyi önkormányzat képviselő-testülete – a fővárosban a fővárosi közgyűlés – rendeletben állapíthatja meg. Az így befolyt díjak a helyi önkormányzat, illetve a fővárosi önkormányzat bevételét képezik.” Az önkormányzat rendeletet alkotott, meghatározta a behajtási díj mértékét, melyet önkormányzati hatósági ügy keretében vet ki. A behajtási díj áfakötelezettségével, áfamentességével kapcsolatosan kettő ellentétes tartalmú állásfoglalást adtak ki. A Költségvetési Levelek 372. számában a 6617-es kérdés szerint az önkormányzat tulajdonosként jár el ez esetben, ezért a behajtási díj áfaköteles. A Költségvetési Levelek 373. számában a 6676-os válasz értelmében ennek ellenkező álláspontjára jutottak: közhatalmi tevékenység, és a behajtási díj áfamentes.
Kérem szíves állásfoglalásukat arról, hogy az önkormányzati rendeletben meghatározott és önkormányzati hatósági eljárás keretében kivetett behajtási díj áfaköteles tevékenységnek minősül-e. Kérem a két közzétett állásfoglalás közötti ellentmondás feloldását.
Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2026. február 10-én (383. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6937
[…] állami és önkormányzati feladat többek között a közúthálózat fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése.A Kkt. 33. §-ának (1) bekezdése szerint az út kezelői:b) az a) pontban nem említettbb) helyi közutak tekintetében a helyi önkormányzat, vagy a fenntartásra, a fejlesztésre és a fejlesztéssel összefüggő üzemeltetésre alapított költségvetési szerv, vagy olyan gazdálkodó szervezet, amelyben a helyi önkormányzat 100%-os részesedéssel rendelkezik;bc) a bb) alpont szerinti helyi közutak, járdák tekintetében a bb) alpont szerinti gazdálkodó szervezet 100%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezet.A Kkt. 46. §-ának (1) bekezdése szerint a közút kezelőjén a helyi közutak tekintetébena) 3. § (2) bekezdésében, 7. § (3) bekezdésében, 9/D. § (1) bekezdésében, 12. § (5) bekezdésében, 14. § (1) bekezdés a) pontjában, 15. § (1) bekezdésében, 29. § (4) és (9) bekezdésében, 29/B. § (2) bekezdésének a) pontjában, 33. § (2) bekezdésében, 33/D–35. §-ban, 36. § (1), (3) és (4) bekezdésében, 37. § (2) és (3) bekezdésében, 41. §-ában, 42. § (3) bekezdésében, 42/A. § (1) és (2) bekezdésében, 43. § (1) bekezdésében és a 45. § (1) bekezdésében a helyi önkormányzat képviselő-testületét;b) Budapest Főváros Önkormányzata esetében az a) pontban foglaltaktól eltérően a fővárosi közgyűléstkell érteni.A Kkt. 34. §-ának (1) bekezdése szerint a közút kezelője – az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló jogszabályok szerint, és az (5)–(8) bekezdésekben foglaltakra tekintettel eljárva – köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen. A Kkt. 34. §-ának (2) bekezdése szerint a közút forgalmi rendjét – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a közút kezelője alakítja ki.A 20/1984. KM rendelet 10. §-ának (2) bekezdése szerint a járművek forgalmára vonatkozó tilalmat vagy korlátozást csak kellően indokolt esetben és mértékig szabad elrendelni. A tilalmak vagy korlátozások a forgalom biztonságának és egységesítésének, az út (műtárgy) műszaki állapotának védelme és környezetvédelmi szempontok érdekében rendelhetők el.Behajtási engedély alatt vélhetően bizonyos forgalomszabályozási jellegű korlátozások alóli felmentést kell érteni, például egy meghatározott össztömeget, méretet, tengelyterhelést meghaladó járművekre vonatkozóan, vagy az ún. védett vagy korlátozott forgalmú övezetben lakóhellyel, parkolóhellyel, telephellyel rendelkező, illetve oda vagy onnan áruszállítást végző személyek járműire vonatkozóan.Az állami adóhatóság ismert gyakorlata szerint az önkormányzat eljárásának és a díjfizetési kötelezettségnek kiindulópontja az ügyfél kérelme, bejelentése, amely alapján az eljáró hatóság dönt a hozzájárulás megadásáról vagy megtagadásáról.A bejelentési kötelezettség, az engedélyhez kötöttség jellemzően azt a célt szolgálja, hogy az utak többlet-igénybevétele és az ebből eredő potenciálisan fokozott állagromlása megismerhető és nyomon követhető legyen, a közlekedés (különösen a gyalogosközlekedés) biztonsága fokozódjon.Az önkormányzatok a közút közlekedési célú használatának biztosítását közfeladatként látják el, és a helyi közút fenntartása és üzemeltetése körében köthetik annak használatát engedélyhez. Ennek alapja nem a tulajdonosi jogok gyakorlása, hanem a feladat-ellátásra vonatkozó törvényi, azaz közjogi felhatalmazás.A közterületre vonatkozó tulajdonosi jogok gyakorlása kapcsán az 1/2022. Közigazgatási és polgári jogegységi határozat – többek között – a következőket rögzíti.A helyi önkormányzat tulajdonában álló egyes közterületek a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonát képező nemzeti vagyonba tartoznak, azaz a forgalomképtelen törzsvagyonba. A helyi önkormányzat a törzs-vagyona tekintetében nem ugyanolyan tulajdonosi jogok gyakorlója, mint az üzleti vagyonát illetően. A közterület-használati jogviszonyban az önkormányzat nem magántulajdonosi minőségében jelenik meg, hanem mint a köztulajdonnal való rendelkezésre törvényi felhatalmazással bíró jogalany. Az önkormányzat nemcsak szerződő félként vesz részt a jogviszonyban, hanem mint szabályozója is az önmagát érintő jog-viszonynak, melyben a helyi közhatalom az Alaptörvény 32. cikkének (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján eredeti jogalkotói jogkörében alkot normatív aktust (önkormányzati rendeletet).A közterület mind rendeltetését, mind tulajdonformáját tekintve sajátos tulajdoni tárgy. A közterület sajátossága az, hogy azt rendeltetésszerűen bárki, ellenérték nélkül használhatja. A közterület tehát olyan korlátozott önkormányzati tulajdon, melynek használatát elsősorban a közösség érdekében kell biztosítani. A közterület véges, nem áll korlátlanul rendelkezésre, ezért a – jogszerű, mégis – rendeltetéstől eltérő […]
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2026. február 10-én (383. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6937
[…] állami és önkormányzati feladat többek között a közúthálózat fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése.A Kkt. 33. §-ának (1) bekezdése szerint az út kezelői:b) az a) pontban nem említettbb) helyi közutak tekintetében a helyi önkormányzat, vagy a fenntartásra, a fejlesztésre és a fejlesztéssel összefüggő üzemeltetésre alapított költségvetési szerv, vagy olyan gazdálkodó szervezet, amelyben a helyi önkormányzat 100%-os részesedéssel rendelkezik;bc) a bb) alpont szerinti helyi közutak, járdák tekintetében a bb) alpont szerinti gazdálkodó szervezet 100%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezet.A Kkt. 46. §-ának (1) bekezdése szerint a közút kezelőjén a helyi közutak tekintetébena) 3. § (2) bekezdésében, 7. § (3) bekezdésében, 9/D. § (1) bekezdésében, 12. § (5) bekezdésében, 14. § (1) bekezdés a) pontjában, 15. § (1) bekezdésében, 29. § (4) és (9) bekezdésében, 29/B. § (2) bekezdésének a) pontjában, 33. § (2) bekezdésében, 33/D–35. §-ban, 36. § (1), (3) és (4) bekezdésében, 37. § (2) és (3) bekezdésében, 41. §-ában, 42. § (3) bekezdésében, 42/A. § (1) és (2) bekezdésében, 43. § (1) bekezdésében és a 45. § (1) bekezdésében a helyi önkormányzat képviselő-testületét;b) Budapest Főváros Önkormányzata esetében az a) pontban foglaltaktól eltérően a fővárosi közgyűléstkell érteni.A Kkt. 34. §-ának (1) bekezdése szerint a közút kezelője – az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló jogszabályok szerint, és az (5)–(8) bekezdésekben foglaltakra tekintettel eljárva – köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen. A Kkt. 34. §-ának (2) bekezdése szerint a közút forgalmi rendjét – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a közút kezelője alakítja ki.A 20/1984. KM rendelet 10. §-ának (2) bekezdése szerint a járművek forgalmára vonatkozó tilalmat vagy korlátozást csak kellően indokolt esetben és mértékig szabad elrendelni. A tilalmak vagy korlátozások a forgalom biztonságának és egységesítésének, az út (műtárgy) műszaki állapotának védelme és környezetvédelmi szempontok érdekében rendelhetők el.Behajtási engedély alatt vélhetően bizonyos forgalomszabályozási jellegű korlátozások alóli felmentést kell érteni, például egy meghatározott össztömeget, méretet, tengelyterhelést meghaladó járművekre vonatkozóan, vagy az ún. védett vagy korlátozott forgalmú övezetben lakóhellyel, parkolóhellyel, telephellyel rendelkező, illetve oda vagy onnan áruszállítást végző személyek járműire vonatkozóan.Az állami adóhatóság ismert gyakorlata szerint az önkormányzat eljárásának és a díjfizetési kötelezettségnek kiindulópontja az ügyfél kérelme, bejelentése, amely alapján az eljáró hatóság dönt a hozzájárulás megadásáról vagy megtagadásáról.A bejelentési kötelezettség, az engedélyhez kötöttség jellemzően azt a célt szolgálja, hogy az utak többlet-igénybevétele és az ebből eredő potenciálisan fokozott állagromlása megismerhető és nyomon követhető legyen, a közlekedés (különösen a gyalogosközlekedés) biztonsága fokozódjon.Az önkormányzatok a közút közlekedési célú használatának biztosítását közfeladatként látják el, és a helyi közút fenntartása és üzemeltetése körében köthetik annak használatát engedélyhez. Ennek alapja nem a tulajdonosi jogok gyakorlása, hanem a feladat-ellátásra vonatkozó törvényi, azaz közjogi felhatalmazás.A közterületre vonatkozó tulajdonosi jogok gyakorlása kapcsán az 1/2022. Közigazgatási és polgári jogegységi határozat – többek között – a következőket rögzíti.A helyi önkormányzat tulajdonában álló egyes közterületek a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonát képező nemzeti vagyonba tartoznak, azaz a forgalomképtelen törzsvagyonba. A helyi önkormányzat a törzs-vagyona tekintetében nem ugyanolyan tulajdonosi jogok gyakorlója, mint az üzleti vagyonát illetően. A közterület-használati jogviszonyban az önkormányzat nem magántulajdonosi minőségében jelenik meg, hanem mint a köztulajdonnal való rendelkezésre törvényi felhatalmazással bíró jogalany. Az önkormányzat nemcsak szerződő félként vesz részt a jogviszonyban, hanem mint szabályozója is az önmagát érintő jog-viszonynak, melyben a helyi közhatalom az Alaptörvény 32. cikkének (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján eredeti jogalkotói jogkörében alkot normatív aktust (önkormányzati rendeletet).A közterület mind rendeltetését, mind tulajdonformáját tekintve sajátos tulajdoni tárgy. A közterület sajátossága az, hogy azt rendeltetésszerűen bárki, ellenérték nélkül használhatja. A közterület tehát olyan korlátozott önkormányzati tulajdon, melynek használatát elsősorban a közösség érdekében kell biztosítani. A közterület véges, nem áll korlátlanul rendelkezésre, ezért a – jogszerű, mégis – rendeltetéstől eltérő […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
