108 talált cikk a veszteség kifejezésre

Kérdés: Az önkormányzat személygépkocsi vásárlásához 2 400 000 Ft összegű kölcsönt vett fel X Finanszírozási Zrt.-től. A kölcsön és kamatai összegét az önkormányzat havi fix konstrukcióban 48 hónapon át fizette. A törlesztőrészlet minden hónapban tartalmazott tőketörlesztést és kamatot is. A kölcsön összege forintban került megállapításra, folyósításra és törlesztésre. A kölcsönszerződés szerint azonban a felek a svájci frankot határozták meg "mértékadó devizaként", ezért a futamidő alatti árfolyamváltozások hatásával a futamidő végén kell elszámolni, ami esetünkben azt jelenti, hogy a kölcsön folyósításakor alacsonyabb volt a CHF árfolyama, mint bármikor a futamidő alatt, így a futamidő végén az önkormányzatnak fizetési kötelezettsége keletkezett. Hogyan kell könyvelni a futamidő végén, az árfolyamváltozás miatt bekövetkező fizetési kötelezettséget?

Kérdés: Hogyan történik az utófinanszírozás elszámolása európai uniós projektnél?

Kérdés: Az önkormányzat 100%-os gazdasági társasága tőkehelyzetének rendezése érdekében pótbe­fizetésről rendelkezett. Hogyan könyvelendő:
a) a pótbefizetési kötelezettségről szóló döntés és
b) a pótbefizetési kötelezettség pénzügyi teljesítése?

Kérdés: Munkáltatói hitelnyilvántartásunkban 2010-es minisztériumi összevonások után bekerültek olyan munkáltatói hitelszámlák, melyek 100 000 Ft alatti tőketartozást mutatnak, futamidejük több mint öt éve lejárt, a hitelt felvevő adósok a tértivevények tanúsága szerint elhaláloztak (vagy nem veszik át a küldeményt), örökösökről nincs tudomásunk, felszólítóleveleink bontatlanul visszaérkeznek. Élhet-e a fenti esetekben a minisztérium a tartozás könyvelési rendszerből történő kivezetésével, vagyis a követelés elengedésének lehetőségével? A vonatkozó Áht. 97. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy követelésről lemondani csak törvényben meghatározott esetekben és módon lehet, de ugyanakkor az Áht. 97. §-ának (3) bekezdése szerint kis összegű követelést behajtásra elő­­írni nem kell. A behajtással kapcsolatban egyébként is olyan többletköltségek merülnének fel, melyek sok esetben nagyobb terhet rónak az intézményre, mint a ténylegesen behajtani kívánt összeg. Az Áhsz.-hez kapcsolódó 6/2009. számviteli kérdés önkormányzatokra vonatkozólag felveti a követelés leírását, mint alkalmazható megoldást. Alkalmazható-e ez központi költségvetési intézménynél is?

Kérdés: Az önkormányzat a 2013. évre tervezett beruházásokhoz tartalékolt pénzeszközét euróban szeretné elhelyezni. Ez lehetséges-e, vagy van-e jogszabályi akadálya?

Kérdés: Egy kft. önkormányzati tulajdonosa megvásárolta a nem önkormányzati tulajdonos társától annak tulajdonrészét, amely gazdasági eseménnyel a kft. 100%-os önkormányzati tulajdonú kft. lett. A vásárolt tulajdonrész nyilvántartási értéke 160 millió Ft, a jegyzett tőke 100 millió Ft volt, amely tovább növelte a kft. kimutatott veszteségének összegét. Az önkormányzat mint tulajdonos a kft. alaptőkéjét leszállította, amelynek okaként a "veszteségrendezés" jogcímet jelölte meg. A jegyzett tőke csökkentésének 90 millió Ft-os összegét a kft. tagi kölcsönnek minősítette. Mekkora lesz a nyilvántartási érték, illetve arányosan kell-e csökkenteni a jegyzett tőke és a nyilvántartási érték összegét? Hogyan kell könyvelni a fentebb leírt gazdasági eseményekből az önkormányzatot érintő, illetve a kft.-re vonatkozókat tételeket?

Kérdés: Önkormányzatunk a kibocsátott kötvény értékét lekötötte, ez a 29. számlán van. A lekötés végén a virtuális számláról rávezették a költségvetési számlánkra. Újból lekötöttük, de kisebb értékben, így csökken az állománya is. A számlák közötti átvezetést átfutó számlán (39.) könyveljük. Az eredeti és az új lekötés közötti különbözet az átfutó számlán marad. Hogyan kell ezt a tranzakciót helyesen könyvelni?

Kérdés: Az önkormányzat lakást értékesít, melyről számlát állít ki. Szerződés szerint egyenlő részletekben törleszti a vevő a vételárat. Az első összeget az önkormányzathoz fizeti, a többit a törlesztőrészletek beszedésével megbízott holdinghoz. A holding által beszedett és az önkormányzathoz átutalt összegek, mint lakásértékesítés bevétele, a számlához tartoznak, avagy kölcsönként kell könyvelni azokat (egy régi állásfoglalás alapján, kölcsön nyújtása nem történik)? Vannak olyan átutalt törlesztőrészletek is, melyekről korábban nem került számla kiállításra, ezeket mely bevételi számlára könyveljük? További kérdésem, hogy a követelések között a számlás követeléseket 28-ason kell nyilvántartani, vagy egyéb követelésnek számítanak?

Kérdés: Önkormányzatunk ez év elején a szociális támogatások utalásakor két egymást követő hónapban téves folyószámlaszámra utalt egy szociális jellegű kifizetést. A tévedés kiderült, a jogosult személy visszamenőlegesen megkapta a támogatást, azonban az a személy, akinek a folyószámlájára tévesen történt az utalás, a felszólító levél ellenére sem fizette vissza a jogtalanul felvett támogatást. Milyen jogszabályi lehetőség van rá, hogy a tévesen kifizetett összeget az arra nem jogosult személytől visszavegyük? Az illető bejelentett munkahellyel rendelkezik, és szociális támogatásban nem részesül.

Kérdés: Hivatalunk köztisztviselője 2010 márciusában keresőképtelenné vált, és csak május elején tudott újra munkába állni. Keresőképtelensége az alábbiak szerint alakult: március 29-től április 14-ig betegszabadságon (13 nap), majd azt követően április 15-től május 9-ig (25 nap) táppénzen volt, május 10. napján állt munkába, így véleményünk szerint a Ktv. 49/F. § (2) bekezdése alapján a neki járó cafeteriajuttatást csökkenteni kell, mivel ebben a 30 napot meghaladó időtartamban sem illetményre, sem átlagkeresetre nem volt jogosult. Dolgozónk egy munkajogász által megerősítve más álláspontot képvisel: szerinte a betegszabadság idejére illetmény illeti meg, csak csökkentett összegben [mivel a Ktv. 71. § (3) bekezdése szerint ahol jogszabály távolléti díjat említ, ott illetményt kell érteni, az Mt. 137. § (3) bekezdése szerint pedig a betegszabadság ideje alatt a távolléti díj 70%-a jár], álláspontunk szerint azonban az, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás alapja a távolléti díj (illetmény), még nem teszi azzal azonossá. Hasonló a helyzet a táppénz esetében is, mivel a táppénz alapja általában az átlagkereset, így véleménye szerint részesült olyan juttatásban, amely szerint a cafeteriajuttatásait nem kellene csökkenteni. Kérdésünk a fentiek alapján, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás illetménynek vagy a táppénz átlagkeresetnek minősül-e, mivel ezekben az esetekben nem csökkenthető a cafeteria kerete? Szintén a fenti eset kapcsán dolgozónk (és munkajogásza) kifogásolja a cafeteriajuttatás csökkentésének számítási metódusát. Mi az egész évre járó juttatást osztottuk egynapi összegre, és szoroztuk meg a keresőképtelenség teljes időtartamával (42 nap) – amibe minden napot beleszámítottunk, függetlenül attól, hogy a betegszabadságnál csak munkanapra és fizetett ünnepre jár pénz –, míg szerintük legfeljebb a 30 napon felüli időszakra jutó (12 nap) összeggel lehetne a juttatást csökkenteni. Álláspontunkat a Ktv. 49/F. § (2) bekezdésének azon szófordulatával támasztjuk alá, hogy az "azon időtartam vonatkozásában, amelyre illetményre vagy átlagkeresetre nem volt jogosult" szövegrész a 30 napos feltétel bekövetkeztével a teljes időtartamot kiveszi a juttatásra jogot adó időszak alól, tehát nem köti ahhoz, hogy a pl. betegszabadság számításánál a hétvégékre nem jár juttatás.