Munkavállaló részére bérelt lakás adókötelezettsége
Kérdés
A munkavállaló a munkáltató székhelyén kívül végzi a tevékenységét, ezért a nagy távolságra tekintettel a munkáltatója lakást bérel a részére, ahol viseli a lakás teljes rezsiköltségét is. A lakásban csak a munkavállaló lakik, a családja nem költözött oda. Keletkezik-e személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség az ilyen munkásszállás biztosítása alapján?
Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2007. május 2-án (78. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1679
[…] lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. tv. 91/A. § 8. pontja szerint a szobát kell lakóhelyiségnek tekinteni. Ha tehát az alkalmazottaknak a munkavégzés helye (telephely) szerinti településen történő elhelyezése az előzőekben leírtak szerint történik, akkor e juttatás mentes a személyi jövedelemadó alól, így ez után sem a munkavállalónak, sem a munkáltatónak nincs adófizetési kötelezettsége. Abban az esetben, ha a munkavállalók elhelyezése nem felel meg az ismertetett törvényi feltételeknek, akkor a lakásbérlet szokásos piaci értéke (a fizetett bérleti díj és az átvállalt rezsiköltség) a magánszemély adóköteles jövedelme, mely után – tekintve, hogy munkáltatói juttatásról van szó – a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó szabályok (Szja-tv. 25. §) szerint kell a személyijövedelemadó-kötelezettséget teljesíteni. A törvény 69. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek megléte esetén a lakhatás biztosítása természetbeni juttatásként az azt juttató munkáltatónál keletkeztet adókötelezettséget. Eszerint a lakásbérlet többek között akkor minősülhet természetbeni juttatásnak, ha azt például valamennyi munkavállalónak biztosítják úgy, hogy ahhoz minden munkavállaló azonos feltételek mellett és azonos módon hozzájuthat. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a juttatást a munkavállalók […]
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2007. május 2-án (78. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1679
[…] lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. tv. 91/A. § 8. pontja szerint a szobát kell lakóhelyiségnek tekinteni. Ha tehát az alkalmazottaknak a munkavégzés helye (telephely) szerinti településen történő elhelyezése az előzőekben leírtak szerint történik, akkor e juttatás mentes a személyi jövedelemadó alól, így ez után sem a munkavállalónak, sem a munkáltatónak nincs adófizetési kötelezettsége. Abban az esetben, ha a munkavállalók elhelyezése nem felel meg az ismertetett törvényi feltételeknek, akkor a lakásbérlet szokásos piaci értéke (a fizetett bérleti díj és az átvállalt rezsiköltség) a magánszemély adóköteles jövedelme, mely után – tekintve, hogy munkáltatói juttatásról van szó – a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó szabályok (Szja-tv. 25. §) szerint kell a személyijövedelemadó-kötelezettséget teljesíteni. A törvény 69. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek megléte esetén a lakhatás biztosítása természetbeni juttatásként az azt juttató munkáltatónál keletkeztet adókötelezettséget. Eszerint a lakásbérlet többek között akkor minősülhet természetbeni juttatásnak, ha azt például valamennyi munkavállalónak biztosítják úgy, hogy ahhoz minden munkavállaló azonos feltételek mellett és azonos módon hozzájuthat. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a juttatást a munkavállalók […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
