252 talált cikk a könyvvezetés kifejezésre

Kérdés: Szeretnénk önkormányzati vállalkozási tevékenységet beindítani. Ehhez szeretnénk tájékoztatást kérni, hogy milyen jogszabályban található meg a vállalkozásra vonatkozó szabályozás, milyen ismérvek alapján kell elkülöníteni az alap-, kiegészítő, kisegítő tevékenységtől, hogyan kell eljárnunk a vállalkozási tevékenység eredménye tekintetében?

Kérdés: Önkormányzatunk a feladatellátás hatékonyságának javítása és jogszabályi követelmények maradéktalan érvényesítése érdekében testületi felhatalmazás alapján – tekintettel az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés e) pontjában, valamint ugyanezen jogszabály (15) bekezdésében foglaltakra – felülvizsgálja az intézményhálózat helyiség-bérbeadási tevékenységét, különös tekintettel az önköltségszámítás és az árképzés rendszerére. Az általunk figyelembe vett jogszabályok az alábbiak: Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés szerint a számviteli politika keretében kell elkészíteni: c) a rendszeresen végzett termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tekintetében az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot, figyelembe véve az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet vonatkozó előírásait. A (15) bekezdés többek között kimondja, hogy amennyiben az államháztartás szervezete vállalkozási tevékenysége vagy az Ámr. 9. §-ának (5) bekezdése szerinti kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenysége keretében rendszeresen saját előállítású terméket értékesít vagy szolgáltatást nyújt, a saját előállítású termék, a végzett szolgáltatás közvetlen önköltségét – a (7)–(8) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat szerint köteles megállapítani. Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése szerint a költségvetési szerv alaptevékenységének minősül az a tevékenység, amelyet a költségvetési szerv – nem haszonszerzés céljából – feladatvégzési és ellátási kötelezettséggel végez. Az (5) bekezdés szerint nem minősül vállalkozási tevékenységnek a költségvetési szervnek az alapító okiratában meghatározott alaptevékenységén belül az a kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenysége, amelyet az alaptevékenysége feltételeként rendelkezésre álló, s e célra csak részben lekötött személyi és anyagi kapacitások fokozott kihasználásával, nem nyereségszerzés céljából végez. A (2) és az (5) bekezdésben meghatározott tevékenység keretében végzett szolgáltatás, termék-előállítás értékesítéséből származó bevételnek fedeznie kell a tevékenységet terhelő összes kiadást – beleértve az üzemeltetési, fenntartási kiadások tevékenységre jutó arányos hányadát is – a bevétel fel nem használható részének figyelembevétele mellett. A (7) bekezdésben a kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenységgel kapcsolatos szerződéskötés rendjét és a felügyeleti szerv által meghatározott további szempontokat – beleértve a (6) bekezdésben foglaltak érvényesítését biztosító eljárás rendjét – a költségvetési szervnek szabályzatban kell rögzítenie. A költségvetési szervek tevékenységük során kötelesek a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség követelményeit is érvényesíteni. Az 57. § (12) bekezdés szerint a költségvetési szerv szellemi és anyagi infrastruktúráját magáncélra, meghatározott feladat elvégzésére igénybe vevő számára a költségvetési szerv köteles térítést előírni a felhasználás, illetve az igénybevétel alapján felmerült közvetlen és közvetett költségek figyelembevételével. A (13) bekezdés azt mondja, hogy amennyiben a költségvetési szerv meghatározott feladat ellátására eseti bevételhez jut vagy támogatásban részesül, az ezzel összefüggésben ténylegesen felmerült költségeket úgy kell meghatározni, hogy az a felmerült közvetlen költségek mellett fedezetet nyújtson az intézményüzemeltetési, fenntartási költségek arányos részére, kivéve az uniós támogatással megvalósuló programok esetében. A megosztás nem veszélyeztetheti a vállalt kötelezettségek teljesítését. A (14) bekezdésben a (12)–(13) bekezdés szerinti költségek és a térítés megállapításának rendjét és mértékét belső szabályzatban kell rögzíteni. Ezúton kérem segítő állásfoglalásukat abban a kérdésben, hogy az általunk figyelembe vett jogszabályok lehetőséget adnak-e a költségvetési intézmény számára arra, hogy a klasszikus közgazdasági metodikával kiszámított és könyvviteli bizonylatokkal, dokumentációkkal alátámasztott teljes önköltségen, és az árképzés időszakára vonatkozóan közzétett várható inflációs rátán felül, többletbevétel elérése érdekében árrést (haszon/nyereség) állapítson meg, a piaci árakhoz igazodóan! Az intézmények alapító okirataiban a bérbeadás mint alaptevékenységhez tartozó kiegészítő, kisegítő tevékenység szerepel, melyen a testület nem kíván változtatni. Az intézmények e tekintetben áfakörbe tartoznak.

Kérdés: Kiemelt költségvetési szerv vagyunk. Térítésmentesen kapunk-kaptunk készletet. A készletek között ezt piaci értéken kell kimutatnunk, gondolom, a könyvelése a tőkenövekedéssel szemben történik. Mi a helyes eljárás a készlet felhasználásánál? Milyen könyvelési tételek merülnek fel, illetve milyen értéken? (Szakfeladatra – gondolom – nem kerülhet piaci értéken könyvelt tétel?)

Kérdés: Hogyan kell a költségvetésben könyvelni a devizabankszámlán jelentkező kiadásokat és bevételeket?

Kérdés: Önkormányzat polgármesteri hivatalának és intézményeinek a pénzmaradványát a képviselő-testületnek forintban vagy ezer forintban kell elfogadnia, jóváhagynia?

Kérdés: Az Ámr. 134. § (3) bekezdése értelmében: "Nem szükséges írásbeli kötelezettségvállalás a gazdasági eseményenként 50 000 forintot el nem érő kifizetések esetében. Ennek rendjét és nyilvántartási formáját belső szabályzatban kell rögzíteni." Ez jelentheti azt, hogy 50 ezer Ft alatti kifizetésnél elegendő szóbeli kötelezettségvállalás, ha úgy szabályozzuk? A kötelezettségvállalás nyilvántartásban ezeket a "kis összegeket" hogy lehet szerepeltetni? Tételenként külön sorszám alatt, vagy valamilyen összesített formában?

Kérdés: Igazgatóságunk főpályázóként olyan EU-s pályázatban vesz részt, ahol nincs hazai finanszírozó szervezet a rendszerbe iktatva. A pályázatban a főpályázó partnerekkel áll kapcsolatban, akiknek egy része szintén költségvetési szerv, más része pedig államháztartáson kívüli gazdálkodó szervezet. Az uniós forrás egy részének, a partnerek felé támogatásként való továbbadását milyen főkönyvi számokon kell könyvelni a főpályázónál, illetve a költségvetési szervként működő partnernél?

Kérdés: Hogyan kell kivezetni a főkönyvből és az analitikából a behajthatatlannak ítélt követeléseket? (Felszámoló cég behajthatatlansági igazolása alapján kerül rá sor.)

Kérdés: A költségvetési szerv a számviteli politikájában szabályozta, hogy a 100 000 Ft egyedi bekerülési érték alatti immateriális javak és tárgyi eszközök egy összegben dologi kiadásként elszámolhatók. Sok esetben előfordul viszont, hogy olyan eszközöket szerzünk be, melyekről biztosan tudjuk, hogy éven túl használjuk, ám bekerülési értékük nem éri el a 100 000 Ft-ot. Könyvelhetjük-e ebben az esetben a befektetett eszközök közé? Mi ilyenkor a döntő, az, hogy éven túl használható az eszköz, vagy a már szabályozott értékhatár?

Kérdés: Egyházközségünk jogi személy, önálló adószámmal rendelkezik. Szervezeti egységei: lelkészi hivatal, oktatási (óvoda, gimnázium, diákotthon), szociális intézmény, és ezen intézmények ellátottai, dolgozói étkeztetését biztosító konyha (munkahelyi vendéglátás, közétkeztetés). A konyha szabad kapacitásának kihasználásával kb. 80 vendég étkeztetését végezzük. Az intézmények részben önállóan gazdálkodó szervek, külön adószámuk, önálló bankszámlájuk nincs. Az egyházközség könyvvezetési kötelezettségének kettős könyvvitellel tesz eleget. Egyszerűsített éves beszámoló mérlege és eredménykimutatása a 218/2000. (XII. 11.) Korm. rendelet alapján történik. Az eddigiek folyamán Tao-tv. 9. §-a alapján készítettük el az adóbevallást, a konyha bevételét vállalkozási bevételnek minősítettük (éves árbevétele meghaladja az 50 millió Ft-ot, ezért könyvvizsgálatot kértünk). Az egyházak és jogi személyiségeik (egyházközség) közhasznú besorolással nem rendelkezhetnek, de a társaságiadó-alapot a közhasznú szervezetekre vonatkozó adózási szabályok alapján állapíthatják meg, ezt a módszert követve jártunk el eddig mi is. – A fentiek alapján az egyházközség helyesen járt-e el a Tao-tv. alapján, amikor az étkeztetés árbevételét vállalkozási tevékenységként kezelte? Vagy, mint az alaptevékenységet (hitéleti, oktatási tevékenység folytatása) szolgáló kiegészítő tevékenység nem vállalkozási bevétel, így nem adóköteles tevékenység? Kedvezményezett tevékenységek: Az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező (jogi személyiségű) szervezeti egységét a kedvezményezett tevékenységek tekintetétben 2001. január l-jétől választási jog illeti meg. Ha az egyház jogi személyiségű szervezeti egysége él e választási joggal, akkor nem minősül vállalkozási tevékenységnek: a) a hitéleti, nevelési-oktatási, kulturális, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport-, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység folytatása, valamint az ilyen tevékenységekhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásnyújtás (az étkeztetés idetartozik-e).