Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2006. október 17-én (69. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1509

[…] továbbszámlázást. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az adóalany a helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12) 80%-át továbbszámlázza, a mobiltelefon-szolgáltatást (SZJ 64.20.13) azonban nem számlázza tovább, akkor a két szolgáltatás továbbszámlázását nem lehet átlagolni. A példa szerinti esetben tehát az adóalany helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12) tekintetében mentesül a részleges levonási tilalom alól, azaz – a törvényben meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén – az adóalany levonhatja a szolgáltatás teljes előzetesen felszámított adóját. Ezzel szemben a mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13) tekintetében az adóalany nem mentesül a részleges levonási tilalom alól, azaz – a törvényben meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén – a szolgáltatás előzetesen felszámított adójának csupán 70 százalékát vonhatja le. Az adóalanynak a levonási jog meglétét az Áfa-tv. 13. § (1) bekezdés 16., 17. pontja és 32. § (1) bekezdése összefüggéséből adódóan tételenként kell vizsgálnia. Mivel a törvény a tétel pontos fogalmát nem definiálja, egy tételnek tekinthető az adott időszakban az ugyanazon besorolási számú szolgáltatások összege, vagy az egyes fővonalakhoz kapcsolódó fogyasztás. Itt lényegében az adóalany dönti el, mit tekint tételnek. Amennyiben az adóalany az ugyanazon besorolási számú szolgáltatást tekinti egy tételnek, az adóelszámolás időszakában beérkező összes számlájában szereplő ugyanazon SZJ-szám alá tartozó szolgáltatást kell viszonyítania az adóbevallási időszakban kiszámlázott összes ugyanazon SZJ-számú szolgáltatáshoz, és ha a kiszámlázott összeg eléri a 30 százalékot, a telefonköltséghez az Áfa-tv. 33. § (4) bekezdése nem kapcsol levonási tilalmat. Ugyanakkor nem kifogásolható, ha az adóalany a százalékos arányt kisebb egységre bontva, vagyis vonalanként vizsgálja, természetesen […]