2 cikk rendezése:
1. cikk / 2 Munkahelyi és iskolai étkeztetés
Kérdés: Iskolánk a gyermekétkeztetést tálalókonyhával oldja meg, ahová egy szolgáltató cég szállítja a készételt. Az eddigi gyakorlat szerint az iskola munkavállalói is befizethetnek ebédet, de csak saját maguknak. Egyre több kolléga szeretne több adagot is befizetni elvitelre. Az elődöm ezt nem engedte, mert szerinte ez munkahelyi étkeztetésnek tekinthető, valamint úgy gondolta, hogy ha több adag kerül befizetésre egy munkavállaló által, akkor az már vállalkozási tevékenységnek minősül. A megrendelt adagok teljes egészében kiszámlázásra kerülnek a dolgozók felé, akik azt befizetik az iskola bankszámlájára. Iskolánk nem ad pluszjuttatást étkezésre, így nincs is mit számfejteni. Ebben a tekintetben nem hiszem, hogy megvalósul a munkahelyi étkeztetés támogatása. Azt is nehezen tudom elképzelni, hogy maga a lehetőség, hogy a munkavállaló a saját adózott jövedelméből vásárolhat meleg ételt – akár több adagot is –, okot adna arra, hogy mondjuk egy NAV-ellenőrzés ezt munkahelyi étkeztetésnek minősítse. Továbbá ez a tevékenység nem nyereségorientált, nem irányul jövedelem- és vagyonszerzésre, ilyen tekintetben szerintem vállalkozási tevékenységnek sem lehet nevezni. Nem egyszerű a felelősségteljes döntés, mert akár pénzbüntetés is lehet a vége, ezért kérem, hogy erősítsenek meg vagy cáfoljanak a leírtakkal kapcsolatban.
2. cikk / 2 Ruhapénzjuttatás adóvonzata
Kérdés: Központi költségvetési szervként dolgozóinknak ruhapénzt szeretnénk adni. A korábbi évek gyakorlata szerint ez elszámolásra kiadott előlegnek minősült, amellyel 30 napon belül a dolgozóknak el kellett számolni, belső szabályzat alapján, minden dolgozó azonos összegben kapta meg. A 2019. évi adójogszabályok változása alapján hogyan minősül ez a juttatás? Megkövetelhető-e továbbra is, hogy a munkáltató nevére szóló számlával számoljanak el a dolgozók a juttatás felhasználásáról?
