Külföldi munkavállalók biztosítása
Kérdés
Intézményünknél több külföldi munkavállalót foglalkoztatunk, akik különböző EU-tagállamokból érkeznek. A gyakorlatban két tipikus esettel találkozunk, amelyek kapcsán – bár a jogszabályi háttér ismert (az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete, valamint a 987/2009/EK végrehajtási rendelet) – a tényleges megvalósítás során számos gyakorlati kérdés merült fel.
Első eset: A munkavégzés helye Magyarország, azonban a munkavállalók a saját államukban is rendelkeznek foglalkoztatási jogviszonnyal, és ezt A1-es igazolással támasztják alá. Ebben az esetben a járulékfizetést és az adatszolgáltatást a munkavállaló biztosításának helye szerinti államban kell teljesíteni. Ez azonban a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden érintett tagállamban külön regisztráció, nyilvántartás, járuléklevonás és -befizetés, valamint bevallás teljesítése szükséges – a helyi nyelven, a helyi szabályok szerint. Intézményünknél havonta mintegy 50-60 munkavállalót érint ez a helyzet több tagállamból, ami jelentős adminisztratív terhet jelent. Van-e Magyarországon kialakult gyakorlat arra, hogy az intézmények ilyen esetben hogyan járnak el? Valóban minden tagállam társadalombiztosítási szervénél külön regisztráció, havi adatszolgáltatás és járulékfizetés szükséges? Van-e lehetőség központi adminisztratív egyszerűsítésre, vagy a feladat átvállalására szolgáltatón (pl. nemzetközi ügyvédi vagy könyvelőiroda) keresztül? Az elévülési szabályok kapcsán milyen kockázatokat kell mérlegelnünk?
Második eset: Előfordul, hogy a munkavállaló – bár EU-tagállam polgára – nem lép Magyarország területére, hanem teljes egészében a saját államában végzi a munkáját (például távmunkában vagy az egyetem kihelyezett karán). Ebben az esetben Magyarországon nem válhat biztosítottá, tajszámot sem kaphat. Ilyenkor is kötelező-e vizsgálni, hogy az adott tagállamban biztosított-e, és ha rendelkezik A1 igazolással, akkor ugyanúgy kell-e eljárni, mint az első esetben? Amennyiben nincs biztosítása az adott államban, intézményünknek van-e bejelentési kötelezettsége az adott állam társadalombiztosítási hatósága felé? Konkrét példa: egy román-magyar kettős állampolgár az egyetem romániai kihelyezett karán dolgozik hosszú évek óta, így Magyarországon nem biztosított, Romániában sem, és az egyetem sem jelentette be a román társadalombiztosítási szervhez. Jogilag előfordulhat-e ilyen helyzet, hogy valaki munkaviszonyban áll az EU-ban, de egyáltalán nem válik biztosítottá? Vagy ebben az esetben is a fenti rendeletek alkalmazásával az adott tagállamban kötelező lenne a biztosítási bejelentés?
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2025. szeptember 23-án (377. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6775
[…] bízzanak meg, pl. nemzetközi ügyvédi vagy könyvelőirodát, de a munkavállaló maga is teljesítheti a járulékfizetést a munkáltató helyett eljárva.Abban az esetben, ha a munkavállaló – bár EU-tagállam polgára – nem lép Magyarország területére, hanem teljes egészében a saját államában végzi a munkáját (például távmunkában vagy az egyetem kihelyezett karán), akkor Magyarországon nem válhat biztosítottá, tajszámot sem kaphat.Ebben az esetben is kötelező vizsgálni, hogy a munkavállaló a saját országában biztosított-e, és ha rendelkezik A1 igazolással, akkor a magyar munkáltatónak ugyanúgy kell eljárnia, mint az előző esetben: azaz a járulékfizetés és minden adminisztratív kötelezettség a biztosítás helye szerinti tagállamban marad.Minden EU-s tagállami munkavállalónál vizsgálni kell, hogy melyik ország társadalombiztosítási rendszerébe tartozik, még akkor is, ha nem lép be Magyarország területére. Ez azért szükséges, mert a foglalkoztatás ugyan magyar munkáltatóhoz kötött, de az uniós szabályok alapján el kell dönteni, hogy a társadalombiztosítási kötelezettségek melyik országban keletkeznek, és ezt az A1 igazolás hitelesen igazolja.Az Európai Unió szabályai kizárják a kettős biztosítottságot: egy magánszemély egyidejűleg csak egy tagállam társadalombiztosítási rendszerében lehet biztosított. Ha valaki párhuzamosan több EU-tagállamban dolgozik, a koordinációs rendelet mindig kijelöli, hogy melyik ország biztosítási jogszabályai lesznek alkalmazandók.Az adóhatóságok között automatikus adatcsere működik (pl. pénzügyi számlák, jövedelmek, béradatok tekintetében) az EU-ban és más országokkal. Ennek lényege, hogy előre meghatározott pénzügyi és adózási adatokat, rendszeres időközönként, automatikusan továbbítanak egymásnak az érintett államok adóhatóságai – külön kérés és előzetes megkeresés nélkül.Az információcsere elsősorban a nemzetközi adóelkerülés, adócsalás visszaszorítására és a jogszerű adóztatás biztosítására […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*
